Menu

Rögzítsünk hangot - 3.

Rögzítsünk hangot - 3.

A harmadik írásunkban két, kinézetre nagyon hasonló, mégis különböző mikrofonnal szerzett tapasztalatainkat írjuk le. Ezeket a mikrofonokat a gyártó gyakorlatilag hasonló felhasználási területre is ajánlja. Alapvetően élő, helyszíni felvételekhez és tudósításokhoz, kiemelve a nagyszerű sztereó teret, és a meglehetősen komoly hangnyomás elviselését. A kompakt méret és a kis súly miatt a két mikrofon remek választás lehet kamera tetejére szerelt és kézi használathoz is.

Hát, nézzük:

Mint látni fogjuk, a két mikrofon tényleg nagyon hasonló, a specifikációkban sincs olyan hatalmas különbség, a külső méretük pedig milliméterre megegyezik, annak ellenére hogy nagyon is különböző kapszulákat tartalmaznak.

AT8022

Ezt a mikrofont broadcast és professzionális helyszíni felvételi mikrofonként, boom-ra vagy kamerára szerelt, illetve kézi használatra ajánlják. Nagy előnye, hogy fantomtáppal, vagy - miután elemet is tartalmaz - anélkül is képes működni. Így opcionális szimmetrikus vagy aszimmetrikus kimeneteivel az AT8022 rugalmasan alkalmazkodik a feladathoz, a mikrofon két kábellel érkezik, így könnyedén használható együtt professzionális és bevezető szintű eszközökkel is. Szimmetrikus üzemmódban Y-típusú kábelen, két független XLR kimeneten adja ki a bal és jobb csatorna jelét, illetve ezeken keresztül adható rá a fantomtáp. Aszimmetrikus üzemmódban egy AA ceruzaelemről üzemel és 3.5mm-es sztereó mini jack kimeneti csatlakozóval használható. 

BP4025

A BP4025 gyakorlatilag ugyanerre való, de kicsit másfelől közelíti meg a feladatot. Nagy membrános koincidens kapszula konfigurációjával (mely amúgy pontosan akkora házban lakik, mint az előző modellé) kitűnő sztereó leképezést ígér, kivételesen alacsony saját zaj mellett. A gyártó kiemeli a mikrofon hangképét, sztereó terét és csatorna-szeparációját. Fontos a hangnyomástűrés is, ez itt akár 155 dB/SPL is lehet, amely motorversenytől az élő koncerteken át stúdió körülmények közötti használatig sok mindenre alkalmassá teszi. Ez egy professzionálisabb felhasználásra készült modell, ami abból is látszik, hogy itt már mindenképp szükséges a fantomtáp, csak szimmetrikus módban, XLR csatlakozókkal használható.

A két modell specifikációja itt látható:

 
  AT8022   BP4025
Kapszula: permanens polarizálású kondenzátor   permanens polarizálású kondenzátor
Iránykarakterisztika: X/Y sztereó   X/Y sztereó
Frekvencia átvitel: 20-15 000 Hz   20-17 000 Hz
Mélyvágó szűrő: 80 Hz, 12 dB/oktáv   80 Hz, 12 dB/oktáv
Érzékenység: ft: -38 dB (12.5 mV) ref. 1V, 1 Pa elem: -38 dB (12.5 mV) ref. 1V, 1 Pa   -32 dB (25.1 mV) ref. 1V, 1 Pa
Csatorna áthallás: <2.5 dB   <2.5 dB
Impedancia: ft: 250 Ohm elem: 300 Ohm   170 Ohm
Max. bemeneti hangnyomás: ft: 128 dB SPL (1 kHz, 1% T.H.D.) elem: 120 dB SPL (1 kHz, 1% T.H.D.)   145 dB SPL (1 kHz, 1% T.H.D.); 155 dB SPL, 10 dB pad (névleges)
Dinamika: ft: 109 dB (1 kHz-en) elem: 101 dB (1 kHz-en)   131 dB (1 kHz-en)
Jel/Zaj: 75 dB (1 kHz-en)   80 dB (1 kHz-en)
Fantomtáp: 11-52V DC, 2 mA tipikus   11-52V DC, 7 mA tipikus
Elem: elem típusa: 1.5V AA/UM3    
Kapcsoló: elem be/ki; lineáris, mélyvágó   lineáris, mélyvágó; 10 dB pad (névleges)
Tömeg: 247 g   269 g
Méret: 186.0 mm (7.32") hossz, 47.6 mm (1.87") fej átmérő 21.0 mm (0.83") test átmérő   186.0 mm (7.32") hossz, 47.6 mm (1.87") fej átmérő 21.0 mm (0.83") test átmérő
Kimeneti csatlakozó: beépített 5-pólusú XLRM   beépített 5-pólusú XLRM

 

És akkor a tapasztalatok. Előre bocsátom, hogy a két mikrofon nem egy időben volt nálam, tehát az összehasonlítás merőben szubjektív, ráadásul két egymást követő koncert még ugyanazon a helyszínen is lehet egész más jellegű, tehát itt fel sem merül egyfajta A-B teszt lehetősége. Ezért inkább külön írom le a két mikrofonnal tapasztaltakat, amelyek amúgy néha nagyon is hasonlónak mutatkoztak. A próbák hasonló módon készültek, mint a korábban bemutatott mikrofon esetében. Élő koncertet rögzítettünk velük.

Az AT8022 típusnál egy 5 fős, inkább akusztikusnak nevezhető, zongorát, fuvolát, hegedűt is használó csapat játszott. Fontos, hogy én aznap kaptam kézhez mind a felvevőt, mind a mikrofont, tehát abszolút nem voltam még ura a technikának. A mikrofon egy elképzelt sztereo-háromszög csúcsára került, nagyjából fejmagasságba. Az eredmény elsőre elég lehangoló volt. Visszhangos, amolyan dobozhangú felvétel készült, amelyen abszolút össze-vissza szóltak a hangszerek, a hegedűt alig hallani, a fuvola viszont nagyon sok, a zongorából és az énekesekből is inkább egyfajta massza lett. Jó csomó tanulsággal járt a dolog, ezekről írok még a poszt végén. Viszont a mikrofonról nem sokat tudtam meg. Nem sokkal később viszont sikerült egy másik, hasonló bulin is kipróbálni, itt bizony már odadugtam a mikrofont a zenészek közé a színpad elejére. Így sem lett valami fantasztikusan kiegyenlített a végeredmény, de azért sokkal jobb lett mint a korábbi. És sokat megtudtam a mikrofonról is. Ugyanis a különböző daloknál kicsit mozogtak az előadók is, és egy-egy résznél egészen döbbenetes felfedezéseket lehetett tenni az elkészült felvételen. Például egy csöndesebb dalnál egy akusztikus gitár szólt az énekes kezében, meglehetősen közel a mikrofonhoz, és szinte hátborzongatóan pontos és szép gitárhangot sikerült rögzíteni. De ugyanígy volt egy rácsodálkozás egy basszusgitáros szóló résznél is, és egy fúvós (trombita-szaxofon) szakasznál is. Azonban a teljes hangkép itt sem állt össze. Pontosabban túlságosan is összeállt, plusz ugye a közönség, meg a terem zaja is hozzáadódott. Kíváncsiságból felvettem egy részt a beállásból is, ahol csak egy gitáron játszó, és közben éneklő srác állt a mikrofonnal szemben. Ezt ott nem is hallgattam vissza, csak aztán otthon füleltem meg, és valami egészen csoda lett az eredmény. Persze ez igazából csak egy töredék szám volt, de otthon meghallgatva pontosan lehetett érezni, hol áll az énekes, és hogy hol van a gitár.

Majd mondom is tovább, de előbb nézzük a másik mikrofont...

A BP4025 modellel egy rendes, hangosított koncertet rögzítettem. A felállás hasonló volt, mint az előző esetben. Már a felvétel megkezdése előtt éreztem, hogy gond lehet, ugyanis a mikrofon ügyesen kiszámolt vonalában (sikerült a zenekarral szemben lévő hangpultban felállítani az állványokat, a kamerát és a mikrofont is ide tettem), jobb oldalt vagy 6-7 méterre volt egy ajtó, ami felett egy fűtésre állított klíma zúgott. Úgy volt, hogy ez a koncert alatt kikapcsolásra kerül. Aztán végül mégis bekapcsolva hagyták, de ekkor már mindegy volt… Az elkészült felvételen végig hallható a zúgás, igaz, csak azon az oldalon, ahol a klíma volt, tehát a csatorna-szeparáció, és úgy általában a sztereó tér nagyon is jó bizonyítást nyert. Ez a mikrofon ebben az esetben egyébként sokkal korrektebb eredményt adott, mint az AT8022. Igazából egy probléma volt (mármint a zúgáson kívül), az énekhangot valahogy sokkal erősebben sikerült rögzítenie, mint minden mást. Így aztán a felvétel itt sem lett igazán kiegyenlített.

Mindkét mikrofonnal tettem egy olyan próbát is, hogy otthon, az otthoni hifi hangsugárzóinak a jelét rögzítettem ideális magasságba és ideális sztereótérbe helyezett mikrofonokkal. Az eredmény egészen megdöbbentő, gyakorlatilag így olyan másolat készült a CD-ről lejátszott felvételekről, amit mondjuk az autóban tökéletesen élvezhetően lehet hallgatni. Megkockáztatom, hogy tudja azt, amit anno mondjuk egy kazettára másolásnál produkáltunk. Magasak, mélyek, dinamika, sztereótér… minden rendben van. Persze itt volt mód az összelövésre, hiszen a lejátszás hangerejét is tudtam változtatni, így igazán optimális módon sikerült a felvétel. Ami viszont érdekes, hogy ilyen aprólékos beállításokat követően a két mikrofon között már messze nem volt olyan kiemelkedő különbség. A BP4025 talán egy picit testesebb, teltebb, de sokféle zenét próbáltam, és igazából hol az egyik mikrofon teljesített jobban, hol a másik.

Készült mindkettővel interjú is, itt nagyon szépen beváltak, de erre számítottam, ez nem is volt kérdés. Persze a környezeti zajokat is felveszik, és ez azért bele tud szólni az eredménybe, de hát csodák nincsenek. Közel kell tolni a riportalany orrához, és csöndesebb helyet kell keresni a beszélgetéshez. Amúgy ez a „közel kell tolni” persze relatív. Igazából nem kell túlzásba vinni, messze nincs arra szükség, mint egy színpadi dinamikus énekmikrofon esetében, itt a beszélőtől egy-másfél méterre lerakott mikrofon nagyon korrekt eredményre képes.

És akkor egyfajta összegzés, némi önvizsgálatba oltva:

Ezek elvileg mindenes mikrofonok. Legalábbis a gyártó elég sok célra ajánlja őket. De azért ezekre nem egyformán jók. Riportmikrofonnak tökéletesek. Szintén jól teljesítenek egy kamera tetejére rögzítve, ha csak környezeti zajokat akarunk felvenni, vagy egy - nem túl távol álló - beszélő hangját akarjuk rögzíteni. Azonban az általam elképzelt élőzenét egyfajta térmikrofonként rögzítő berendezésnek messze nem annyira jók. Itt a BP4025-ös jobban teljesít, de ez sem tökéletes.

Ugyanakkor arra jutottam, hogy ez nem a mikrofonok hibája, hanem az én elképzelésemé. Az ember alapvetően lusta. Igyekszik egyszerűen megoldani, amit csak lehet. De ez nem mindig működik. Most sem, nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a hangfelvételt. Az emberi fül az emberi agyal kombinálva egy nagyon ravasz rendszert alkot, kicsit hasonlót, mint egy szinte végtelen sávú keverő. A fülünk »felveszi« a hangot, aztán az agyunk »kever« belőle egy zenét. Felerősít, elnyom, kiegyenlít, épp mint egy stúdió keverője. De amit ezen a módon hallani vélünk egy koncerten, az messze nem az, mint ami ott valóban szól. (Hasonló lehet a dolog, mint a fotósok által ismert fehéregyensúly fogalma. Ha egy általunk jól ismert tárgyat nézünk, akkor egyformának érezzük a színét, függetlenül attól, hogy milyen fényben nézzük. De ha fényképet készítünk róla, és nem figyelünk az adott megvilágítás hullámhosszára, vagyis a fehéregyensúlyra, akkor a képen egész más színű tárgyat fogunk találni. A szín – vagyis a tárgyról visszaverődött fény – változik a különböző megvilágításoknál, viszont az agyunk ezt kiegyenlíti, mert tudja, hogy a piros labdánk az piros, és ennek is mutatja.) A koncertek ilyen módon történő felvételénél minél egyszerűbb a kiindulás, annál jobb eredményre számíthatunk. Egy gitáros-énekes duó produkcióját tényleg jó minőségben lehet rögzíteni így mikrofonozva, de ahogy nő a szólamok, hangszerek, elektronika száma, annál rosszabb lesz a végeredmény.

A drágább ebben az esetben talán picit tényleg jobb, a BP4025 egy profibb eszköz, de azt gondolom ezt a kis minőségbeli lépcsőt akár ki is egyenlítheti az AT8022 jóval univerzálisabb csatlakoztatási lehetősége, hiszen ezt akár egy diktafonra is rádughatjuk. Akinek viszont ez nem szempont, az nyugodtan válassza a BP4025 modellt, különösen, ha stúdióban is használná a mikrofont, csöndes környezetben ez a mikrofon azért tényleg meg tudja mutatni, hogy megéri az árát.

De hogy visszatérjek az alapkérdéshez, vagyis hogy hogyan kellene koncertet rögzíteni…

Az van, hogy az egy házba épített mikrofonokról egyelőre lemondok. Egyszerű a használatuk, az igaz, de túl sok kompromisszumot is jelent ez az egybeépítettség. Most ott tartok, hogy két darab külön mikrofonnal próbálkozom, ezek esetében már nem is törekszem a tökéletes sztereó tér kialakítására, inkább kihasználom, hogy ezek messzebb is elhelyezhetőek egymástól. De a végleges megoldás egy többsávos felvételi mód lesz, ahol több mikrofonnal már jobban lehet játszani. Vagyis feltaláltam a spanyol viaszt, hiszen nyilván nem véletlen az, hogy egy koncerten egy ládányi mikrofont kábeleznek be a színpadon…

Mindenesetre a dolog nem áll meg, a saját videók jönnek lassan, hogy épp milyen módon kerültek rögzítésre, az ott lesz olvasható alattuk. Aztán ha valami érdekes felfedezésre bukkanok, úgyis megírom majd...

 

  

Utolsó módosítás: hétfő, 20 március 2017 15:14

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?