Menu

Zenélni, szabadon

Zenélni, szabadon

Nemrég volt két írásunk is a Brody's-ban látott-hallott open jam eseményekről. Ezek a koncertfélék úgy működnek, hogy néhány zenész elkezd játszani, aztán a hangszerekkel érkező vendégek folyamatosan állnak be zenélni. Néha együtt, néha egymást váltva. A jól sikerült jam egyfajta folyamatosan változó, de mégis egységes zenefolyamként működik. Persze ez a látszólag teljesen spontán esemény igenis igényel szervezést és folyamatos irányítást is.

A bemutatott események host-ja, vagyis házigazda-szervezője Zórád András volt. Vele ültünk le beszélgetni pár mondatot arról, hogyan is működik egy ilyen esemény.

András régi motoros a szakmában. Bár elég sokrétű zenei tehetség, de elsősorban a szavak embere, vagyis rapper. Az általa talán leginkább kedvelt freestyle rap szintén egyfajta improvizáció. Ezzel a kötetlen szövegelős előadásmóddal még a szép emlékű Animal Cannibals csapat fénykorában került közelebbi kapcsolatba. Elmondása szerint mindenképp ez a csapat tekinthető a stílus itthoni meghonosítójának. Ők anno sok olyan bulit szerveztek, ahol bevonták a közönséget is, a játszott alapokra bárki ráénekelhetett. András is ezeken érzett rá arra először, hogy ezt hogyan érdemes csinálni. Bár már ekkor is rendelkezett némi zenei alapképzettséggel, gyerekként tanult zongorázni, de ezek a zongoraórák a klasszikus zenén alapultak, ez pedig őt akkoriban még nem igazán kötötte le, így egy idő után abba is maradtak a tanulmányok. Így a zenéhez végül a fenti 'szövegelős' irányból talált vissza. (Nem pont a írásunk témájához tartozik, de talán egyszer írunk arról is, hogy épp londoni látogatásai nyomán jött rá arra, mennyire hiányzik az itthoni zeneoktatásból a kortárs popzene. Pedig épp saját példájából is tudja, mennyivel nagyobb kedvel tanul egy gyerek zenélni, ha olyasmit tanulhat, amit egyébként a rádióban is hall.)

Az már beszélgetésünk elején kiderült, hogy elég jól ismeri az itthoni jam-ek világát. Ugyanis, bár erről talán sokan nem tudnak, de Budapesten szinte folyamatosan, egymással párhuzamosan is vannak ilyen események. A Random Trip-et talán többen ismerik, de különböző open mic és jam esemény tényleg sok van, a szervező zenészek mellett több vendéglátós, klubtulajdonos is látott és lát ebben fantáziát. Az más kérdés, hogy azért ezek az események nem mindig lesznek sikeresek, pláne kevés közülük az, amelyik hosszabb időn keresztül is képes egy állandó színvonalon működni. András szerint az itthoni, pesti jam sessionok esetében két probléma szokott előjönni. Az egyik, hogy egy idő után túlságosan profi zenészek gyűlnek össze, és ilyenkor már egy kevésbé gyakorlott zenész nem tud/mer beállni közéjük. Hasonló problémát okoz, ha túl belterjessé válik a résztvevők köre, egyfajta némileg zártabb baráti társasággá, ami már szinte fix zenekarként működik, és ahova megint csak kevésbé tud már beállni egy külsős.

Kk: - A Brody-s beszámolókban én épp azt emeltem ki, hogy úgy tűnt, ilyen gond nincs, épp hogy nagyon is figyeltek arra, mindenki tudjon játszani, és arra is, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe a kevésbé gyakorlott zenészek sem.

András: - Igen, én pont ezt akartam megvalósítani itt a Brody-ban. Amikor kapcsolatba kerültem velük, rögtön volt pár javaslatom. Szerencsére hajlandóak voltak ezeknek az ötleteknek a kipróbálására - külön köszönet ezért Énekes Zsófiának és a staffnak. Változtattam az alapzenekaron is, és hívtam zenészeket, például dalszerzőket, hogy jöjjenek el, és játsszák el egy-egy saját számuk. Így élőbb, változatosabb lehet a program. Ez annyira nem bevett gyakorlat itthon, nálunk az improvizáció a jellemző, saját zenéket, vagy épp ismert slágereket kevésbé játszanak. Nekem ez Londonban tetszett meg nagyon, már vagy 10 éve, ha épp kint vagyok, járok ott egy jamre, ami kevésbé improvizatív, sokkal több saját zenét, és ismert számot játszanak. Persze ott más a háttér is, a soul és hip-hop kultúrában élő zenészek akár kezdők, akár profik, ismerik a klasszikusabb slágereket, Tina Turner, Whitney Houston, vagy épp Bobby Brown dalokat, vagy akár a kilencvenes évek R&B slágereit bármikor tudják nyomni. Én ezeket szeretném összerakni és meghonosítani itthon.

Igazából nincs recept a jamek rendezésére. Többféle, némileg hasonló esemény van, ide tartoznak az 'open mic' vagy 'open stage' koncertek, és a klasszikusabb jam sessionok is. Ezeket ráadásul az aktuális szervezők kicsit általában a saját ízlésük szerint szervezik, tehát itt a nagy együttzenélésektől (ahol az alap adott, de bárki beléphet akár zene közben is) a gyakorlatilag a saját produkció bemutatására lehetőséget teremtő koncertekig mindenféle ötvözet megtalálható. Az is előfordul, hogy ezek az események egy-egy zenei stílus köré szerveződnek és egyfajta 'műhellyé' válnak az adott zenei stílus előadói számára.

Kk: - Szerinted, mint szervező és közreműködő szerint, érdemes-e ezeket az eseményeket egyáltalán hirdetni, népszerűsíteni? A zenészek úgyis tudomást szereznek róluk, de vajon egy nem zenélő hallgatóság élvezni tudja-e ezeket, illetve a zenészeknek jó-e, ha van ilyen közönség? (Persze hogy egy külső szemlélő tudja-e ezt értékelni, az inkább amolyan műkérdés, hiszen saját példámon tudom, hogy nagyon is kellemes élmény egy ilyen este végighallgatása.)

András: - Persze, hogy érdemes. Ez nemcsak a résztvevőknek élmény, illetve az ő élményük kihat a hallgatóságra is. A résztvevőknek is fontos a visszajelzés, ehhez kell közönség. És hát az esemény (-sorozat) hírét is a hallgatóság tudja tovább vinni.

Kk: - Az előzetes szervezésen, a megfelelő alapcsapat összeválogatásán túl a házigazdának (hostnak) milyen feladata, mennyi lehetősége van a jam közben? Mennyire tud beleszólni a produkció és az este alakulásába? Mit tud tenni, tud-e irányítani?

András: - Abszolút, én ugyan nem akartam túlságosan beleszólni a zenébe, de arra például figyelek, hogy a számok ne menjenek vég nélkül. Legyen mód váltani, cserélni. Ha látom, hogy valaki előszedte a hangszerét és beszállna, akkor arra lehetőséget kell biztosítani, hiszen vannak akik azért nem rutinosak annyira, hogy beálljanak egy épp játszott dalba. És persze az is előfordulhat, hogy egy vendég zenész annyira jól érzi magát, annyira belemerül a saját produkciójába, hogy nem veszi észre, hogy már át kéne adja a helyét, mert mások is várnak rá. Szóval igyekszünk figyelni, néha szinte berántom a színpadra a bátortalanabb zenészeket. Az első alkalommal megjelenő zenészek néha igénylik azt is, hogy beszélgessünk pár szót arról, mit szeretnének, tudnak játszani, ezzel is oldhatjuk az esetleges gátlásaikat..

Az alapzenekarral szerencsére könnyű kommunikálni, ismerjük egymást. Menet közben is figyelünk egymásra, meg az új belépőkre. Általában ők is látják, hogy épp milyen szituáció van, milyen tempót, vagy akár épp milyen műfajt kell játszanak, vagy épp hogy tudják segíteni a frissen beszálló zenészeket.

Kk: - Korábban én azt gondoltam, a jam-ek világa inkább egy lépcsőfok lehet egy zenész számára. Egyfajta tanulási folyamat része. Most viszont mintha azt látnám, hogy vannak zenészek, akiknek ez maga a 'művészi kiteljesedés'.

András: - Bizony! Van nem egy példa erre, mint ahogy olyanok is vannak, akik a saját projektjeik, zenekaruk mellett folyamatosan hostolnak is ilyen eseményeket, hiszen ezek összerakása, menedzselése is érdekes feladat. (Ez inkább külföldön divat.) Aztán vannak zenészek, akik szeretnek improvizálni, vagy épp szeretik ezt a 'háttérből segítő' szerepkört. Engem nagyon érdekel, hogy kihozzam az emberekből, ami bennük van. Ez lehet egy tehetséges, de bátortalan hangszeres zenész, vagy egy jól éneklő, de félénkebb énekes. Hatalmas öröm látni, ahogy átlépik a saját határaikat így a szereplők, közben jó élmények születnek, és persze barátságok, új szakmai kapcsolatok is.

Nagyjából ennyi, amit megtudtam Andrástól a jam-ek világáról. Most a legtöbb helyen persze nyári szünet van, a Brody jam-je is szünetel. De ősztől újra indul, és mindenképp csak ajánlani tudom minden zene iránt érdeklődő számára. Vannak egyébként olyan facebook oldalak, ahol a hasonló eseményeket gyűjtik, bár persze ezeken sincs ott minden esemény, de érdemes néha körülnézni, épp hol mi található a városban. Az bizonyos, hogy szeptembertől járunk egy kört és megírjuk mi a helyzet a jam és open mic fronton. Amúgy András persze nem csak ezzel az eseménnyel foglalkozik. Van saját zenekara is, a Revo Project. Erről az épp újjá alakult formációról is írunk hamarosan, annál is inkább, mert az új felállással a Veszprémi Utcazene Fesztiválon is indulnak.

Ne menjetek sehová, jövünk mindjárt...

Utolsó módosítás: péntek, 15 július 2016 18:20
Több poszt ebben a témában: « Pultos kerestetik Hegedüljünk vagányul! »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?