Menu

Depresszió

Depresszió

Depresszió @ Barba Negra Track, 2017.08.19. 

Hosszadalmas utánajárás, levelezés és egyeztetések eredményeképpen szombaton végre lehetőségem nyílt hosszú évek óta követett és rendkívül kedvelt bandám, a Depresszió Zenekar koncertjén félhivatalos fotósként részt venni. A képek a poszt végén a galériában, de hogy ne csak a képek beszéljenek, lássuk néhány szóban összefoglalva az estét!

Fél hét körül érkeztem a bejárathoz, pechemre az első zenekar pontosan kezdett, így már a színpadon voltak, mikor beléptem. A meglepően gördülékeny bejutást követően felmértem a terepet, körbenéztem és munkához is láttam. A világot jelentő deszkákon az est nyitó fellépője, a Cadaveres állt. Bevallom, nekem új volt a formáció, korábban nem hallottam a fiúkról, de abszolút pozitív volt a benyomásom róluk. A számomra közepesen zúzós underground metál banda létezése egészen a 2005-ös évig nyúlik vissza. Aktív koncertezőkként hamar eljutottak a szomszédos országokba is, amely túrák alkalmával többször nyílt lehetőségük példaképeik előtt is látszani (pl. Ill Nino). Dalaik többnyire angol nyelvűek, de 2007-ben megszületett az első magyar nyelvű nóta is. A klub bulik mellett hazai és külföldi fesztiválokon is egyre sűrűbben láthatóak.

Egészen szép számmal voltak is látogatók a koncerten, de a Barba Negra Track jó helyszín, ez bizony egy méretes, és jól kialakított nézőtér, kellően és kényelmesen szellős volt a terep, így tudtam járni-kelni. Érdekes volt, hogy a klasszikus szóló, ritmus, basszus, ének mellett két darab dobos adta a ritmust. A dalokban nagyobb részt a tiszta ének van jelen, de persze egy kis díszítő hörgés sem marad el. Kifejezetten kellemes volt a fiúkat hallgatni, biztos vagyok benne, hogy ezek után jobban rajtuk tartom majd a szemem. A soron következő együttes az Ektomorf volt. Történetük igen régre, 1994-re nyúlik vissza. A Mezőkovácsházán alakult banda három kiadott lemez és megannyi hazai koncert után megpróbált külföldi babérokra törni, nem is sikertelenül. A főként thrash metal vonalon mozgó, hardcore és groove metal elemekből is táplálkozó zenét az alkalmanként megjelenő tradicionális cigányzene teszi még színesebbé. Rendkívül dinamikus, erőteljes, harcos a stílusuk, edzéshez, futáshoz simán el tudom képzelni, eléggé motivál és pörget. Ők azért egy fokkal zordabb zenét csinálnak, mint a Cadaveres, sokkal több a scream és a riffek is vadabbak. A frontemberből rettenetes energia, erő sugárzott, nem is maradt el a közönség biztatása, az önmagunkban való hit megerősítése és a fáradhatatlan ugráltatás. Tisztességesen be lettek melegítve a jelenlevők a fő zenekar koncertjére. Nem volt hiány fejrázásból és pogóból sem, valamint a létszám is jelentősen megnövekedett.

A két lendületes bevezető után nem maradt más hátra, a színpad immár a Depresszióé volt. A fiúk komoly pirotechnikával és látvánnyal készültek. Három LED falon jelentek meg különböző, változatos témák (villámcsapás, absztrakt művek, motívumok, színes hátterek), emellett pedig bizonyos dalokban tíz ágyúból csaptak fel a tűzcsóvák. Elsőként a 2011-es Vízválasztó albumról csendült fel az Álom Az Álomban című dal. Következőnek egy régebbi darab, a 2002-es Amíg Tart lemezen szereplő Ha Mennem Kell szólalt meg. Harmadikként ugyanerről a lemezről játszották el egyik kedvencemet, az Itt Az Én Időmet. (Minden dalra kitérni hosszadalmas lenne, így a többiről futólag teszek említést.) Elhangzott még a Kezdjük El!,  A Mi Forradalmunk  – azt hiszem életemben akkor voltam talán másodszor a ZP-ben egyben az első Depresszió koncertemen és kiderült, hogy épp akkor volt ennek a dalnak a klipforgatása. Az imádott Még1x (amit nem értek, hogy hogyan történhetett, de úgy lemaradtam róla, mint a szél), a legfrissebb dal, A Kés Hegye, a Sokkold A Rendszert! alatt egy kis Wall Of Death is bekerült a repertoárba, a Néha folyamán pedig jött a tömeget leguggoltatós, egyszerre felugrós, kifejezetten látványos rész. Ezt követően egy átdolgozással készültek a fiúk, helyet kapott a setlisten a Bikini kultikus slágere a Közeli Helyeken. A buli végéhez közeledve szólt még a Te Vagy A Szerem, a Védem Az Igazam és az anno Eurovíziós Dalfesztiválra is nevezett dal a Csak A Zene.

A leköszönést követően szűnni nem akaró vissza taps zengte be a Negrát. Természetesen visszajött a banda és még két dalt eltolt, hallhattuk a Lásd! (Amint Neked Szántak) és az örök kedvenc a Nem Akarok Elszakadni dalokat. A Depresszió 2000 óta tapossa a rock rögös útját, számos sikert, albumot, videóklippet, szakmai díjat tudhat maga mögött. Nagy Dáviddal (dobos) a koncertet megelőzve beszélgettem, akitől megtudtam, hogy anno 2009-ben ötödik tagként csatlakozott Pálffy Miklós - Soda (sampler, háttérvokál, billentyűk) január óta külön utakon jár, persze a jó viszony megmaradt, hiszen Ő is ott volt a koncerten. Ezenkívül nagy erőkkel készül az új anyag, melyet ősszel jelentetnek majd meg a srácok.

Nagy élmény volt, hogy sikerült ilyen formán részt vennem a rendezvényen, sokszor segített nekem ez a zene a bizonytalan kamasz évek alatt, néhány dalszöveg egyenértékű nekem a Bibliával. Első találkozásom a zenekarral 2011-ben volt, amikor is sikerült egy frankó sérülést összeszedni a Sziget mínusz egyedik napján így onnantól kezdve fél lábon ugrálva, mankóval jártam ki, de lehetőségem nyílt a backstage-be bejutni, így azon nyomban aláírattam a mankót a fiúkkal. Persze azóta is nagy becsben őrzöm.

Utolsó módosítás: hétfő, 21 augusztus 2017 20:05

1 comment

  • Depi91
    Depi91 2017. augusztus 21. hétfő, 19:39 Comment Link

    Szia!!
    Tudnánk beszélni privátba??

    Report

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?