Menu

Közelebb a zenéhez. Még közelebb...

Open Jam Session – Brody House

No, megvolt ez is. Végre eljutottam egy 'jammelésre'. Itt a klubkoncert.com-on inkább hagyományos zenekarokról szoktunk írni, bár azért improvizációról esett már szó. Pedig igazán közel a zenéhez pont egy ilyen szabadabb rögtönzés, a különböző, egymás számára akár ismeretlen zenészek közös produkciója vihet. Ilyen bulik vannak is, készültem is már megnézni/hallgatni egy ilyet, de valami mindig közbejött. Most viszont úgy alakult, hogy belefutottam egy invitálásba, és épp Pesten voltam, hát elmentem. A Brody-ban még úgysem jártam.

Tovább...

Zenekönyv - Déja VU Méter

Takács László - Déjá VU Méter

Akik itt a portálon olvasgatják az írásaimat, azoknak nem kell mondjam, meglehetősen érdekelnek a klubok és koncertek színfalak mögötti történései. A technika sem áll távol tőlem, vagy 30 éve én is építettem barátokkal keverőket, és persze átestem a kazettásmagnós-hifis korszakon is. A professzionális roadok, hangtechnikusok világába viszont csak azóta látok bele egy egész kicsit, mióta a klubkoncert oldalakat csinálom. (Írtunk is pár ide vonatkozó posztot.) A szakma 'nagy öregjeiből' személyesen nem is ismerek senkit.

A most szóba kerülő könyvről azonban már hallottam. Barátom, Kozma Isti, akiről és akitől olvashattatok már itt, mesélt a könyvről és az írójáról, Takács Lászlóról is, méghozzá meglehetős tisztelettel és lelkesedéssel. (És örömmel mutatta a saját, dedikált példányát is.)

Tovább...

Ajándék

Minimyst, 10. Belvárosi Fesztivál

A minap elém került egy pár éves Hajós András interjú, amiben többek között kifejtette azt is, hogy tudomásul kell venni, a zene egy ajándék az zenészektől a közönségnek és saját maguknak, hiszen a zenéből megélni gyakorlatilag lehetetlen. Ez jutott eszembe tegnap, amikor a már bőven hagyományosnak számító Belfeszten a Minimyst produkcióját néztem. Ez ugye egy ingyenes rendezvény, tehát eleve egy ajándék a nézőknek, de itt most nem annyira erre gondoltam, hanem magára a produkcióra. A Minimystől írtam már milliószor. Láttam honnan és hová jutottak. A tavalyi Belfeszten is felléptek, és volt alkalmam végiggondolni, mi változott azóta, hova fejlődtek, mit értek el.

Tovább...

Csendrendelet

Blanka Acoustic Duo, Jurányi Suterene, 2016 május 31

A tavasz utolsó estéjén Budára mentem, mert Blankát és Botit hallgatni mindig jó, és már jó ideje nem jártam a koncertjükön. Ráadásul a Jurányit sem ismertem, tehát legalább ez is kipipálható. (Buda sokáig eleve felfedezetlen kontinens volt számomra, a nagy víz túlpartján, igazából már azon is csodálkoztam, hogy megértik amit mondok...)

Tovább...

Zenét lélegezni

Kéknyúl Hammond Band, Opus Jazz Club, 2016.05.21

Vakon elindulni, vagyis ismeretlen, még nem hallott csapatok koncertjeire járni izgalmas dolog. Jómagam többször bukkantam így figyelemre méltó produkciókra. Jó zenészekből álló, jól összerakott együttest azért nem lehetetlen találni. Ugyanakkor az is igaz, minél több jó csapatot ismerünk meg, annál kisebb az esélye, hogy egy új együttes valóban le tudjon nyűgözni. A Kéknyúlról először a magyar autós-újságírás atyamesterének, Csikós Zsoltnak egy írásából szereztem tudomást, vagy másfél-két éve. Jómagam korábban nem találkoztam velük, viszont Zsolt olyan kedvcsinálóan írt róluk, hogy rögtön felkerültek arra a bizonyos képzeletbeli 'látni-kell' listára.

Tovább...

Zene szívből. És torokból.

Egy lemezt sokféle módon lehet meghallgatni. Az első és talán legkritikusabb mód az, amikor az előadót nem ismerve egyszerűen csak berakjuk a korongot a lejátszóba. Ilyenkor csak a zene van és mi. Aztán van olyan eset is, amikor megismerjük a zenészeket, pontosan tudjuk mit játszanak, miért és hogyan. Beszélgetünk az előadókkal. Tapasztalatból mondhatom, ha ezután hallgatjuk meg az esetleg épp tőlük kapott lemezt, már teljesen más lesz a viszonyunk a zenével...

Tovább...

Lemming és rockzene

Monyo Project, Szimpla Lemming program, 2016.04.28.

A Szimpla idén negyedik alkalommal megrendezett Lemming programjáról már olvashatott akit érdekel az ilyesmi. Ez egy tehetségprogram, ami fellépési lehetőséget, rádiószereplést és általában is ismertséget biztosít az erre méltónak tűnő jelentkezők számára. A jelentkezésnek nem volt túl sok feltétele, így aztán valóban kezdő csapatok épp úgy bekerülhettek, mint már régebben alkotó, de még nem igazán befutott előadók.

Tovább...

Boggie

Boggie, Opus Jazz Club, 2016.05.05.

Boggie-t (Csemer Boglárkát) én is csak onnan (és csak annyira) ismertem, ahonnan szerintem az emberek többsége. Egyfelől a Parfüm című dal parádés videójáról, másrészt a tavalyi Euroviziós szerepléséről. Néha belefutottam ugyan a Youtube-ot böngészve egy-egy felvételébe, de komolyabban sosem keresgéltem utána, mit és hogyan is csinál.

De kétségtelen, hogy azért rajta volt a képzeletbeli "egyszer-azért-meg-kéne-hallgatni-élőben" listámon, különösen, hogy mostanában több, a jazzről folyó beszélgetésben került szóba a neve, mint bizony figyelemreméltó tehetségé. Mióta felfedeztem az Opus Jazz Clubot, fél szemem rajta tartom az ottani programokon, és ahogy megláttam, hogy a májusi programban benne van Boggie, gondoltam, hogy itt az idő...

Tovább...

Minimal Cold

Ejtettem már szót arról itt a blogon, hogy lemezkritikákat nem szívesen írok. Legfőképp azért, mert a zene és az arról alkotott vélemény mindenképp túlságosan személyes. Ráadásul én nem tudok elvonatkoztatni attól sem, hogy egy egyébként nekem esetleg kevésbé tetsző album is rengeteg munka révén jött létre, hogyan és miért vehetném én el a potenciális közönség kedvét a meghallgatásától? De igaz ez ellenkező előjellel is, egy hozzám közelebb álló előadó művét nem tudom teljesen kívülről szemlélni.

Tovább...
Subscribe to this RSS feed

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?