Menu

INDIGÓ - "a csodák léteznek..."

INDIGÓ - "a csodák léteznek..."

Indigót (Palágyi Ildikó) az Alternatíva minifesztivál kapcsán ismertem meg. Korábban nem találkoztam vele, sőt, igazából valahogy nem is futottam bele a felvételeibe. A koncertek után arra gondoltam, lehetnek ezzel így mások is, márpedig az ezen az estén nagyon is jellegzetes, valóban egyedi zenét éneklő énekesnőről - és dalairól - érdemes és érdekes lehetne többet megtudni. Így aztán megkértem, üljünk le, és meséljen magáról, a dalairól, meg bármiről, ami eszébe jut. Ebből a beszélgetésből született ez az írás.

- Kezdjük sablonos kérdéssel: Hogy is indult a pályád?

A zene szeretete, főként az éneklés mindig jelen volt az életemben, éreztem, hogy varázslat rejlik benne. A szüleim nem zenészek, de nagy zenerajongók, nagyszüleim generációjában pedig több muzsikus is volt a családban. Őket sajnos én már nem ismerhettem, csak képeken köszönnek vissza. 6 éves koromban az általános iskolával párhuzamosan zeneiskolába is elkezdtem járni, de e mögött még nem volt különösebb cél, csak hogy minél sokszinűbb műveltségre tegyek szert. Ott először furulyázni tanultam, majd zongorázni és fuvolázni is. 12-13 éves lehettem, amikor nagybátyámtól kaptam néhány jazz lemezt. A lemezek hallgatása elementáris erővel hatott rám, és innentől nem is volt kérdés, milyen irányba szeretnék továbbtanulni. Így 14 évesen felvételiztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumba, Miskolcra. (Én a Felvidékről származom, az az iskola volt a legközelebbi a szóba jöhetőek közül.)

Ez sokakat meg is lepett családi és ismerősi körben, ugyanis nagyon kevesen hallottak előtte énekelni. Egyszerűen félénk voltam az ilyen típusú szerepléshez. Persze sokat gondoltam arra, hogy egyszer majd talán közönségnek is énekelhetek, de úgy voltam vele, hogy ahhoz még nagyon sokat kell gyakorolnom. Így bár nap mint nap énekeltem, a külvilág nem nagyon tudott a szenvedélyemről, nem én voltam az a kislány, aki minden rendezvényen és falunapon a színpadon énekel.

- Volt valami gondod a színpadi léttel?

A színpadi érdekes és speciális létforma, nagyon sok tanulással jár, és azt gondolom, főként önismereti munkával. Szerintem a kulcs, és egyben ezt a legnehezebb megtanulni, hogy semmi többre nincs szükség, mint ami te vagy, nem kell többet mutatni a színpadon, sőt, nem kell semmit megmutatni. Amid van, az pont elég, ha abból táplálkozol, ami valóban te vagy, akkor minden magától értetődően működik. Eljátszani úgysem lehet semmit, az emberek közönségként a valós jelenlétet keresik. Persze ez a kapcsolódás egyszer könnyebben megy, másszor nehezebben, attól függően, mennyire vagyok rendben magammal.

Egy olyan típusú dalszerzőnél, mint én, akinél nagyon személyesek a történetek, felmerülhet, hogy mégis milyen mélységig lehet megosztani a gondolatainkat. Az elején sokat gondolkoztam ezen, de aztán úgy döntöttem, úgy van értelme, ha őszintén leírok mindent, amit érzek. Néha, ha megijedek attól, hogy túlságosan kiad engem egy szöveg azzal nyugtatom magam, hogy az adott dalt legfeljebb majd nem játsszuk. De eddig még nem volt ilyen, ha valamit nem játszunk, annak az az oka, hogy nem tartom elég jónak, nem a kendőzetlenség.

Szóval, 5 évet töltöttem Miskolcon a konziban, egy „véletlen” folytán klasszikus ének tanszakon, mert a jelentkezésem évében nem indult jazz-ének szak. Végül nagyszerű és gazdag öt év volt ez, sőt, az is esélyes volt, hogy maradok a klasszikus műfajnál, de aztán érettségi környékén újra éreztem, hogy a jazz biztosította tágabb, szabadabb keretek jobban vonzanak. El is határoztam, hogy később jazz-ének szakra szeretnék jelentkezni, viszont időre volt szükségem a felkészüléshez, így közben jelentkeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára, és felköltöztem Budapestre.

- Tudatosan, okosan végiggondolva?

Igen, a nagy döntéseim mögött mindig nagy tudatosság áll. Tudtam, hogy a gyógypedagógiai tanulmányok, azon belül a logopédia és a pszichopedagógia szakirányok nagy segítségemre lesznek. Többek között azért is, mert a logopédiával még komplexebb tudást kaphatok az emberi hangot illetően. Ez az énektanításnál is hatalmas segítség. Az pedig egyértelmű, hogy emberileg is rengeteget formált rajtam a Bárczi.

Aztán a következő évben felvételiztem a Zeneakadémiára, ahova szerencsére felvettek. Innentől párhuzamosan végeztem a két egyetemet, majd 2016-ban diplomáztam a jazz-tanszakon.

- Apropó! Te magad írod a dalaidat. Hogyan születnek ezek?

Ami a jazzből, mint zenei anyanyelvemből megmaradt a zenémben az leginkább a nyitottság és az improvizatív látásmód. Sosem szólnak pontosan ugyanúgy a dalok, nagyon sok szabad játékterünk van. Majdnem minden esetben elsőként a szöveget írom meg. (Ezen szoktak is csodálkozni néhányan.) Általában addig őrlődöm egy-egy gondolaton vagy érzésben, amíg időről-időre eljön az a pont, amikor már muszáj kiadni, leírni, kiírni magamból, tehát egy „önterápiás” írás folyik, majd ezt a szöveget párosítom egy dallammal. Ez az ösztönös része a dolognak, ezt követi aztán egy nagyon is tudatos szakasz, egyfajta megmunkálás, amikor leülök a zongorához, és kitalálom, hogy akkor hogyan tudom a dalt formába önteni, harmóniákkal, hangszeres szólamokkal. Így születnek a dalok vázai.

Ha ez megvan, akkor ezt átküldöm a fiúknak hanganyag vagy kotta formájában, és onnantól már közös munka folyik, közös ötletelés, hogy hogyan tud a legteljesebben megszólalni a dal. A legnagyobb ajándéknak tekintem azt, hogy Bálinttal, Danival és Vincével zenélhetek, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és ami szerintem ugyanennyire fontos, hogy emberileg is jól érezzük magunkat egymás társaságában. Az induláskor Vince (Bartók Vince) Dani (Szabó Ferenc Dániel) és Molnár Bencze Fender Rhodes billentyűs alkották a zenekart. Így négyen éltük meg a produkció első koncertjeit. Aztán valamikor 2016 közepén Bencze elbúcsúzott, és Bálint (Gyémánt Bálint) lett az új harmóniahangszeres, gitáron. Előzőleg nem is gondolkodtam gitárban a zenekari hangzással kapcsolatban, viszont a világos hangszínem és zenei ízlésem miatt nem volt kérdés, hogy Bencze távozása után is a Rhodes-hoz hasonlóan mélyebb tónusú, kontrasztos hangszínt keresek a zenekarba, amit végül a gitár tudott megteremteni. Így alakult ki a mostani felállás. Nagyon hálás vagyok, hogy mi négyen együtt zenélhetünk, mostanra azt hiszem egészen összekovácsolódtunk minden értelemben.

- Ezek szerint te vagy a csapat „főnöke”. Egyedül szervezel mindent a fellépések körül?

Hát igen, de már remélem nem sokáig, vágyom egy olyan munkatársra, akivel kölcsönösen segíteni tudjuk egymást. Sűrűek a napok, eleve nem is vagyok szervező típus, így ez nekem inkább nyűg, de persze elengedhetetlen és fontos dolog. Idén egyszerre végzek a Zeneakadémia mesterképzésén és a Bárczin gyógypedagógusként, így rengeteg a tanulmányi teendő.

E mellett tanítok is, főként magántanítványokat, de néhány intézményben is megfordultam már. Nagy örömömre a 2016/17-es tanévtől az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának zeneterapeuta képzésén lehetek óraadó tanár, ahol az Ének pedagógia és improvizáció tárgyat oktatom. Ezek mellett intézem a zenekar ügyeit, próbálok fellépéseket szervezni, meg persze dalokat írni, így várom már, azt az élethelyzetet, ahol egy-egy területre jobban fókuszálhatok.

- És akkor ehhez jön még a lemez, aminek pár hét múlva lesz a bemutatója. Mesélsz erről is pár szót?

Persze. Első szerzői lemezem lévén ez egy bemutatkozó lemez, egyfajta összegzése annak, hogy most, fiatal, énekes-dalszerzőként mit gondolok a zenéről, mi mindent tanultam, mióta a pályára készülök. Nagyon boldog vagyok, mert úgy érzem, a lemez 100%-ban engem és minket mutat be, ahogyan megálmodtam.

Az idei év különben is nagyon érdekes, több tekintetben lezáró év lesz. Hiszen mindkét iskola, - ahová évek óta járok, és amelyek, mióta Pesten élek meghatározták a mindennapjaim - most fejeződik be, és itt a lemez is, ami szintén egyfajta lezárása a korábbi időszaknak, és egyben egy elindulás, egy új fejezet. Épp számoltam, hogy majd 20 éve folyamatosan iskolákba járok, ez mostanra azt hiszem épp elég volt egy időre. (nevet) Dolgom biztosan sok lesz ezután is, mert máris rengeteg tervem van a jövőre nézve.

- Szoktál azon gondolkozni, kinek is szólnak a dalaid?

Nem szeretek kategóriákban gondolkodni. Szerintem a dalaim minden nyitott fülű és szívű hallgatóhoz szólnak. Én úgy gondolom, hogy miután megírtam egy számot, a közönség szempontjából már nem sok jelentősége van, hogy eredetileg pontosan miről szólt. Ha mondjuk tetszik valakinek a dal, az azért van, mert talált benne valamit, ami róla szól, valamit, amihez tud kapcsolódni. A zeném műfaji eklektikussága miatt nem hasonlítható klasszikus értelemben vett popzenéhez, de jazzhez sem, bár vannak benne olyan megoldások, amikhez kell a zenei és érzelmi nyitottság. Talán nem a legfiatalabb korosztály lesz az éz közönségem, de szerintem nem a kor az alapvető faktor abban, hogy kinek tud valamit adni a zeném. Ha csak arra gondolok, hogy kistini koromban hogyan húztak be az olyan zenék, amiről azt szokás mondani, meg kell rá érni, rögtön elakadok a kategóriákban. Biztosan mást kódoltam bennük, mint most, de akkor is nekem szólt.

- Énekelsz, és tanítasz is énekelni. Mit jelent neked, és szerinted kinek való az éneklés?

Először is, azt gondolom, mindenkinek való. Persze, fontos különválasztanunk a színpadi éneklést a mindenki számára elérhető örömforrástól. Egészen más a célja a kettőnek. Amikor nevezzük így, hobbiéneklésről beszélünk, pláne ha a szabad improvizációban mélyedünk el nem az esztétikum lesz az elsődleges cél, hanem önmagunk megismerése. Olyan eszközt kaphatunk az éneklésen keresztül, ami a mindennapokban is sokat adhat, segítséget nyújt az élet megannyi területén. És most vég nélkül sorolhatnánk, hogy lelki kapaszkodót nyújt, segít az érzelmek kifejezésében, fejleszti a kommunikációt, önbizalmat ad, stb...

Szerintem egyedülállóan csodás dolog, ha valaki a saját hangján fejezi ki magát, mennyire intim dolog ez, hiszen ekkor a testünk a hangszerünk! Pont ezért a hangadás érzékeny és törékeny terület. Hosszútávú hatása van, amikor az iskolában valakinek azt mondják, te inkább ne énekelj. Ez elkeserítő. Az éneklés, énektanulás egyénileg és közösségben is nagyon sok élményt, tapasztalatot nyújthat. Az improvizációs gyakorlatok pedig különösen olyanok, mint a zuhanórepülés az ismeretlenbe. És mennyivel könnyebb kézen fogva együtt ugrani! Minden csoportomnál elámulok, milyen hosszú utat járunk be. Alkalomról alkalomra, sok bizalommal, rengeteg munkával, pici lépésekkel, sok fenttel és lenttel eljutunk egy olyan térbe, ahol csodák születnek. Ahol megszűnik a jó és a rossz fogalma, ahol feloldódunk a pillanatban, és ahol már semmit nem kell megmagyarázni. Amatőr énekesek lelkéből olyan zene születik, ami után szinte hitetlenül néznek össze, hogy ezt mi énekeltük? Azt hiszem, ezzel azt is elmondtam, számomra mit jelent az éneklés. A csodák léteznek.

- Köszönöm, azt hiszem, ez jó is lehet amolyan végszónak. A beszélgetésünk alatt végig azt éreztem, nagyon is békében vagy magaddal, kiegyensúlyozottnak és ha lehet ilyet mondani, boldognak tűnsz. Van valami recepted ehhez az „állapothoz” azoknak a számára, akik most olvassák ezt a beszélgetést?

Minden olyan embert példaképemnek tartok, aki mer tenni a boldogságáért. Próbálom az ő útjukat követni és mindig azt keresni, amiből erőt meríthetek. 


Indigót legközelebb első szerzői albuma bemutatókoncertjén láthatjuk, az A38 kiállítótermében, ráadásul nem csak őket, hiszen a szintén nagyon kedvelt Shaibo lesz az este másik fellépője. Mindenképp nagyon ajánljuk ezt a programot, de nem árt sietni, mert fogynak a jegyek...

Az esemény Facebook eventjét IDE KATTINTVA olvashatjátok. 

Előzetesként itt egy session videó, az új albumot készítő felállásban még csak ez a dal található meg a youtube-on, de rövidesen jönnek a Salt album dalai. Mindenesetre, mi azért korábbi jó szokásunkhoz híven továbbra is az élő koncertlátogatást ajánljuk, ez az A38-as este valóban különleges lesz, ne hagyjátok ki.

Utolsó módosítás: hétfő, 29 január 2018 18:20

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?