Menu

2 in 1 avagy a bulinegyed - ritka - előnyei

2 in 1 avagy a bulinegyed - ritka - előnyei

Két koncerten is jártunk tegnap, amelyek alig 50 méterre voltak egymástól. A bulinegyed mostanság nem az a "szívem csücske" helyszín. Egyszerűen túl sok arra a nép, és valahogy jóval kevésbé bírom már a tömeget mint régen. De kétségtelen, hogy nagy ritkán azért ráébredek az előnyeire is a koncentrált szórakozás eme képződményének. Például lehet lelni két csodás koncertet 50 méterre egymástól. 

A két koncert ráadásul a csillagok - no meg a kék és szuper és igazán misztikus hatásokkal felruházott csodahold - együttállása miatt időben is jól jött ki, nyugodtan ki lehetett élvezni mindkettőt.

Az elsőre az Ellátóházban került sor, méghozzá egy NAGYEDi projekt koncertre, most épp trió felállásban. Írhatnám, hogy jó volt, de ez önmagában nem volna elég. Ez bizony talán az egyik leginkább letisztult, leginkább kiegyensúlyozott, és legjobban összerakott Nagyedi koncert volt, amin valaha jártam. A dalok persze ismerősek, hiszen épp most következik Ediék elvonulása egy dalíró, megújuló alkotói szünetre. Ez a koncert tehát egy kicsit amolyan lezáró, de ugyanakkor újraindító koncert is volt. Pontot rakott egy korábbi időszakra, annak dalaira, de ugyanakkor kezdete is volt valami újnak. Edi persze jó ismerős és jó barát is, mindig is kedveltem amit csinál, de most azt látom, hogy tényleg valami minőségi, talán kicsit felfogásbeli változás is jön. Valahogy sokkal érettebb, felnőttebb (bocs) produkciót láthattunk, ami mindenképp jót jelez a jövőre nézve. (Lesznek érdekes nyári fellépések, lehet készülődni... a nyár különben is jobban áll Edinek, mint a tél. Igazából mindenkinek jobban áll, persze...)

A trió felállás így nézett ki:

Nagy Edi - ének
Budai Benjámin - billentyűk
Kocsis Dániel - dob

Ediék után Takács Tamás blues bandája játszott. Persze nagyon más zenét, és hát nagyon más összetételű közönségnek is. Az biztos, hogy jól csinálják, amit a szép számú közönségük is mutatott.

Én viszont megléptem, átszaladtam az 50 méterre lévő Lámpás-ba. Ott ugyanis Tyukász Botond és barátai készültek impro estre. A barátok között pedig ott volt Mayer Blanka is, aki ezt a műfajt valami döbbenetesen érzi. Írtunk már erről két éve, még a régi blogra, ezt úgy kell elképzelni, hogy a színpadon igazán remek dalokat hallhatunk, amelyek azonban nincsenek előre megírva, hanem ott születnek, ott jönnek létre. Gyakorlatilag nem más ez, mint valós idejű dalszerzés, amelyet az összeszokott zenészek együtt művelnek. Az összeszokottság amúgy annyira nem is feltétel, ugyanis ezen az estén Blanka csak a gitáros Botondot ismerte, a billentyűs, dobos, basszeros kollégákkal még nem játszott együtt, Botond volt a közös nevező. Ennek ellenére a produkció lenyűgöző volt. Az egészen lágy jazz dallamoktól a Botondhoz talán közelebb álló rock dalokig mindenféle született előttünk, és hát kívülállóként - nem zenészként - szinte elképzelhetetlenül profi minőségben. Döbbenet, legközelebb mindenképp fel kell venni egy ilyen koncertet videóra. Ezek a koncertek mostantól amolyan sorozatként lesznek láthatóak, de mindig más társzenészekkel, a tegnapi felállás ez volt:

Mayer Blanka - ének
Nagy Ábel - billentyűk
Boros Levente - dob
Koroknay András - bass
Tyukász Botond - gitár

Most is készült amúgy pár snitt, bár csak amolyan hirtelen jött ötlettől vezérelve, itt találjátok:

És itt van pár kép a koncertekről (Botondékéról kevesebb, mert a Lámpás koncert közben nem kifejezetten sétatér, inkább szék és asztal lerakatként szolgál, és minden székben ülnek is, szóval annyira nem könnyű mozogni. - Meg bele is feledkeztem a zenébe.): 

Utolsó módosítás: szombat, 03 február 2018 19:00

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?