Menu

Kell egy fejhallgató II.

Kell egy fejhallgató II.

Még tavaly indult egy együttműködés a klubkoncert és az Audio-Technica között, amelynek keretében kipróbáltunk néhány Audio-Technika terméket, - főképp a klubkoncertre kerülő írások elkészítésénél használható mikrofonokat és fejhallgatókat - és a tapasztalatainkat meg is írtuk. A fejhallgatókról irott tavalyi, még a korábbi felületre került írásunk főképp a gyártó ATH-M sorozatát mutatta be, mint a kifejezetten hanggal foglalkozó emberek (hangtechnikusok, hangmérnökök, saját zenéjüket rögzítő zenészek) számára készült professzionális modelleket. Akkor a sorozat csúcsmodellje az ATH-M50x verzió volt, a teszt győztese viszont az ATH-M40x modell lett, igazából az ár-érték viszonyszám, vagyis a nagyobb modeltől alig elmaradó hangminősége, viszont érezhetően kedvezőbb ára miatt. Azonban azóta megjelent a sorozat új csúcsmodellje, így egy rövid összehasonlításban ezt is meghallgattuk. A tesztben most is Kristóf barátom segített, aki igen komoly zenei ismeretekkel, és igen vájt füllel rendelkezik. A továbbiak már az ő tollából valók:

Tavalyi “Kell egy fejhallgató” posztunkban az Audio-Technica fejhallgatóit teszteltük. Mai írásunk ennek kiegészítése, ugyanis az M széria (monitor fejhallgatók) új taggal , az ATH-M70x névre hallgató modellel bővült, amit a forgalmazó jóvoltából mi is megkaptunk tesztelésre. 

A tavalyi posztunkat feltöltöttük ide is, IDE kattintva lehet olvasni.

Az új fejhallgató tesztelése során ugyanazokat a zenéket hallgattam meg, mint a múltkori tesztelés során , összehasonlítási alapnak pedig a múltkori teszt ár/érték arányban legjobb darabját, a 40-es modellt haszáltam. Az ATH-M70x modell a gyártótól megszokott masszív kartondobozban érkezett, a dobozon belül pedig egy formatervezett, bőrhatású, cippzáras keménytok őrizte a fejhallgatót és a korábbi csúcsmodellnél megismert három különböző, cserélhető kábelt.  

Emlékeztetőül, a tesztelés során egy Rotel RCD-951-es CD játszót használtunk egy Onkyo erősítőn keresztül (mivel a Rotelnek nincs saját fejhallgató kimenete), a teszteléshez kiválogatott zenék pedig a következőek voltak:

  • Mike Oldfield: Crystal Clear (The Songs of the Distant Earth)
  • Andreas Vollenweider: White Winds (White Winds)
  • Mozart: Requiem (Herbert Von Karajan)
  • Rush: Far Cry (Snakes and Arrows)
  • Marcus Miller: Rampage (The Sun don’t lie)

Fontos, hogy ezeket a felvételeket már nagyon sokszor hallottam, az összes kis finomságukat, a lemezeken található összes hangot ismerem. (Legalábbis úgy gondoltam, de ne rohanjunk előre...) Nézzük akkor szép sorban mit tapasztaltunk az egyes zenéknél:

Mike Oldfield: Crystal Clear

Elsőként a 40-es fülest vettem elő. Minden tartományban szép hangzás, kicsit a középtartomány kevésbé tiszta, de az összkép alapvetően teljesen jó. Ezek után a fejemre húzva a 70-es fülest, rögtön feltűnt, hogy mennyivel szellősebben szól minden, mennyire jól elkülönülnek az egyes hangszerek. Azonban ez a szellősség némi basszus vesztéssel is járt.

Andreas Vollenweider: White Winds (White Winds)

A helyzet itt is ugyanaz, mint amit az Oldfield zenénél tapasztaltunk. Annyit lehet még hozzátenni, hogy a hárfa hangja különösen szépen jött át a 70-es modell hangsugárzóin. (Érdekes, de a korábbi tesztnél is a hárfa volt az, ami az első meglepetést okozta, ez a hangszer valahogy nagyon meghálálja a valóban jó minőségű hangláncot és fejhallgatót. Itt bizony megmutatkoznak a nagyon pontosan és nagyon részletezőn szóló fejhallgató előnyei.)

Mozart: Requiem

Azt már múltkor is megállapítottuk, hogy a komolyzene nem erőssége a 40-es modellnek. A 70-es valamivel jobban teljesít nála - a vonósok sokkal tisztábban szólnak - de a mélytartomány ennél a zenei stílusnál valahogy fájóan kevés.

Rush: Far Cry

Az erőteljes kezdés nagyon jól érvényesül a rockzenét igen jól tolmácsoló 40-es modellben, de amikor ugyanezt a zenét a 70-essel hallgattuk, rögtön feltűnt, hogy milyen komoly munkát végez a dobos a cineken is. A 40-es modellben a cin egyszerűen eltűnt a hangözönben. Ez megint felidézett egy, a korábbi tesztelésnél is tapasztalt érzést: ezeket a felvételeket már milliószor hallottam, ezek pont azok a zenék, amiket időnként csak úgy szórakozásból, vagy épp pihenésképp is meghallgatok. Tényleg ismerem őket. Mégis, amikor egy új rendszeren, vagy egy új - nyilván nem olcsó - fejhallgatón keresztül először hallgatom, bizony bukkanok olyan részletekre amiket korábban, a korábbi rendszer egyszerűen nem mutatott meg. Érdekes belegondolni, mennyi 'ismeretlen' részlet lakozhat még ezeken a jól ismert korongokon...

Marcus Miller: Rampage

Miután én basszusgitáron játszom, egy ilyen felvétel nyilván nem maradhat ki a tesztelésből. A 40-es modell még jobban kiemeli az amúgy is a középpontban lévő basszusgitár hangját, ezáltal kicsit túl soknak tűnik néha a basszus. A 70-esnél ezzel szemben pont jó a basszus, a közép- és a magastartomány is megfelelően van adagolva.

A zenei teljesítmény mellett szót kell még ejtenünk a mechanikai tulajdonságokról. A 40-es modell igényesen és pontosan kivitelezett, de teljes egészében műanyag készülékházzal rendelkezik. Precíz, könnyű és összecsukható. Ezzel szemben a 70-es modell fémpántos, a fényképen látható minden fényes alkatrész fémből készül rajta. Hihetetlen masszív és profi tapintása van, robusztusabb de persze picit nehezebb is a többi modellnél. Ennek ellenére viselés szempontjából a 70-es modell a komfortosabb, sehol nem szorít, illetve a fület körülvevő párna is nagyobb, kényelmesebb. (A nagy méret nem véletlen, hiszen 45mm-es membránok dolgoznak a fejhallgatóban.) Persze mindez akár természetes is lehet, hisz a 70-es modell háromszor (!) annyiba kerül mint a 40-es, és ez az, ami megint a legnagyobb problémát okozza a füles értékelésekor. A 70-es füles ugyanis egyértelműen jobb mint a 40-es, és a korábbi csúcsmodellt, az MTH-M50x verziót is lekörözi, nemcsak hangban, de mechanikailag is. Azonban ez a különbség nem akkora, ami indokolttá (pontosabban az átlag vásárló számára elfogadhatóvá) tenné a tripla árat. Tavaly teszteltük az MSR7-es modellt is, az árban a kettő között helyezkedett el, és emlékeink szerint az otthoni, 'hifista' használatra talán még jobb volt. (Mechanikailag persze nem valószínű, hogy verné a láthatóan az örökkévalóságnak készült 70-es modellt.) Az MSR7 'HiRes' modellel való összehasonlítás azért sem légből kapott, mert a két modell katalógusadatai is hasonlóak, például mindkét füles 5-40.000 Hz (!) átvitelt ígér. 

Ami fémszínű, az fém is, precíz kivitelű és hűvös tapintású...

Nehéz a döntés. Ha pusztán átlagos pénztárcával rendelkező zenekedvelők vagyunk, zenét jobbára otthon hallgatunk a kedvenc fotelünkben, akkor ehhez az MTH-70x valószínűleg túlzás. A hangminősége persze jól jönne, azonban a masszivságát, a tartósságát egyszerűen nem tudnánk kihasználni. Azonban ha professzionális célra vásároljuk a fejhallgatót, amin adott esetben nap mint nap sok órán keresztül kell pontosan kielemezhető módon zenét hallgatni, akkor a beruházás már egyáltalán nem felesleges. A 70-es modellt jó szívvel ajánlhatjuk minden stúdióba, mert nagyon részletgazdag hangélményt biztosít, és könyörtelenül megmutatja az esetleg a zenében található hibákat.

(Az MTH-M70x fejhallgató jelenleg 95.000.- forint körüli áron beszerezhető, a cikkben említett MTH-M40x pedig 34.000.- forintért vihető haza.) 

Akit a részletes műszaki adatok is érdekelnek, az Audio-Technica oldalán tájékozódhat.

Utolsó módosítás: szerda, 07 december 2016 19:53

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?