Menu

Jókor, jó helyen...

Jókor, jó helyen...

Anna és Ivett kalandjai, Nem Adom Fel Cafe & Bar, 2017.06.21

Anna és Ivett tegnapi koncertjéről eredetileg nem akartam írni, hiszen két hét múlva ott lesznek az első saját szervezésű lakáskoncertünkön, és arról úgyis jön majd néhány beszámoló. Azonban a koncertjükre azért elmentem, hiszen őket hallgatni mindig öröm, arról nem beszélve, hogy mindig előkerül egy-egy új dal is, és a korábbiak is máshogy szólnak néha. Ráadásul most láthattuk-hallhattuk először Anna új gitárját is, szóval volt indok a koncertlátogatásra bőséggel.

Nem is bántam meg a dolgot, de most előbb (és inkább) a helyről mesélek, ahol a koncertet halhattuk. Van mit…

Szóval, a helyszín a Nem Adom Fel Cafe & Bar volt, ami egy meglehetősen különleges hely. Nem jártam még itt, sőt nem is hallottam róla, ami egyfelől helytelen, másfelől viszont érthető, hiszen valóban szinte átláthatatlan már a budapesti klubválaszték, bizony komplett kerületek, városrészek is kiesnek, ha épp nem járkálok arra. Honlapjuk szerint ez a VIII. kerületi kávézó Budapest első, fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézója, ahol maguk a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek készítik és szolgálják fel az ételeket és italokat, és közreműködnek a programok szervezésében és lebonyolításában. A kávézó két szervezet együttműködésével jött létre: a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet a vendéglátó tevékenységet végzi, a Nem Adom Fel Alapítvány pedig a tulajdonában lévő ingatlannal a közösségi tér, a közösségi programok szervezésével, illetve a fogyatékos emberek foglalkoztatásával kapcsolatos szakmai háttérrel vesz részt a megvalósításban.

Ez persze a 'hivatalos' leírása a kávézónak. Azonban ez a hely sokkal több ennél. Ott kezdődik, hogy nagyon, (tényleg nagyon!) barátságos, világos, otthonos. Oké, van ilyen több is a városban, de engem valahogy a kialakítás, az átláthatóság, az egyszerre rusztikus és mégis letisztult, már-már skandináv dizájn nagyon megfogott. De ez persze csak a külsőség. Beszélgettem a hely rendezvényszervezőjével, Köleséri Sándorral, aki elmesélte a történetüket, és azt is, milyen sűrű és színvonalas programokat láthatunk itt. Rendszeres filmklub (vetítés és közönségtalálkozó), irodalmi estek, kiállítások, motivációs beszélgetések, irodalmi kávéház, és persze koncertek váltják egymást. Sok trendi belvárosi klubénál színesebb és intenzívebb a programok sora.

Hmm. Nehéz ez, de valahogy mégis le kell írjam. Szóval az esélyegyenlőség, a valamilyen fogyatékkal élő embertársaink elfogadása persze legtöbbünk számára magától értetődő, pozitív gondolatok. Azonban, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy minket ez nem érint, ilyesmiről csak hallunk és olvasunk, rokonságunkban, barátaink között sem találkozunk vele, akkor azért az ezen magasztos elvekkel való valós szembesülés nem mindig megy teljesen simán. Nem az előítéletek miatt, egyszerűen azért, mert ez egy 'helyzet', amit nem biztos hogy tudunk 'kezelni'. Persze valójában lehetséges, hogy nincs is kezelni való, de elsőre sokszor még talán ezt sem tudjuk. A jó hír az, hogy ebben a kávézóban ez az egész fel sem merül. Nem tudom, hogy a hely varázsa, az azt kialakítók szakértelme és kellő érzékenysége, netán az ott dolgozók lelkesedése teszi (gyanítom, ez mind együtt…) de minden teljesen magától értetődő és természetes. 

Ez egy jó hely, na. Ráadásul van csendesebb, nappalisabb, fotelos-kanapés része, van gyerekjátékokkal és könyvekkel teli sarka, és van klasszikusabb, éttermi része is. Természetesen akadálymentesített, ami azért is jó, mert tágasság van, tér, nyoma sincs a romkocsmák szűk tereinek, az egymásba érő székeknek. Lehet reggelizni, van ebédmenü, és mint írtam, az esték sem unalmasak…

Szóval, van egy új kedvenc helyem. (Néhány kép a poszt végén, a galériában.)

De hogy Annáékról is essen szó: Ez a két lány maga a varázslat. Írtunk már róluk, ebben a felállásban jórészt feldolgozásokat adnak elő, ami azért nem túl ritka a pesti éjszakában, egyre több vendéglátóhelyen hallhatunk gitáros-énekes duókat, és nem is rosszakat. Na, ők egy teljesen más kategória. Eleve ott van Anna már nem is annyira új, de változatlan hevességű ukulele szimpátiája (mániát mégsem ildomos írnom, pedig...), ami önmagában érdekessé teszi a produkciót. Ez egy furán egzotikus, számomra eddig messze nem helyén kezelt hangszer. A koncert után mondtam is Annának, hogy sosem gondoltam, hogy az ukulele ilyen 'komoly' hangszer. Persze nem foglalkoztam vele, a szokásos néhány hawaii jellegű dalt hallottam pusztán. De hogy ennyiféle módon tud szólni, szinte tényleg gitárszerűen sokoldalú, azt bizony nem tudtam.

Anna és Ivett együttműködése, egymást kiegészítő hangjuk, egymásra figyelésük meg tényleg lenyűgöző. Ahogy a koncert végén egy pillanatra megfogták egymás kezét, az valahogy szinte testvéri együttműködést jelzett. De hát ezt is megírtam már, még egyszer - most legalábbis - nem fogom.

Most itt mindenkit csak arra biztatok, hogy mielőbb hallgassa meg őket élőben. Leghamarabb nálunk, ugyanis még van pár (már csak 6-7) hely a július 6. napján este hallható majdnem lakáskoncertünkre, aki siet, még feliratkozhat. Nem átlagos este lesz, és nem akármilyen élmény.

Én nem hagynám ki...

Pár kép az estéről meg a helyről:

Utolsó módosítás: péntek, 23 június 2017 20:13
Több poszt ebben a témában: « VERA Csak óvatosan »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?