Menu

Építsünk saját hangdobozt

Építsünk saját hangdobozt

Biztos többen vagyunk úgy, hogy vannak bizonyos dolgok, amiből egyszer még szeretnénk egy sajátot gyártani. Nem készen megvenni, hanem összerakni, lehetőleg az utolsó csavarig a saját kezünkkel. Ez vérmérséklettől és irányultságtól függően lehet egy saját tervezésű buggy, vagy egy vitorlás hajó, vagy épp egy telecaster stílusú elektromos gitár. De ha vonzódunk a minőségi zenehallgatáshoz, lehet ez a saját projekt akár egy klasszikus angolszász kinézetű hangsugárzó-pár is.

Mert egy saját konstrukciójú és építésű hangsugárzó a minimum amit egy férfiember el kell készítsen mielőtt a sírba teszik. Igaz, ha jobban utána olvasunk a témának, netán a klasszikusnak mondható szakirodalmon (HFM) nevelkedtünk, pontosan tudhatjuk, hogy házilag elfogadható hangú szerkezetet úgysem tudunk építeni. És bár igaz, hogy ez ennek ellenére azért sokaknak már sikerült, de Ők nyilván nem olvasták a megfelelő odafigyeléssel az erről szóló szakirodalmat.

Én sajnos olvastam, épp ezért évek óta nem tudtam rászánni magam a végső lépésre, a rajzolgatáson nem jutottam túl. Aztán a tavalyi év közepén valami megváltozott, elkezdtem komolyabban keresgélni, miből és hogyan kéne összeállítani a hangdobozaim.  Anno persze én is átestem a Videoton/Orion hangsugárzók időszakán, aztán ahogy kinyílt a világ, lettek Mission, Tannoy, Wharfedale dobozaim.  Jók is voltak, de folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy bizony egy saját készítésű doboz volna az igazi.  Jómagam általában állványos 15-25 literes kétutas hangsugárzókat használtam, tehát ezt a méretosztályt céloztam meg most is. Az alapkoncepcióm az volt, hogy csinálok egy brutálisan masszív tömör fa dobozt, okosan méretezve és kellően csillapítva, aztán teszek bele valami rendkívül olcsó hangszóró szettet. Itt ugye még az volt az elgondolásom, hogy majd én megmutatom, a gondos kivitelezés micsoda jelentőséggel bír, és mennyit számít, még olcsó hangszórókkal is csodákra képes.

Viszont, ahogy elkezdtem keresgélni a hangszórókat, mind több a tárgyban íródott blogot és hozzászólást olvastam. És kezdett tisztulni a kép: Nem várhatok csodát eleve gagyi hangszóróktól, bármennyire is profi maga a doboz. Így aztán elkezdtem jobb nevű, ismertebb gyártók termékei közt nézelődni. Az első megtorpanás rövidesen be is következett, amikor ráébredtem, hogy a már jónak mondott (amolyan, a high-end kategóriába már bele-bele szaladó) hangszórók milyen iszonyú drágák. Elég hosszú ideig morfondíroztam azon, érdemes e annyi pénzt kiadni pusztán négy hangszóróért, amennyiért gyári, komplett, mondjuk Mission hangdobozokat kapnék. Hiszen azok biztos jól szólnak, az én esetemben meg azért lutri a dolog, de legalábbis akár hosszabb kísérletezést és módosítgatást is igényelhet egy korrekt hangminőség elérése.  

Aztán persze kapcsoltam, hogy hát épp az a lényeg! Hogy gyártani szeretnék, ha elsőre nem a legtutibb, az csak jó, mert lehet tovább módosítani, esetleg a hibákból okulva újabb fadobozokat gyártani. (Annyira úgysem lesz rossz, különösen hogy tudni fogom mennyi munka van benne, és mennyi pénz...)

Közben persze azért folyamatosan nézelődtem, hogy milyen gyártó termékét választanám. Az is kiderült, hogy - miután azért nem vagyok szakértő, és a hangszórók pontos bemérésére, a valós frekvenciagörbék kiderítésére sem szaktudásom sem felszerelésem nincs - olyan gyártó kellene, ahol lehetőleg minél szélesebb körű támogatást és adatokat adnak. Ilyen cég azért túl sok nincs, legalábbis elérhető közelségben. Végül a Visaton lett a választott, egyrészt mert az általam kinézett hangszórókról egy csomó jót olvastam, másrészt mert nagyon bőséges háttér információkat tartalmaz a honlapjuk, a méreteken és a szokásos frekvencia-táblázatokon kívül rengeteg dobozépítési és méretezési mintát, adott hangszórókhoz és dobozmérethez méretezett keresztváltó kapcsolásokat.

Ki is lett választva a szükséges hangszóró pár, körbenéztem a neten hol lehet a legjobb áron beszerezni, és miután meglettek a konkrét típusok, elkezdhettem a doboz tervezését és készítését. Mert bár a Visaton oldalán konkrét tervek is vannak szép számmal, azért nem volt kétséges, hogy ha már egyszer saját magam készítem a dobozt, akkor az valóban térjen el minden más hasonlótól. Persze az ott megtalálható irányadó számok azért sokat segítettek a tervezésnél. Mint írtam fentebb, a legjobb tapasztalataim mindig is a Mission kis hangsugárzókkal voltak, tehát ezt is egy azokhoz hasonló arányban akartam elkészíteni, és a mély-magas hangszórók fordított beépítését (tehát hogy a mély lesz felül) is lekoppintottam, és bár erről is megoszlanak a vélemények, szerintem ez inkább esztétikai elem, mint sem komoly minőségbefolyásoló tényező. Mindig nagy barátja lévén a "kompozit" anyagok alkalmazásának, azt tudtam, hogy többrétegű falakkal, különböző anyagok összeragasztásával készül a doboz. Természetesen minden csak ragasztva lesz, a mai ragasztók amúgy is jobban tartanak bármely más kötésnél. Végül egy forgácslap-MDF-bükk rétegeltlemez "szendvics" adja a doboz oldalait és előlapját, tömör bükk vázszerkezettel. Azt várom a konstrukciótól, hogy a mindenféle haszontalan rezgéseknek (amelyek ugyebár a doboz oldalain ébrednek) létrejönni sem lesz módjuk. Bár nyilván van millió olyan vélemény, hogy a doboz oldalainak túlmerevítése csak más tartományba tolja a rezgéseket, ahol aztán még nehezebb lesz csillapítani azokat. Ugyanakkor én abban hiszek, hogy a különböző anyagok különböző frekvenciákon rezegnek, és szerencsés esetben képesek lesznek csillapítani egymás rezgését.

  

  

A dobozok elkészítése haladt is, bár igen lassan, gyakorlatilag hetekig készültek, néha napokig nem történt velük semmi… De azért elérkezett a felületkezelés ideje is lassan. Eddigre ugye szépen kimartam már a tervezett hangszórók helyét. Aztán a pácolás lakkozás közepén rádöbbentem, hogy hát bizony ahogy a dolog kinéz, 100e Ft körüli pénzem a szükséges 2x2 hangszóróra bizony nemigen lesz a közeljövőben. Ha erre várok soha nem készül el a doboz. Pont ekkor olvastam egy konstruktőr honlapján, hogy első hangsugárzónk építésekor teljesen felesleges túl drága elemeket használni, úgyis lesz elég buktató, nyugodtan próbálkozzunk középkategóriás hangszórókkal. Meg is győztem magam, így végül is kerestem a Visaton választékában két ugyanilyen méretű, de alacsonyabb árú hangszórót. És gyorsan megrendeltem őket, mielőtt meggondolom magam. Összeírtam a szükséges csillapítóanyagokat, kivadásztam a megfelelő reflexcsövet és keresztváltó-alkatrészeket, és megrendeltem ezeket is.

Ezek lettek végül. Középkategóriás darabok, egész szép hangú dobozok is készülnek velük. Persze nem egy High-end kategória, de az ár is csak alig negyede az eredetileg tervezett  - és a szakirodalom által nagyon ajánlott - AL170/KE25SC kombónak...

Közben a doboz lakkozódott–csiszolódott–lakkozódott-csiszolódott és egyre jobban tetszett. Rám ugye jellemző, hogy tetszenek a régies, kopott tárgyak, de az igazán patinásakat, amelyeket már ezer ember keze koptatott, nem annyira kedvelem, sokkal inkább bejönnek a replikák, tehát a régi tárgyak mai után építései. Hamar rájöttem, hogy ennek a doboznak is jót tenne egy ilyen kúra, így elkezdtem variálni a lakkok fajtáit, így hozva létre néhány részen némi kopott jellegű felületet illetve némi repedezést is, amolyan „decoupage” stílusban. A végén átpolíroztam azért, de ezt sem teljesen egyenletesen, le ne bukjak.

  

Ilyen a repedeztetett lakkréteg. Roppant antik...

Reményeim szerint most már simán lehet kreálni egy történetet hozzájuk, amelyben leírom, hogyan és milyen viszontagságokon keresztül jutottak el az oxfordi egyetemi könyvtár szivarszobájából az én nappalimba. Amúgy végül így néz ki:

Aki ilyesmin töri a fejét, jó ha észben tartja, hogy a doboz faanyagán és a szükséges hangszórókon kívül még elég sok mindenre lesz szükség, egy minőségi keresztváltó alkatrészei nem olcsóak, de ugyanez elmondható a jobb csillapítóanyagokról vagy akár a hátoldali csatlakozókról is. Tapasztalatom szerint az igényesen kivitelezett doboz (fa-) anyagköltségeit megduplázzák ezek a folyamatosan felmerülő, de szükséges cikkek. Ennek a doboznak a belső csillapítására nyitott cellás hablemezeket használtam. A reflexcső környékét érdemes kitölteni mindenféle szálas anyaggal is, erre vannak szintetikus gyapjú jellegű anyagok, de az igazi a valódi gyapjú. Ezt elég drágán árulják. Még szerencse hogy én jóban vagyok a helyi juhásszal, így egy szatyor hangszigetelést kértem tőle ajándékba:

  

A belső csillapítóanyagok és a reflexcső finomhangolása még várat magára. Azt ugye tudni kell, hogy arra számítottam, hogy egy saját gyártású és tervezésű hangsugárzó az első bekapcsoláskor biztosan pocsékul fog szólni. Legfőképpen azért, mert az új hangszóróknak be kell járatódniuk, épp úgy mint egy új cipőnek. Vannak fórumok, ahol a végleges állapot elérését akár 3-500 (!) üzemóra utánra teszik. Persze az is belejátszhat a dologba, hogy nemigen értek a hangszórótervezéshez. Olvasni persze olvastam sokat a dologról, de korrekt bemérésre alkalmas műszerezettségem nincs, és a tervezés sem a legmodernebb számítógépes modellezőprogramok segítségével történt. No, meglátjuk... A keresztváltókat hazahoztam, kitaláltam hová kerüljenek, fúrót, csavarhúzót és pákát ragadtam. Aztán alig fél óra múlva kész volt minden. A ragasztott csillapítóanyagok már bent voltak a dobozokban, most csak a birkagyapjút gyömöszköltem az általam jónak gondolt helyekre, és a reflexcsövet vágtam le a szükséges 14 cm-es méretre. A hangszórók belső vezetékei már elkészültek, egy régebbi Gale hangszóróvezetékből (emlékeim szerint igen drága volt) lettek leszabva a belső vezetékezés darabjai. Állványra raktam a dobozokat, bedugtam, vettem egy nagy levegőt, és eltekertem az erőlködő volume gombját…

És elkezdett szólni a zene. Se nem rosszul, se nem jól. Csak úgy, átlagosan… végigment pár szám az első cd-n. És szinte folyamatosan jöttek meg a hangok, a hangszerek. Elkezdtem cserélgetni a cd-ket. Hirtelen azt vettem észre, hogy zongoraszerű zongorahangot hallok. Aztán meghallottam néhány zörejt a felvételeken. Apró pattanásokat, reccsenéseket a zenében. Kezdtem felengedni, elővettem azokat a felvételeket, amiket korábban a régebbi hangsugárzóimon már teszteltem/hallgattam eleget. 

Ilyenek mondjuk a Dire Straits / Money for nothing (dobok miatt), Chris Rea / Auberge (utcazajok, térhatás, üvegcsörömpölés), EmberekCharlie (énekhangok miatt). Néhány klasszikus felvétel, néhány Blue Note jazz, Holly Cole, Jam and Spoon / Kaleidoscope Skies... 

Ahol most tartok:

Dobozhang és rezgések nincsenek. A magas hangok rendben vannak. A középtartomány nagyon (!) rendben van. Részletező, pontos, élő. Van térérzet, vannak oldalak. Korrekt. Hanem a mélyeknél még lesz munka, bár ez is mintha tisztulna fel óráról órára. A szokásos eset állt elő, ha rátolom a falra (a hátán van a reflexnyílás) akkor van mélyhang de nem elég tiszta. Ha elhúzom a faltól minimum 50-60 centire, akkor tisztább, de kevesebb. Bár egyelőre még nagyon változik minden, pár napig nem nyúlok hozzá, csak hagyom, hogy menjenek. (Szerintem éjszakára is.)

És a konklúzió? Mindenképp megérte! A bakancslistáról ugye lekerült egy tétel. Ráadásul egyelőre úgy fest, hozta azt a hangminőséget, amire számítottam. Most úgy tűnik, hallgatható hangdobozok épültek, hosszabb távon sem zavaró hanggal. (Ráadásul ugye innentől a fentiek alapján csak jobb lehet a hangjuk.) Alighanem jó döntés volt, hogy a hangszórókészletnél engedtem az eredeti minőségi elvárásokból. Ha azokkal építettem volna meg, alighanem túlzott elvárásokat tápláltam volna a hangminőség tekintetében. így azonban elégedett vagyok, ráadásul azt gondolom, fogok szerezni egy nagy rakás tapasztalatot a különböző modifikációk során. Aztán egyszer talán építek valamit igazán drága építőelemekből is.

Szóval, aki teheti, építsen saját hangsugárzókat. Jó játék!



 

Utolsó módosítás: csütörtök, 02 június 2016 19:31

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?