Menu

Kell egy fejhallgató

Kell egy fejhallgató

Audio-Technica fejhallgató teszt

Bár a koncertek és az élő zene varázsa divatos szóhasználattal 'mindent visz', azért van úgy, hogy kedvenceinket otthon, vagy épp út közben is hallgatnánk. Zenét manapság már a kenyérpirítón kívül szinte minden technikai eszköz és kütyü képes lejátszani. Persze, ha hozzászoktunk az élő zene minőségéhez, és az abban hallható hangok minél nagyobb százalékát szeretnénk hallani felvételről is, akkor bizony a használt berendezéseken, és legfőképpen a jeleket hangokká alakító fejhallgatón nemigen szabad spórolni. A legtöbb zenekedvelő épp ezért rendelkezik is minőségibbnek tartott fej- vagy fülhallgatóval.

A rendszeresebb olvasóink már tudják, hogy az Audio-Technica hazai képviseletével elindult egy ígéretesnek tűnő együttműködés. Mint a professzionális mikrofonok meghatározó gyártója, az AT már eddig is sokat segített a blogunk hangfelvételekkel, riportokkal, videókkal kapcsolatos gondjainak megoldásában. De van más hozadéka is az együttműködésnek, mégpedig az, hogy módunk van kipróbálni bármely AT terméket, és ha már kipróbáljuk, meg is írjuk a tapasztalatokat.

A zene hallgatására szolgáló technika folyton fejlődik. Pár évtizede a High Fidelity volt a varázsszó, amit a minőséghez ragaszkodó felhasználók hamar leváltottak a High End gyűjtőnévvel felcímkézett technikákra. Manapság persze, a digitális forradalom és a tömörített MP3 fájlok korában ez az egész analóg technikai mindenség egyre antikabbnak és múzeumba valóbbnak tűnik a felhasználók jó része számára. Ez nyilván csak az egyik bizonyíték arra, hogy az emberiség megérett a pusztulásra, de most nem erről kéne írni, hanem arról, hogy azért a sok digitális szerkezet között manapság is vannak még jó irányba mutató fejlesztések. Ilyen például az AT választékában megjelent új Hi-Res (High Resolution) címkével ellátott fejhallgató.

Az új ATH-MSR7 fejhallgató katalógusadatai meghökkentőek. Átvitele gyakorlatilag a bálnáktól a denevérekig bárminek megfelelne, hiszen 5-40000 Hz közötti tartományról beszélünk. Ami akkor is lenyűgöző, ha az átlagember ennél jóval szűkebb tartományt képes csak értelmezni és hallani.

Úgy gondoltuk, érdemes lenne egy amolyan összehasonlító tesztben megnézni, valóban annyira szuper-e egy ilyen Hi-Res fejhallgató. Persze ez esetben nem lehet igazi vaktesztet csinálni, hiszen tudni fogjuk, épp milyen tipus van a fejünkön. Épp ezért nagyon nehéz elvonatkoztatni az ár-érték aránytól, nem lehet kizárni azt a szempontot, hogy tudjuk, mennyibe kerül az a fejhallgató amit épp próbálunk, így a tesztből nem lehet kizárni az ár tényezőjét. Az összehasonlításhoz az AT hangtechnikusok és stúdiósok számára készült monitor fejhallgatói közül választottunk párat (ATH-M sorozat), valamint a TAD400 'személyében' bevettünk egy nyitott rendszerű Hi-Fi modellt is.

  1. ATH-M20x
  2. ATH-M40x
  3. ATH-M50x
  4. ATH-MSR7
  5. ATH-TAD400

A tesztet végül Kristóf barátom vállalta be, rászánva több estéjét. Ő azon kívül, hogy igen jól basszusgitározik, nagyon igényes zenehallgató hírében is áll. Ő a jól bevált Rotel CD játszóját hallgatta, magam egy Denon készüléket vetettem be.

Az alábbiak az ő tollából származnak már:

Első zene: Mike Oldfield: Crystal Clear

https://www.youtube.com/watch?v=RDs_cm1bDWk

 

AT20

TAD400

AT40

AT50

MSR7

Basszus

Elmosódott, semmi kontúr,

kevés

Pont elég, szép tiszta

Ugyanaz mint a 40-es esetében

Gyönyörű, tiszta, nem tolakodóan sok, de határozott.

Közép

Jól szól

elmosódott

Pont elég, szép tiszta

Ugyanaz mint a 40-es esetében

A szintetizátorok fantasztikusan szólnak.

Magas

Kevés nagyon

Ép elég

Pont elég, szép tiszta

Kicsit több mint a 40-es esetében

Nem cincog, minden a helyén van. Szuper.

Konklúzió

Elsősorban a középtartomány érvényesül

Nagyon steril hangzás

Szép, minden tartományban kiegyensúlyozott hangzás, van „tere”

Minimális a különbség a 40-eshez képest, egy kicsit „csilingelősebb”

Az énekhang és a gitár egyszerűen fenomenális. Gyönyörűen, tisztán szól, olyan mintha ott állna az ember mellett a zenész


Ennél a zenénél egyértelműen az MSR7 tetszett a legjobban, olyan apróságokat emelt ki, abban, az általam már vagy ezerszer hallott zenében, amelyek eddig fel sem tűntek.

Ha azonban az ár/érték arányt nézzük, akkor a 40-es modell mindent visz, az 50-estől alig marad el, az MSR-hez képest pedig akkora az árelőnye, hogy ennyi kompromisszum simán belefér.

Második zene: Andreas Vollenweider: White Winds

https://youtu.be/ICzFQFzA6no

Vollenweider White Winds albuma régóta kedvenc füles és hangfal tesztelő darabom. Az első szám sejtelmes vízcsobogással? (olyan mintha valaki csónakázna) kezdődik, és ebbe lép bele Vollenweider hárfajátéka. Kb. 1:36-nál a szólal meg az a hang (amely vélhetően a hárfa egyik legmélyebb hangja), amely számomra mindent elárul a tesztelt hangfalról/fülesről.

 

AT20

TAD400

AT40

AT50

MSR7

Basszus

Semmi dinamika

Kevés, de legalább nem egy massza

Pont elég, szép tiszta

Ugyanaz mint a 40-es esetében

Gyönyörű, tiszta, nem tolakodóan sok, de határozott.

Közép

Jól szól

A massza it van inkább

Pont elég, szép tiszta

Ugyanaz mint a 40-es esetében

A szintetizátorok fantasztikusan szólnak.

Magas

Kevés nagyon

elmegy

Pont elég, szép tiszta

Kicsit több mint a 40-es esetében

Nem cincog, minden a helyén van. Szuper.

Konklúzió

Elsősorban a középtartomány érvényesül

Átlagos, ugyanakkor steril hangzás

Szép, minden tartományban kiegyensúlyozott hangzás, van „tere”

Minimális a különbség a 40-eshez képest, egy kicsit „csilingelősebb”

Az énekhang és a gitár egyszerűen fenomenális. Gyönyörűen, tisztán szól, olyan mintha ott állna az ember mellett a zenész


Csak ismételni tudom az Oldfield-nél leírtakat, MSR7 a legjobb, 50-es a második helyen, de a 40-est venném leginkább az ára miatt.

Harmadik zene: Mozart – Requiem (Bécsi filharmonikusok Karajannal)

https://youtu.be/l2PQOz4o0M4

Az egyetlen kategória, ahol a 40-es sem hozza az elvárt szintet, de a 20-as és a 400-as még nála is ezerszer rosszabb. Érdekes, hogy más zenénél a 40-eshez nagyon hasonló 50-es modell itt külön útra indult, és szépen szólt, de a pálmát most is az MSR7-es vitte el. Volt olyan rész, ahol az MSR7-essel hallgatva fedeztem fel egy tüsszentésnek hangzó momentumot a zenében, ami eddig soha nem tűnt fel...

Mindazonáltal az az érzésem, hogy komolyzenére valószínűleg teljesen más jellegű fejhallgatót kellene keresni...

Negyedik zene: Rush – Far Cry

https://www.youtube.com/watch?v=GWPf0pgjgHI

 

AT20

TAD400

AT40

AT50

MSR7

Basszus

Semmi dinamika , elmosódott

Kevés, de legalább nem egy massza

Pont elég, szép tiszta

Ugyanaz mint a 40-es esetében

Gyönyörű, tiszta, nem tolakodóan sok, de határozott.

Közép

Ének beleolvad, alig kivehető

Ének kivehetőbb

Pont elég, szép tiszta

Ugyanaz mint a 40-es esetében

A szintetizátorok fantasztikusan szólnak.

Magas

Kevés nagyon

Túl sok

Pont elég, szép tiszta

Kicsit több mint a 40-es esetében

Nem cincog, minden a helyén van. Szuper.

Konklúzió

Olyan Szokol rádió fílingje van. Mindent hallani, csak „szarul”

Rockzenére nem túl jó, disco vagy tánczenére esetleg

Az elektromos gitárok fülese. Szép, minden tartományban kiegyensúlyozott hangzás, van „tere”

Minimális a különbség a 40-eshez képest, egy kicsit „csilingelősebb”

Jó értelemben mellbevág a gitárhang. Zseniálisan szól!


Rockzenére egyértelműen az 40-es, az 50-es és MSR7 a jó. Innentől izlés kérdése, hogy a sterilebb, vagy a koszosabb hangzást szeretjük. Előbbi az MSR7, utóbbi a 40-es és 50-es füles.

Basszusgitárosként nekem az MSR7 jött be a legjobban, mert annál a legkevésbé mosódik össze a basszusgitár a többi hangszerrel, könnyebb kihallani a zenéből.

Ötödik zene: Marcus Miller – Rampage

https://www.youtube.com/watch?v=tsNSOWGCjHs

a 20-as és 400-as itt megint alul teljesít, a 40-esnél jön meg az a „dög”, ami gyárilag van ebben a zenében. Az 50-es nem sokkal különbözik, igazából nem is tudom eldönteni, hogy a 40-es vagy az 50-es a jobb.... Az MSR7 meg mindent visz.

Összefoglalva: a legjobban az MSR7 hangja tetszett (meg a masszív felépítése is), de ez tudják a gyárban is valószínűleg, mert ennek a legmagasabb az ára...

A második helyezett a 40-es modell: hangja alig vagy egyáltalán nem marad el az 50-estől, az ára viszont sokkal barátibb.

A harmadik helyezett az 50-es modell.

A 20-as és a 400-as fülesek számomra értékelhetetlenek, nem én vagyok a célközönség az biztos. A teszt hatására elkezdtem gyűjteni egy MSR7-esre, és közben meghirdettem a Sennheiser HD518 fejhallgatómat. Még egy adalék, kamasz fiam szintén végigpróbálta az ő általa kedvelt zenékkel (Muse, Daft Punk, Jason Mraz), és ő egyértelműen a 40-es mellett tette le a garast (szó szerint, merthogy most kell venni neki egyet).

Az MSR7 egy másik kategória, soul és jazz zene esetében nagyon-nagyon jó, mindent lehet hallani, a fogásváltásokat a bőgőn, mindent, tényleg. Viszont egy random rock- vagy popzenénél szerintem egyszerűen túl sok már. Túl sok mindent mutat meg, ami már fárasztó, sőt zavaró is lehet.

Persze mindez a betűtenger itt fent abszolút szubjektív érzéseket közvetít. Igazából mindenkinek más a füle, az ízlése, más zenéket hallgat, más a fontos számára a zenében. Szóval a 'tökéletes fejhallgató' mindenkinek más. De talán némi tájékozódásra alkalmas ez a kis rövid teszt is. Érdekes egyébként, hogy a monitor (ATH-M) sorozat modelljei mennyire eltérő módon szólalnak meg. Az ember azt látja, hogy ahogy haladunk a drágább modellek felé, úgy egyre több szolgáltatást, kicsit mindig igényesebb külső mechanikát találunk. Ez igaz is, azonban a fejhallgatók lelke, vagyis a bennük használt alkatrészek is változnak, és egyáltalán nincs garancia arra, hogy mindenkinek automatikusan a drágább verziók hangja fog jobban tetszeni. Szóval fül után kell menni, és minél többet meghallgatni...

A pontos specifikációkat mindenki megnézheti az Audio-Technica oldalán.

Végezetül azért a fekete leves: pár szó az árakról... Az MSR7 bizony 70.000 forint körüli árakon érhető el a netes áruházakban. Ez nem kevés pénz, igaz, fejhallgatót nem vesz minden nap az ember. Az ATH-M sorozat tagjai 20-60.000.- forint között mozognak, a tesztgyőztes 40x modell 36-38.000 forint körüli árakon elérhető, ami bizony fele az MSR7 árának. És ez azért nagy különbség. Ettől függetlenül az MSR7 valóban egy nagyon is ajánlható darab, rengeteg fém alkatrésszel és (mű-) bőrrel megépítve, egy csomó cserélhető kábellel, amelyek között mikrofonos/kapcsolós headset kábel is van, lehetővé téve az utcai, mobilos használatot is. Akinek van rá ennyi pénze, mindenképp hallgassa meg élőben is, akár általa már ismertnek gondolt felvételekkel, meg fog lepődni, mennyi új részletet fog találni a már jól ismert CD-ket hallgatva.

Ez a posztunk a korábbi blogon jelent meg, majd egy éve, bár a benne olvashatók most is érvényesek.

A teszt elkészítésében az Audio-Technica hazai képviselete volt a segítségünkre.

Utolsó módosítás: szerda, 01 június 2016 23:54
Több poszt ebben a témában: Gitárt a gitárboltból »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?