Menu

Lakáskoncert, tanulságokkal

Lakáskoncert, tanulságokkal

Anna, Edi, Fanny, Ivett, Ursa Maior, 2017.07.06

Megvolt hát. Aki némileg követi a klubkoncert.com történéseit, az láthatta, hogy vagy egy hónapja már az első saját szervezésű koncertfélénkre készültünk. Ami egy "majdnem" lakáskoncert lett. Azért lakáskoncert, mert azt gondoltam, így juthatunk talán a legközelebb a zenéhez. És azért majdnem, mert alkalmatos pesti lakás híján a koncert az Ursa Maior kézműves műhelyben került megrendezésre.

Egy lakáskoncert szervezése igazából nem sokban különbözik egy házibuliétól, kivéve, hogy itt azért kell technika, mármint ha nem csak egy amolyan tábortűzi éneklést szeretnénk a nappalinkba telepíteni. Én pedig szerettem volna, hogy igazán jól is szóljon a buli, hiszen az egésznek a lényege és kiindulása épp az, hogy én szerelmes vagyok a női énekhangba. Valahogy úgy van ez, hogy egy szép hangú, tehetséges énekeslányba a hallgató bizony bele kell szeressen. Nem halálosan, és nem örökre, de ott és akkor feltétlenül. No igen, a művészet hatalma, ugyebár... Márpedig, ha azt akarjuk, hogy mindenki halljon mindent, (így nekik is legyen módjuk beleszeretni a lányokba) szükséges a hangosítás. A használatához pedig nem árt érteni. Ez - mármint a szakértelem - persze minden egyéb területen is jól jön. Ennél a lakáskoncertnél a legjobb az volt, hogy valahogy maguktól alakultak a dolgok, és menet közben valahogy kerültek olyan hozzáértő barátok, akik kipótolták a hiányzó szakértelmemet.

Talán másfél hónapja mondta Nagy Edi, hogy rendezne egy lakáskoncertet. Én épp néhány nappal korábban jártam az Ursa műhelyébenés rögtön bekattant, hogy ez akár jó helyszín lehetne, mégiscsak nagyobb, mint Edi lakása, és azért alkalmasabb egy csomó ember fogadására. El is vittem megnézni, bele is szeretett. Innentől meg már csak össze kellett rakni a projektet. A hely gazdasszonya, Blanka, rögtön vevő volt az ötletre. Pillanatok alatt kitalálta a menüt, szervezett és Facebookozott és telefonált, majd amikor eljött a nagy nap, másodmagával (barátnője, Vica volt a segítség) bevásárolt és sütött és szeletelt és tálalt, közben rendet rakott és felmosott és tényleg mindenre felügyeltek. (A hozzáértés, amit említettem, ugyebár...) A hangosítás ügyében megkérdeztem Isti barátomat (aki mára már végzett mérnök, korábban, még hangtechnikusként „Isti jelenti” néven írt néhány, a koncerteket a technikus szemszögéből bemutató posztot ide a klubkoncertre is). Ő ajánlott megfelelő céget az hangosítás (keverő és hangdobozok) kölcsönzésére, és segített kitalálni azt is, hogyan rögzítsük a koncertet. (Ha már saját szervezés, nyilván rögzíteni is akartam a koncertet.) Mikrofonok terén most is számíthattam az Audio-Technica képviseletre, akikkel már volt kapcsolatunk. Szintén fontosnak éreztem az este innivaló ellátását, amit viszont András barátom (BAP, az Aperitif blogról) vett szakavatott bártenderi kezeibe, a hozzávalók beszerzésében pedig az iDrinks.hu támogatása volt fontos momentum. 

Egy ilyen lakáskoncert meglehetősen limitált férőhelyű esemény, ahol tényleg fontos, hogy jól lőjük be a vendégek számát. Ha kevesen vagyunk, az lehangoló, ha sokan, akkor meg élvezhetetlenül zsúfolt lesz. És a két állapot között akár 10-15 fő jelentheti a különbséget. Itt most úgy alakult, hogy a létszám hamar összejött, sőt némileg soknak is tűnt, de végül pont optimális lett a valóban eljött kíváncsiak száma. Nyilván nem a Facebook 'ott leszek' gombja az irányadó, ilyen eseménynél kell csinálni egy rendes regisztrációs oldalt, Google barátunk pár perc alatt összedobja a Google docs-ban. Az egyébként tényleg fontos tanulság, hogy pusztán csinálni egy Facebook eventet, aztán várni, hogy majd jönnek a népek, hát, az bizony nemigen működik. Viszont a személyre szóló meghívások igen, és így indítva aztán már a további megosztások is hatásosabbak. 

A fellépők kiválasztása volt még hátra, mert Nagy Edi mellett szerettem volna még egy produkciót. A helyszín persze nem alkalmas 5-6 tagú zenekar bemutatására, plusz nem is akartunk túl hangos (amolyan dobszerkós-basszusgitáros) produkciót, hiszen a szomszédokra is gondolni kellett. A választás könnyű volt, hiszen Ediék mellett a legtöbbet talán Szélinger Annáról, illetve újabban a Bardon Ivettel közös produkciójukról írtam. Ők örültek is a felkérésnek, pár üzenetváltás alatt meglett a mindenkinek megfelelő időpont is.

Ennyi az előzmény. Aztán eljött a koncert napja.

Igazából erről túl sokat talán nem is volna illő írni, tekintve, hogy itt általában jókat írunk a koncertekről, saját rendezvényt viszont mégsem szokás agyondicsérni. A lányok természetesen csodásak voltak, azt hiszem, talán még saját magukhoz képest is. Az italok meg a harapnivalók finomak, a hangulattal sem volt hiba. Minden működött, senki nem gurult le a lépcsőkön, és még a rendőröket sem hívta ránk egy felettünk lakó sem, mert kiderült, a koncertnek helyet adó pincéből szinte egyáltalán nem szűrődik ki a hang. Szóval jó móka volt, ahogy ott - és aztán később is - visszahallottam, a népeknek is bejött.

Egy kicsit bővebben:

A koncert tényleg jó volt. Három részre osztható az este, az első volt Anna (CéAnne) szólóműsora. Ez kicsit talán premier, kicsit talán workshop is volt, ezeket a dalokat pont így, egyben talán még nem hallhattuk, igaz, Annának ez az egész mostani szólóprodukciója kísérleti kicsit, hiszen folyamatosan jönnek új dalok és feldolgozások, ráadásul a még mindig nem túl régi ukulele szerelem mellett most aktívan tanul gitározni is, és ez valóban érezhető fejlődést jelent, tényleg szinte hetente látható-hallható, hogy egyre jobb a produkció. Azt gondolom, ez kicsit még útkeresés is, ami tetszik neki, amit fontosnak érez, azt eljátssza. Idővel, ahogy egyre nő a repertoár, gondolom majd tisztul a kép, most elég sokféle dalt játszik, igaz, mindegyikben ott van a 'CéAnne' előadásmód, nagyon is jellegzetes ahogy a dalokhoz nyúl, ahogy feldolgozza azokat. Bejövős, ami azt illeti... A második rész a duó, vagyis az 'Anna és Ivett kalandjai' koncertje volt, ez megint csak szuper lett. Ivett igazából színésznő, és nem is hiszem, hogy ezt végleg elcserélné egy énekesnői karrierért, de hogy a kvalitásai meglennének hozzá, az vitathatatlan. Ő azonban a választás helyett inkább mindenben remekel, ami nem egy rossz megoldás. Azt hiszem, itt is szerzett pár új rajongót, legalábbis tőlem azóta két, a koncerten járt barátom is érdeklődött Ivett családi állapota iránt… A közösen előadott dalok remekek voltak, ez a két lány nagyon ütős párost alkot, de ezt írtam már többször is. A befejező rész volt Edi koncertje, a teljes zenekar helyett most 'csak' Gyarmati Fanny gitárkíséretével. Őt tényleg hallottam már sokszor, így ki merem jelenteni, kifejezetten jó formában volt, élte és élvezte a dalokat. Így aztán mi sem tehettünk mást, minthogy élveztük a produkciót. Saját dalai mellé beválogatott néhány feldolgozást is, ami azért is volt számomra érdekes, mert anno, amikor megismertem is épp ilyeneket énekelt, és igazából akkor pont azokba a feldolgozásokba, pontosabban az előadásmódjukba szerettem bele (lásd a bevezető gondolataim…).

Összességében amit vártam egy lakáskoncerttől az be is jött. Meglehetősen kötetlen, jó hangulatú fellépéseket láttunk-hallottunk, amit - úgy tűnt - a fellépők is élveztek, nem csak a nézők. A koncertről rengeteg videót rögzített a Reindeer Cinema, amiből, ha minden jól megy, remek filmecskék készülnek hamarost, amik talán jobban visszaadják az est hangulatát, mint ez a pár sor. (Ők is profik voltak persze, ráadásul a videók terén tényleg meg lettem volna lőve a szakértelmük nélkül.)

Így, egy nappal a buli után, én csak arra buzdíthatok mindenkit, rendezzen minél több lakáskoncertet, mert az jó. Ha saját magunk nem zenélünk, ennél közelebb nemigen kerülhetünk a zenéhez. Ha zenélünk, akkor viszont a hallgatókhoz kerülhetünk közel, szóval mindenképp jó ez a megoldás. (Anna meg is jegyezte egy ízben, hogy olyan az egész, mintha otthon játszana a kanapéján.) A koncert után új gondolatokkal, feltöltődve ballaghatunk hazafelé. Igaz, az első utcasarkon meglátjuk Óceánia plakátjait a nevető Goldsteinnel… de ezt is tekinthetjük úgy, mint egy megerősítő üzenetet. A városnak és az embereknek rengeteg lakáskoncertre van szükségük ahhoz, hogy semlegesítsék a propaganda hatását. És a zene alkalmas is erre, gyógyít, higgyétek el...

Az este legfőbb tapasztalata pediglen az, hogy nagyon jó érzés ám, amikor az ember azt veszi észre, hogy régebbi és újabb ismerősök/barátok egyként és lelkesen segítenek megvalósítani az elképzelését. Biztos hogy nem ez volt az utolsó "a klubkoncert.com bemutatja" program, már körvonalazódik egy szeptemberi, kicsit nagyobb és hosszabb koncert, de az Ursa Maior-ba is visszatérünk, még az is lehet, hogy rendszeresen.  

Végezetül itt van pár kép, de igazából a videók fogják jól visszaadni a hangulatot:

Utolsó módosítás: hétfő, 10 július 2017 07:35
Több poszt ebben a témában: « Csak óvatosan P!NK »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?