Az utolsó mikrofonos írásom azzal fejeztem be, hogy az általam eredetileg elképzelt, térmikrofonos koncertfelvétel nem igazán hozta azt az eredményt, amit szerettem volna. Úgy fest, ha valamennyire elfogadható minőséget akarok produkálni, akkor bizony a klasszikusabb, többcsatornás, hangszerenkénti mikrofonozást kell választanom.

A harmadik írásunkban két, kinézetre nagyon hasonló, mégis különböző mikrofonnal szerzett tapasztalatainkat írjuk le. Ezeket a mikrofonokat a gyártó gyakorlatilag hasonló felhasználási területre is ajánlja. Alapvetően élő, helyszíni felvételekhez és tudósításokhoz, kiemelve a nagyszerű sztereó teret, és a meglehetősen komoly hangnyomás elviselését. A kompakt méret és a kis súly miatt a két mikrofon remek választás lehet kamera tetejére szerelt és kézi használathoz is.

Hát, nézzük:

Múlt heti írásunkban ott fejeztük be, hogy legegyszerűbbnek az élő koncertek felvételére egy sztereó mikrofon alkalmazása tűnhet. Ezeket elvileg nagyjából optimálisan el lehet helyezni a hangtér közepén egy állványra, akár rögtön a hangfelvevővel együtt, így nem igazán zavarja a közönséget és a zenekart sem. Ha megfelelő karakterisztikájú mikrofonokat választunk, akkor a közönség zaját talán elég jól ki tudjuk zárni. Ez az elmélet, lássuk mi a gyakorlati tapasztalat.

A klubkoncertek látogatása, különösen, ha kezdőbb csapatokról van szó, sokszor valóban egyszeri és megismételhetetlen élményeket ad. Nem ritka, hogy a körülmények szerencsés összjátékának, az épp jó passzban lévő előadóknak, és az épp fogékonyabb közönségnek köszönhetően egy olyan produkció jön létre, amiről már ott érezzük, ezt bizony pontosan így már soha többet nem fogjuk hallani, és milyen jó lenne, ha rögzítettük volna.