Menu

Visszatekintés

Visszatekintés

Az alábbi néhány sort kedvenc Edink facebook oldalán leltük még reggel. Engedelmével gyorsan ki is posztoljuk, mert tetszik és mert pozitív meg mert nagyon is Edis...

Veszprémi Utcazene Fesztivál utáni depresszió. Létezik.

Annyira jól éreztük magunkat ebben a néhány napban, hogy muszáj írnom pár sort - de hát ismertek... A tény, hogy nem nyerhettük meg a versenyt, mivel én már kitehettem egy ilyen táblát itthon, azt bizonyítja, hogy ez az elismerés örökre szól, és nem csak nekem, hanem azoknak is, akik ott voltak velem a színpadon, illetve amíg én a földön énekeltem mezítláb. Elég jó érzés volt az első napon realizálni, hogy bizony minket itt vártak, és szerettek, és napról napra bebizonyítottuk, hogy a 3 évvel ezelőtti szakmai elismerés tényleg jó helyre került. Miközben gyűjtögettük a jobbnál jobb visszajelzéseket zenészektől és nem zenészektől, gyűjtöttük a vicces pillanatokat, emlékeket, új barátokat, utcazenéltünk, élveztünk mindent, amit lehetett, addig a zenekar egy kedves kis családdá formálódott, és úgy jöttünk haza, hogy egyértelműen imádjuk egymást és azt, amit csinálunk együtt - ez a legjobb, amit nyerni lehet csupán pár hónapnyi együtt zenélés után.

A Művészetek Völgye már csak a hab volt a sörön (inkább ezt írom, mert ebből több fogyott mostanság).

Elég jó flash volt az egész (csak hogy ne nagyon ömlengjek tovább), és azt kívánom magamnak, a zenekarnak (és a világ összes zenészének), hogy ilyen legyen az egész életünk mindennap. Ámen.

Utolsó módosítás: kedd, 25 július 2017 14:32

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?