Tegnap egy fiatal csapat bemutatkozó koncertjén jártam a Muzikumban. A Kodály Spicy Jazz a Kodály által gyűjtött zenét ülteti át a jazz nyelvére. Ennyit tudtam a programról a koncertet megelőzően. Elmentem, mert érdekesen hangzott a dolog, bár motoszkált bennem, hogy én azért nem vagyok egy kifejezett Kodály ismerő és -rajongó, vajon fog-e ez hátrányt jelenteni a koncert élvezetében?

A Brody-ban hétfőnként megrendezett jam-ekről már írtunk még tavaly. Akkor két ilyen rendezvényen voltam, és nagyon bejött az egész. Azóta is kapom az értesítéseket rendszeresen Zórád Andristól és Szüts Norbitól, a program két házigazdájától, de mindig közbejött valami. Aztán most, e hét hétfőn úgy alakult, hogy egy kedves énekeslány barátom elkísértem, mondván, legalább megnézem hol is tart a projekt.

Megint Kuplungos koncerten jártunk. Korábban már írtam egyszer, hogy a Kuplung szép fokozatosan igazi koncerthelyszínné válik. A méret eddig is adott volt, a technika meg szépen összeállt, a szedett-vedett hangsugárzókból épített tornyok ideje már rég elmúlt, mind világításban, mind hangban nagyon is korrekt feltételeket találunk. Csak az a késői kezdés, csak azt tudnám feledni. Tegnap, bőven kilenc óra után azon gondolkoztam a koncertre várva, hogy erről simán lehetne valami közmondást kitalálni, olyasmit, hogy: „lehetetlen, mint a Kuplungos koncertről elkésni...”

A tél nem kedvenc évszakom. És akkor még szolidan fogalmaztam. Nem véletlen, hogy mostanában kevesebb koncertbeszámoló születik, ha a tartózkodási helyem és a koncerthelyszín távolságának leküzdéséhez ki kell lépni a hideg és nyúlós utcára, bizony sokszor támad hirtelen fontosabb dolgom itthon. De néha azért sikerül erőt venni magamon, és általában ezt nem is bánom meg. Így volt ez tegnap is.

Múlt hónap végén volt egy érdekes koncert, amit meg is hallgattunk, de aztán megírni nem volt idő, most viszont bepótoljuk. Az, hogy egy-egy koncertről épp mi alapján szerez tudomást az ember, sokszor a véletlenen múlik. Ez esetben a csapatra a most frissen közéjük került énekesnő, Kovács Réka révén figyeltem fel. Persze Koós-Hutás Áron jó ideje ismert és lassan megkerülhetetlen trombitás, de élőben még nem hallottam, Rékáról viszont már írtunk, és az ő fellépéseire emlékeztet a Facebook…