Menu

A szökés...

A szökés...

Ma meglógtam egy koncertről. Ha nem is mindennapos a dolog, de azért nem ez volt az első ilyen eset, bevallom. Az ok általában egyszerűen az, hogy a koncert nem tetszik, vagy legalábbis nem érzem jól magam ott. Ami azt is jelenti, hogy tudom, jó eséllyel nem fogok írni róla. (Mert azért az még mindig bennem van, hogy rosszat írni nem érdemes, vagy jót, vagy inkább semmit. - Ezért van amúgy itt a blogon annyi pozitív beszámoló. Messze nem tetszik ám minden, viszont azokról nem is írunk.)  De a meglógással kapcsolatban azért idevések pár mondatot.

Anno, amikor elkezdtem a zenéről írni, akkori kollégámat, Urbán »Hollywoodoo« Szabolcsot sokat nyaggattam azzal, hogy igazából én nem szeretnék rosszat írni a fellépőkről, hiszen ők nyilván rengeteg munkát raknak a produkciójukba. Hogy jöhetek én ahhoz, hogy lehúzzam ezt avagy azt a koncertet? Szabi a legtöbbször valami olyasmit válaszolt erre, hogy értsem meg, ez nem így van, egy koncert valójában egy »termék«, az a célja, hogy nekem, mint fogyasztónak tetsszen. Ha nem tetszik, azt épp úgy megírhatom, mint ahogy bármilyen más terméknél is megírnám, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim. Igaza is lehet, de ezt a gondolkozást a gyakorlatba még mindig nem tudom átültetni, vagy csak ritkán.

Hogy a mostani koncerten ki volt a fellépő, az abszolút nem lényeges, ugyanis ez nem róla (róluk) szól. Ők jók voltak, egy kicsit talán ez is volt a baj...

Az van, hogy egyre inkább érzem, messze nem kéne mindenhol koncertet rendezni, ahol ezt most megteszik. Például bármilyen meglepő, de létezik olyan, hogy akusztika. És bizony rengeteg klub van, ami a csibekeltetéstől a pingponglabda válogatásig rengeteg dologra alkalmas, de a koncertek rendezése pont nincs köztük. Ilyen volt ez a mai is. Hosszú pince, hangos, lármás asztaltársaságok, borzasztó akusztikájú terem. Abszolút ad-hoc módon a terem sarkába rakott zenészek, szintén az adott koncerthez ideiglenesen odarakott hangosítás. Nem hangzik valami biztatóan, mi? Hát nem is az.

Oké, az tudható, volt is már szó róla, hogy a klubkoncerteknek helyet adó szórakozóhelyek túlnyomó többségénél a zene egy szükséges rossz, ahhoz kell, hogy bejöjjenek a szomjas emberek inni. De azért vannak különbségek. Abba, hogy egy tulajdonos mennyit hajlandó költeni arra, hogy az általa birtokolt szórakozóhely legalább nagyjából alkalmas legyen az élőzene hallgatására, zenészként és potenciális fellépőként nem tudunk beleszólni. De abban igenis van felelősségünk, hogy a nem megfelelő helyeken ne vállaljunk fellépést.

Hallom is a válaszokat: "De azért gyakorlatnak jók ezek is, meg hát, ha fizetnek is, az mégiscsak pénz. És nincs mód válogatni, örülni kell hogy hívnak." Nos. Ez is egy vélemény. De én nem így gondolom.

Két okból sem:

  • Egyrészt a rajongók, a hallgatóság miatt. Elvégre egy koncert azért az élményről, a szórakoztatásról kellene szóljon. Tiszteljük már meg annyira azokat, akik kíváncsiak a zenénkre, hogy az elérhető legjobb minőséget adjuk nekik. Pontosabban legyen egy minimum minőség, aminél kevesebbel nem érjük be. (Az már aztán egy másik értekezés lehetne, hogy a közönséget sok minden mással is meg lehet tisztelni, például pontos kezdéssel…) Ilyenkor néha elhangzik, hogy „de hát a barátainknak tetszett!” Aha. A barátoknak az is tetszene (legalábbis azt mondanák) ha fejen állnátok, és fésűn muzsikálnátok. De a barátok sajnos nincsenek elég sokan ahhoz, hogy elvigyenek a vállukon egy zenei karriert, netán eltartsanak egy főállású művészt. Kellenek ahhoz külsős rajongók, kedvelők, amolyan közönségféle is.
  • Másrészt pedig magunk miatt. Ha előadóként tisztában vagyunk az értékeinkkel, tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni, akkor errefelé is haladjunk. Tanuljunk meg nemet mondani! Jómagam is ismerek számos előadót, énekesnőt, akik szinte bárkivel és bárhol fellépnek, mert szeretnek zenélni, és hiányzik nekik a színpad. Meg is értem ezt az érzést, de amikor olvasom a facebookon az újabb és újabb társakkal tartott koncertek eventjeit, és látom, hogy alig valaki nyom rá az »ott leszek« gombra, akkor azért megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy most akkor mennyivel is juttok közelebb a célotokhoz?

De mindegy is, végül is ez nem az én dolgom. Én is csinálok rosszul sok mindent, hiszen nyilván oka van, hogy még mindig nem a Rolling Stone magazinnak írok. Inkább azért - és olyankor - zavaró ez az egész, amikor egy amúgy tényleg jó csapatot, vagy énekest hallok egy kritikán aluli helyen fellépni. Bosszantó az érzés, hogy a fellépő sokkal jobbat érdemelne, és bosszantó, hogy ők ezt miért nem érzik. Vagy ha érzik, mégis miért vállalják el… bosszantó, na.

A világ rémesen bosszantó hely néha.

Az meg aztán hab a tortán, hogy hazafelé bandukolva (az amúgy fantasztikus őszi levegőben) az ellógott koncertről, még én érzem úgy, hogy cserbenhagytam a fellépőket.

Utolsó módosítás: szombat, 01 október 2016 10:48
Több poszt ebben a témában: « Youtube Gyűjtsünk rajongókat! »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?