Menu

Még egy zenei portál?

Még egy zenei portál?

Zenei blog meg portál valóban rengeteg van. Tematikusak meg univerzálisak, olvasottak és kicsik, híresek és alig ismertek egyaránt. Jómagam még 2014 végén jutottam el egy koncertre, aminek hatására elindítottam a klubkoncert.blog.hu oldalon a saját zenei blogomat. Mégpedig azért, mert elvarázsolt ez a világ, és nem fért a fejembe, hogyan lehet, hogy ezt a világot ilyen sokan - köztük sajnos egy rakás barátommal - nem ismerik. Hogyhogy nem járnak az emberek koncertekre?

A konkrét koncert a The Mighty Fishers és a Re-G, Gozsdu Manó klub-béli fellépése volt. Az egészbe meglehetősen hirtelen és persze véletlenül csöppentem. A szokásos Youtube böngészés folytán bukkantam egy CéAnne dalra, aztán többre, aztán a The Mighty Fishers bandára.  A The Mighty Fishers csapat rocksteady és early reggae zenéket játszik, méghozzá igen jól. Ismertek is persze, de itthon jobbára csak a rajongók szűkebb köre ismeri őket, annál is inkább, mert fellépéseik zöme mindenféle külföldi fesztiválokon történik. Az itthoni reggae eseményeken is ott vannak, de erről a nem specifikus zenefogyasztó keveset hallhat. Szóval, elmentem a koncertre. És meg kell mondjam igazán kellemes és inspiráló élményben volt részem. Mindkét csapat igen jó, és nagyon élő, nagyon 'közönség-közeli' koncertet adott. Jómagam akkoriban kevés koncertre jártam, és ezek inkább nagyobb programok voltak, sokkal távolságtartóbb és megközelíthetetlenebb előadókkal. Egy ilyen klubkoncert persze teljesen más világ, az egyik pillanatban beszélgetsz egy sráccal, a következőben meg már fent áll a színpadon és nyomja a produkciót. Ez persze azt is jelenti, hogy pár méterről látod, hogyan is zenél.

Igazából ez az egyik, ami érdekes. Tudnivaló, hogy én folyamatosan teszek bizonyos kísérleteket a gitár nevezetű hangszer kezelésének elsajátítása érdekében, és eközben kialakult egy sziklaszilárd véleményem arról, hogy az átlagos humanoidok végtag-felépítése nem gitározásra lett kialakítva. (Igaz, néhány, ennek ellenére gitározni tudó kollégám és barátom ezen megállapításomat vitatta, és a mai napig vitatja, ők a 'gyakorlás' szót szeretik hangoztatni, de engem nem tévesztenek meg.) Az említett klubkoncertek viszont repedéseket okozhatnak a legszilárdabb alapokon is. Ugyanis három méterről látni, ahogy egy gitáros penget meg mindenféle húrokat fog le, az bizony kellemetlen gondolatokat ébreszt az emberben a saját kitartásával kapcsolatban.

A másik rádöbbenésem ( van ilyen szó vajon? ) az volt a fenti koncert közben, hogy milyen sok és milyen jó zene lehet még akárcsak a budapesti klubéletben is, amiről nem tudok semmit. Jómagam meglehetősen vegyes zenei ízléssel rendelkezem, hallgatok szinte mindent, tehát még a műfaji besorolások sem kényszerítenek szelektálásra. így aztán kicsit kétségbeejtő, hogy mennyi stílus, azoknak mennyi alkategóriája, és azokon belül mennyi kis zenekar és előadó lehet szerte a városban, akiket még nem hallottam. Ugye, ott áll az ember a koncerten, figyeli és hallgatja ezeket az egyáltalán nem ügyetlen, sőt határozottan tehetséges előadókat, és közben óhatatlanul elgondolkodik, hogy eközben (mondjuk szombat este lévén) a város 20, 30 vagy épp 50 hasonló klubjában szintén hasonlóan tehetséges zenészek koncerteznek... Egyszerűen csillapíthatatlan vágy keríti hatalmába az embert, mindent meg kéne hallgatni a klubok repertoárjából. Méghozzá most, azonnal. 

Aztán ahogy elkezdtem rendszeresen látogatni a klubokat és a koncerteket, egyre több ismerősöm lett, és egyre jobban beleláttam a zenész világ berkeibe. És egyre jobban bosszantott, hogy az egész zenészesdi és koncertesdi létnek értelmet adó közönség mennyire hiányzik sokszor. Vannak persze rajongók és vannak barátok. De az emberek, úgy általában, bizony nem járnak koncertekre. (Ahogy egy zenész ismerősöm mondta, nem a zenészekből kell marketing szakembereket faragni, hanem az emberekből kéne közönséget...)

Innen már egyenes volt az út, nincs más, mint szabadon kell engedjem a bennem lakozó hittérítőt. Hiszen annyi remek zenész van, és olyan sok program. Semmi másra nincs szükség, mint némi elszánásra, hogy kilépjünk a lakásunk ajtaján. A többi jön magától. Igaz, az sem baj, ha van némi nyitottság bennünk, esetleg képesek vagyunk egy kevésbé tetsző zenei műfajban is észrevenni az apróbb-nagyobb szépségeket. De ennyire ne legyünk telhetetlenek, először induljunk el. 

Ez a portál megmutatja merre...

Utóirat: A legtöbb zenei portál roppantmód szakszerű. Stílusok és alstílusok szakértői, ismerik a zenészek munkásságát zsenge gyermekkoruk óta. Az ott olvasható írások a "félszavakból is megértjük egymást" közönségnek készülnek. De mi van, ha valaki nem ilyen?  

A mi portálunk épp azokhoz kívánja közelebb vinni a zenét, akik nem ismerik. Közérthetően és inkább az érzésekre összpontosítva írunk. Mert bármilyen távolról is érkezzen egy érdeklődő, ha nyitottan, csak az érzéseikre figyelve kezdik figyelni és hallgatni a koncerteket, idővel elhivatott közönséggé és igazi zenerajongóvá válhatnak. 

 

Utolsó módosítás: csütörtök, 30 június 2016 10:53
Több poszt ebben a témában: A Láthatatlan Írek és a Liebling... »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?