Menu

Színház az egész világ – de hogyan működik?

Színház az egész világ – de hogyan működik?

Színházról nem írtunk még soha, és vélhetően nem is alakulunk át színházi portállá, az egy másik szakma. De azért egy eseményről most beszámolunk, mivel érdekes volt, és messze nem kihasznált lehetőséget kínált a színfalak mögötti világ megismerésére. A háttér, a 'backstage' mindig titkokat rejt, a színház esetében pedig különösen igaz ez. 

A színház persze egy csoda, ezt tudjuk mindannyian. Sok színházlátogatónak ez elég is. Élvezik a csodát, de nem különösebben érdekeli őket, mindez hogyan is jön létre. Ugyanakkor nem kevesen vannak, akik olyannyira megkedvelik ezt a világot, hogy mindent tudni szeretnének róla, érteni és ismerni szeretnék mi történik, mondjuk egy előadás plakátját tanulmányozva pontosan tudni szeretnék, mit csinál a világosító, a rendezőasszisztens, vagy épp az ügyelő. Számukra jött létre egy rendezvény-sorozat, amely épp ezt a háttérmunkát mutatja meg az arra kíváncsiaknak. Ez pedig a Trégerek közt névre hallgató előadások sora, ahogy az oldalukon írják:

„TRÉGEREK KÖZT avagy programsorozat a színházi háttérszakmákról”

A csapat, amelyik ezt az egészet kitalálta és működteti, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi rendezőasszisztens osztályában végzett lelkes fiatalokból áll. Ahogy tudom, a lelkesedés és a színház szeretete adja a hajtóerőt a munkához. Én a második rendezvényt láttam, a Thália színházban. (A sorozat rendezvényei különböző színházakba engednek betekintést.) Ez a második rész a színpadtechnikáról szólt: minden, ami díszlet, világosítás, vetítés. A majd két órás program igen jól lett összerakva. A moderátor Kovács Bálint volt. Elsőként Schell Juditot hallhattuk, aki egy saját korábbi előadása kapcsán mutatta be, mire is lehet képes pusztán a vetítés. Abban az előadásban egy üres, fekete színpadra varázsoltak háttereket és díszleteket pusztán vetítés segítségével, és megdöbbentően jól. Miután nem csak statikus képeket vetítettek, hanem akár mozgóképeket is, egészen fantasztikus vizuális varázslatokra volt mód, egyfelől meglepően realista, szinte megfogható díszleteket, sőt konkrét bútorokat is láttunk, máskor viszont élőszereplős, de mégis szürreális animációs filmben érezhettük magunk. Érdekes volt, különösen akkor, ha valaki a technika iránt is érdeklődik, és belegondol abba, micsoda fényteljesítmény lehet szükséges egy házfal méretű, matt fekete, tehát fényelnyelő háttérre való vetítéshez…

Ezután Német Tibor műszaki igazgatót majd Orbán Péter fővilágosítót hallhattuk. Mindketten kifejezetten technikai jellegű előadást/bemutatót tartottak. Nyilván nem lehet visszaadni egy rövid írásban a meglehetősen terjedelmes bemutatókat, legyen elég annyi, hogy a színpad működésétől kezdve a világításig tudhattunk meg millió részletet. Számomra - lámpamániás lévén - itt is a világítás volt a legérdekesebb. A Thália persze nem kis színház, de ennek ellenére megdöbbentett, mennyire hatalmas fényszóró és vetítő arzenál áll rendelkezésre, és ezek értő használatával milyen varázslatokat lehet létrehozni, hangulatokat, érzéseket, komplett világokat lehet teremteni pusztán azzal, hogyan, honnan, milyen módon világítanak épp. Lenyűgöző, tényleg. (A kis klubbokban, amelyek koncertjeiről általában írunk, ennek a fényarzenálnak egy egész kis töredéke áll csak rendelkezésre. És még azokban is lehet világokat teremteni a fénnyel...)

Ha már a lámpáknál tartok: Kaptunk egy zenére megkoreografált 'balett' előadást is, amelynek szereplői a színpad zsinórpadlásának lámpa- és egyéb függesztett kellékeket rögzítő gerendái voltak. Bizony, ezek a nyilván elektromosan, külön-külön és pontosan mozgatható szerkezetek az ügyes programozás után zenére táncoltak és hullámoztak. Látványos volt, szó se róla. (És ezek végül is csak sima vasrudak. Ha egyszer olcsóbbak lesznek a humanoid formájú robotok, akkor bajban lesznek a balettáncosok...) A legjobb az egészben az volt, hogy ez nemcsak egy steril előadás, hanem ki is lehetett próbálni mondjuk a színpad süllyesztőjét, vagy épp a forgószínpadot, sőt, akár a lámpákat vezérlő technikai helységet is megmutatták. Az előadók meglehetősen közvetlen stílusban meséltek, hibákról, bakikról is, és nagyon is érezhető volt az is, mennyire szeretik, és mennyire értik a színházi világot, amiben élnek és dolgoznak.

A közönség jó része a színházi-színpadi szakmára készülő iskolásokból állt, akik ehhez illőn igen érdeklődőek is voltak. Azonban lehettünk volna többen, és én hiányoltam is a 'civil' színházrajongókat, igaz, a kora délutáni időpont nyilván nem munkaidő-kompatibilis, de hát erre volt lehetőség, hiszen héttől színházi előadás kezdődik. Így viszont legalább láthattuk, hogyan is rendeznek be egy konkrét díszletet az épp aktuális előadáshoz. (Ahogy hallottam, az első rendezvényen épp a civil színházbarátok voltak többen, mindenesetre volt még jócskán szabad hely, szóval jöhet bárki.)

Mindenképp érdekes ez a kezdeményezés. A színházak nyitott napjain, meg persze a színházak éjszakáin láthatunk hasonlóakat talán, de ez tényleg egy nagyon jól, tematikusan összerakott sorozatnak tűnik, egész komoly információ mennyiséget adnak át az érdeklődők számára. Nem tudom, a következő program mikor esedékes, de a csapat Facebook oldalán lehet követni a történéseket, érdemes feliratkozni. 

Én biztos nem hagyom ki a következő alkalmat sem.

Utolsó módosítás: hétfő, 10 április 2017 19:29

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?