Menu

Kodály, jazz, meg némi fűszer

Tegnap egy fiatal csapat bemutatkozó koncertjén jártam a Muzikumban. A Kodály Spicy Jazz a Kodály által gyűjtött zenét ülteti át a jazz nyelvére. Ennyit tudtam a programról a koncertet megelőzően. Elmentem, mert érdekesen hangzott a dolog, bár motoszkált bennem, hogy én azért nem vagyok egy kifejezett Kodály ismerő és -rajongó, vajon fog-e ez hátrányt jelenteni a koncert élvezetében?

Tovább...

Tömegjam

A Brody-ban hétfőnként megrendezett jam-ekről már írtunk még tavaly. Akkor két ilyen rendezvényen voltam, és nagyon bejött az egész. Azóta is kapom az értesítéseket rendszeresen Zórád Andristól és Szüts Norbitól, a program két házigazdájától, de mindig közbejött valami. Aztán most, e hét hétfőn úgy alakult, hogy egy kedves énekeslány barátom elkísértem, mondván, legalább megnézem hol is tart a projekt.

Tovább...

Profik

Megint Kuplungos koncerten jártunk. Korábban már írtam egyszer, hogy a Kuplung szép fokozatosan igazi koncerthelyszínné válik. A méret eddig is adott volt, a technika meg szépen összeállt, a szedett-vedett hangsugárzókból épített tornyok ideje már rég elmúlt, mind világításban, mind hangban nagyon is korrekt feltételeket találunk. Csak az a késői kezdés, csak azt tudnám feledni. Tegnap, bőven kilenc óra után azon gondolkoztam a koncertre várva, hogy erről simán lehetne valami közmondást kitalálni, olyasmit, hogy: „lehetetlen, mint a Kuplungos koncertről elkésni...”

Tovább...

Kicsi-e a világ?

A tél nem kedvenc évszakom. És akkor még szolidan fogalmaztam. Nem véletlen, hogy mostanában kevesebb koncertbeszámoló születik, ha a tartózkodási helyem és a koncerthelyszín távolságának leküzdéséhez ki kell lépni a hideg és nyúlós utcára, bizony sokszor támad hirtelen fontosabb dolgom itthon. De néha azért sikerül erőt venni magamon, és általában ezt nem is bánom meg. Így volt ez tegnap is.

Tovább...

E. T. az Opusban

Múlt hónap végén volt egy érdekes koncert, amit meg is hallgattunk, de aztán megírni nem volt idő, most viszont bepótoljuk. Az, hogy egy-egy koncertről épp mi alapján szerez tudomást az ember, sokszor a véletlenen múlik. Ez esetben a csapatra a most frissen közéjük került énekesnő, Kovács Réka révén figyeltem fel. Persze Koós-Hutás Áron jó ideje ismert és lassan megkerülhetetlen trombitás, de élőben még nem hallottam, Rékáról viszont már írtunk, és az ő fellépéseire emlékeztet a Facebook…

Tovább...

Siker vagy kudarc?

A Monyo Project csapatáról írtunk már sokszor. Az Erdélyből származó csapat itthon még mindig kevésbé ismert mint a határ túloldalán, pedig már jó ideje itt élnek és alkotnak, és folyamatosan történnek velük izgalmas dolgok, igaz, ezek is jobbára külföldi színhelyeken.

Tovább...

Dupla dinamit

A klubkoncerteken egy este általában két fellépőt láthatunk. Van egy előzenekar, és egy fő produkció. Be kell valljam, ritka az olyan este, amikor mindkét csapatra egyformán kíváncsi vagyok. Az sem mindennapos, hogy mindkét csapat egyformán jó is. De ez a tegnapi koncert ilyen volt.

Tovább...

VoluMen 1.

A Volumen csapatáról már írtunk, és a nagyjából egy éve készült első EP-jüket (ami fizikai hordozón is megjelent) be is mutattuk. Pár hete megjelent a csapat első albuma, ami kilenc dalt tartalmaz, és szintén elérhető CD formátumban is. Az öt tagú csapat körüli tennivalókat javarészt a billentyűs Pénzes Máté és az énekes Schweighardt Tamás intézik. Néhány hete Máté szólt, hogy ha tetszett az előző CD, akkor hallgassam meg ezt is. Meg is kaptam a korongot, és meg is hallgattam, többször is.

Tovább...

The Odyssey

Belau lemezbemutató koncert, A38, 2016.11.26

Tegnap egy koncerten jártam az A38 kiállítótermében, méghozzá a Belau első, The Odyssey címet kapott albumának bemutató koncertjén. A zenekar frontembere, Kedves Péter hívott el, hogy nézzem meg a csapatot. Bevallom, nem igazán ismertem a zenekart, a nevüket persze hallottam már, és a tavalyi - az ismertségüket nagyban növelő - Island of Promise dalt/videót is ismertem. Ha már így alakult, a koncert előtt szándékosan nem is néztem jobban utána a csapatnak, hagytam, hogy pusztán magára a zenére figyeljek, és az alapján írjam meg a benyomásaim.

Tovább...

Tigris a CD lejátszóban

Azt gondolom, albumokról, vagyis amolyan 8-10 dalt tartalmazó, kézbe fogható, fizikai hanghordozókról mostanában inkább csak megszokásból írunk. Míg egy film- vagy könyvajánló azért készül, hogy az olvasói aztán nézzék meg a filmet, vagy olvassák el a könyvet, addig egy zenei album esetében manapság nagyon kicsi az esély arra, hogy azt amolyan klasszikus módon, leülve, a zenére odafigyelve végighallgatnák. Egyszerűen megváltoztak a szokások, az emberek többnyire dalokat hallgatnak csak, kimazsolázzák a kedvenceiket, a nekik legjobban tetsző - vagy épp a legtöbbet hallott - pár dalt egy adott albumról. Ez persze épp olyan, mintha a filmből is csak a kedvenc jelenetünk néznénk meg újra és újra.

Tovább...

Trónkövetelők

Az utóbbi időben valahogy egyre több zenekarnál, énekesnél fedezem fel, hogy korábban a Köbányai Zenesuli (MZTSZ) tanítványa volt. Ismerek néhány most odajáró zenészt is, és valamennyiükre el lehet mondani, hogy bizony jók. A minap, véletlenül kiszúrtam egy Facebook eventet, ami a suli másodéves tanulóinak közös koncertjére csábított a Fészek klubba. Nyilván el is mentem, és nem bántam meg.

Tovább...
Subscribe to this RSS feed

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?