Menu

Majdnem lakáskoncert – második menet

Majdnem lakáskoncert – második menet

No, megvolt ez is. A júliusi lakáskoncertünk után az augusztust kihagytuk, mert állítólag ilyenkor mindenki nyaral (én mondjuk pont nem) de szeptemberben már klubkoncertszezon van, így belevágtunk a második menetbe. Az első koncert persze csupa izgalom volt, szervezés meg készülődés. A mostani viszont épp az ellenkezője, így utólag belegondolva, talán túlságosan is nyugodtan néztem, ahogy közeledett a naptárban a 29.-i dátum.

Ami aztán el is érkezett. A helyszín a szokásos Ursa Maior műhely volt. A fellépők pedig a Trimillers, (vagyis P. Molnár Viktória és két zenésztársa; Rendes Péter és Horváth Ákos) és Korányi Dorka K&G Akusztik nevű formációja, ahol Gömöri Márton kíséretével énekel.

Jó sokan lettünk, még a koncert délutánján is jött vagy három regisztráció, végül bőven meg is lett a 40 fős, elméleti és gyakorlati maximum, kicsit talán már szűkösen is voltunk. A zene felhangzása előtt, ahogy a múltkor, most is úgy nézett ki, a fő produkció nem a zene lesz, hanem András barátom koktélkeverése. Ez valahogy bejövős program, igazából lehetséges, hogy tényleg jobban megéri italokkal foglalkozni, mint zenével. Eszembe is jutott lehetséges fejlődési irányként András elhelyezése a nagyterem közepén, a zenészek helyett meg beállítok a sarokba egy táskarádiót.

Erre még visszatérünk… akárhogy is, ez még amolyan »régifajta« koncert volt, zenészekkel, akik zenéltek. Élőben, tőlünk pár méternyire.

És hogy ez most milyen volt? Érdekes, de jó, azt hiszem.

Az első lakáskoncertünk kifejezetten akusztikus zenére épült, akkor gitárok és ukulele került csak az énekesek mellé. Bezzeg most... Vikiék kezdtek, és bizony meglehetősen sok kábelt és kütyüt terítettek szét maguk előtt a földön, Vikiről tudható, hogy erősen rákapott a looper használatára, igazából az egész Trimillers produkció e köré épül. Ákos is használ dobpótló elektronikát, és persze Péter is elég szép gitárpedál gyűjteménnyel rendelkezik. (Egy, a vendégek között ülő gitáros barátom végignézve a technikát, meg is jegyezte, hogy van, amiről nem is tudja micsoda…) Ők biztosították amúgy a hangosítást is, ezúton is köszönöm nekik, mindenképp így volt célszerű, mert egy komplett, kipróbált rendszert halhattunk, még most is ott dugdosnám a csatlakozókat, ha a kütyüiket nekem kellett volna hangosítanom.

Viki a dalok között elmesélte a történetüket, hogy mit jelentenek neki, és beszélt arról is, ő hogyan jutott el zenéhez és ehhez a mostani formációhoz. A dalok feldolgozások voltak, de talán helyesebb volna ha azt írnám, »újraértelmezések«, vagy »újraírások«. A looper biztosította hangzásvilág és persze a közösen megalkotott hangszerelés néha egészen meglepő, nagyon is egyedi hangzást produkált. Néhány dalban szerepet kapott Ákos hangdrum-ja, az a fekete, teknőspáncélra emlékeztető fémdob. Igazán érdekes hangzású szerkezet, tényleg illett Viki looperrel elvarázsolt énekéhez.

A másodikként a színpadra (izé, szóval a terem végébe) leülő Korányi Dorkáékat a KAV (Kicsi A Világ) zenekarból ismerhetjük, ez a mostani duó felállás is onnan építkezik, a játszott dalok között hallhatunk KAV dalokat is, de játsszák más előadók slágereit is. Nagyon bensőséges, mégis életvidám és jó hangulatú koncertet adtak. A előre eltervezett listához képest vagy 3 dallal többet is játszottak, mert a közönség vevő volt a dalokra és az előadásmódra is. Dorka hangja nagyon rendben van, és azt is jó érzékkel választja ki, mit énekeljen. A saját szerzemények mellett halhattuk például Anais Mitchell Dorka által magyarra fordított Why we build the wall című dalát. (Ez a dal így, ezzel a magyar szöveggel abszolút ősbemutató és premier volt.)

A két koncert hatásában, stílusában is más volt, azt gondolom. A Trimillers csapatára talán azt mondanám, hűvösebb, elegánsabb, picit távolságtartóbb, abszolút kifinomult produkció. Dorkáék ezzel szemben inkább közvetlenebb, élőbb-közelibb, jó értelemben nyersebb stílusban játszottak. Mindkét csapat gitárosa igen tehetséges, nagyon érzékenyen és pontosan játszó zenész, fontosak is voltak a produkciókban. Mindkét énekesnő jó volt a közönséggel való kapcsolattartásban. Ez nekem amúgy is vesszőparipám, de egy ilyen koncertnél meg különösen fontos. Beszélgetni kell a közönséggel, mesélni nekik, kiegészíteni az énekelt dalokat némi plusz információval, végül is egy ilyen lakáskoncert pont ettől különleges, közel vagyunk a zenéhez, és a zenészekhez is. 

És hogy nekem végül is melyik produkció tetszett jobban? Időnként azzal szoktam zenekarokat, előadókat magamban értékelni, hogy hallgatnám-e a zenéjüket CD-ről, és ha igen, mikor? Ebben az esetben mindenképp azt mondom, hogy igen, de eltérő módon, az bizonyos. A Trimillers számomra az a zene, amit este, fáradtan, otthon a hifin vagy későn hazavezetve a kocsiban, mintegy relaxációképpen hallgatnék. Dorkáékat viszont napközben, a kocsiban, hangosan. (Bár mindkét előadónál van olyan dal, amelyik épp a másik kategóriába esne.)

A koncert ellátmányát most is az Ursa Maior lányai készítették, el is fogyott minden. Az iDrinks.hu italaiból sem sok maradt. Kérdezték többen, hogy hogyan lesz tovább, csinálunk-e további koncerteket, sőt jöttek tippek is, hogy kit kéne felléptetni. Ezen még gondolkozunk, úgy tűnik, az Ursa Maior méretét sajnos kezdjük kinőni. Azt gondolom, az Ursás lányok mintegy catering szolgáltatóként máshol is szívesen biztosítanák az ellátásunkat, a probléma inkább a megfelelő méretű hellyel, illetve annak hiányával van most. Egy meglévő klub nyilván biztosíthatna helyet egy ilyen gyakorlatilag kész koncertsorozatnak, viszont ez semmi különbséget, semmi pluszt nem jelentene a szokásos klubkoncertekhez képest, végképp elveszne a „lakáskoncert” feeling. Én pedig ezt a házibuli jelleget szeretném megőrizni, már csak praktikus okokból is. Ezen törjük még a fejünk, mindenesetre ha bárkinek van olyan (kellőképpen különleges) helyiség ötlete, (üres repülő, hangár, esztergályos műhely, vagy épp légópince, világítótorony, üzlethelyiség, multinacionális cég hétvégén üres recepciója) ami alkalmas egy mondjuk 60-80 főt befogadó, koncerttel egybekötött házibuli megrendezésére, az nyugodtan jelezze. 

A koncertről készült néhány kép (Medve Balázs, és jómagam követtük el őket):

Aki az előadókra kíváncsi, keressen rá a Facebook oldalaikra, ez a Trimillers ez pedig a K&G Akusztik oldala. (Dorkáéknál érdemes a KAV, vagyis a zenekar oldalát is figyelni.)

Utolsó módosítás: kedd, 03 október 2017 22:51
Több poszt ebben a témában: « Depresszió The O'Neills - búcsú »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?