Shaibo, Zsiráf - Eiffel tér, 2017.06.29

Nyár van, ilyenkor senkinek nincs kedve hosszan írni. Meg persze olvasni sem, úgyhogy ez most egy rövid (tényleg rövid!) beszámoló lesz.

A Nyugati pályaudvar melletti Eiffel tér ugyan nem teljesen új képződmény, de valahogy mégis ritkán járok arra, pedig igazán jópofa és élhető, amolyan igazi modern-városi tér lett, az a fajta, ahol jó lenni, amit használni lehet. Nem az a „fűre lépni tilos” táblás, inkább amolyan „gyere, heveredj ide” jellegű. A tér közepén nyílott Zsiráf nevű bár/kocsma/akármi is elkerülte eddig a figyelmem, pedig itt mostanság már koncerteket is rendeznek, sokfélét és jókat.

Minimyst és Shaibo, GMK, 2017.03.31

Ez végre megint egy érdekes koncert volt, és jó is. Ráadásul megint egy olyan, ahol mindkét fellépőre kíváncsi voltam, persze más-más okból. Mindkettőjükről írtunk már. Ahogy gondolkoztam azon, mit is írjak az estéről, számtalan megjegyzés jutott eszembe, amolyan zárójeles gondolatok és kiegészítések. Így hát akkor ez most ilyen zárójelekben gazdag poszt lesz.

A Shaibo csapatáról írtunk már, jómagam azt gondolom, ez a tavaly feltűnt zenekar a jelenlegi hazai zenei paletta egyik legígéretesebb új szereplője. Az kiderült a zenekarról megjelent riportokból és cikkekből, hogy ez egy sok szempontból különleges csapat, amelynek van egy motorja, az egészet mozgásban tartó szíve és agya, aki nem más, mint a csapat énekesnője, Szigeti Zsófi.

Megint Kuplungos koncerten jártunk. Korábban már írtam egyszer, hogy a Kuplung szép fokozatosan igazi koncerthelyszínné válik. A méret eddig is adott volt, a technika meg szépen összeállt, a szedett-vedett hangsugárzókból épített tornyok ideje már rég elmúlt, mind világításban, mind hangban nagyon is korrekt feltételeket találunk. Csak az a késői kezdés, csak azt tudnám feledni. Tegnap, bőven kilenc óra után azon gondolkoztam a koncertre várva, hogy erről simán lehetne valami közmondást kitalálni, olyasmit, hogy: „lehetetlen, mint a Kuplungos koncertről elkésni...”