Menu

VERA

VERA

Jónás Vera, MÜPA, 2017 06.19.

Jómagam Jónás Verát a GMK színpadán láttam először még 2015 februárjában. Most újraolvastam amit akkor írtam a koncertjéről. Két év persze nem nagy idő, de egy felfelé ívelő zenészkarrierben azért elég sok minden történhet ezalatt. Vera esetében történt is. A tegnapi, Müpa-ban látott koncert egy teljesen más szintű produkció volt, mint az a két évvel ezelőtti, ugyanakkor tökéletesen éreztem, hogy bizony ez ugyanaz az énekesnő, az akkori megállapításaim, az akkor nagyon jónak érzett elemek most is hiánytalanul megvoltak, csak épp Vera lett közben jóval nagyobb formátumú előadó.

Ez a produkciót tényleg kár lett volna kihagyni. Produkciót írok, mert mindenképp több volt mint egy koncert. A Müpa fesztiválszínpada elég jól el van látva technikával, és ezt ezen az estén ki is használták. A fények, a vetített színek és formák, képek szerves részét képezték a látványnak. A színpad legelején kifeszített, tüllszerű függöny, amely mögött állt Vera, nagyon hatásos, szinte térbeli vetítésre adott lehetőséget. De nagyon »ki volt találva« a teljes színpadkép, például a vokalisták helye, ruhájuk színe is. A vokalisták amúgy is szerves részét képezték a produkciónak, Vera nem dugta el őket, hanem maga mellé állította a színpadon, a velük előadott dalokban szinte négy frontembert láthattunk. (Három háttérénekes segítette az estét.) A ruhák színe, a színpad hangulata aprólékosan és hatásosan megkomponált volt, az előadás első részében a fehér dominált, majd a második felében ez feketére változott. Pusztán szövegben átadni ezt nem könnyű, de az egész produkció meghatározó elemei voltak a színek, a világítás, a fények.

Az egész este Veráról szólt, ez kétségtelen. Úgy élt és működött a színpadon, mint valami ceremóniamester. A dalok közötti átkötőszövegek, a kis magyarázatok ugyanúgy megvoltak, mint az általam néhány éve látott első Jónás Vera koncerten, de mindez most messze nem tűnt spontánnak, az egész koncert alatt azt éreztem, hogy ez egy profi, az utolsó részletig kitalált és elpróbált produkció. Vera most is nagyon érezte a nézőket, nagyon jól és ügyesen bánt velük, például sikerült rávenni a Müpa nézőterén ülő - nem kifejezetten rocker - közönséget egy (illetve több) farkasvonyításra. A koncert gerincét természetesen a Tiger Now! album dalai alkották. Ezekben Vera nagyon él, érezni, hogy ezek a saját dalai. Különböző hangulatú, különböző stílusú dalok, de mindegyikben ott van Vera, és mindegyik igazán jó.

A koncert első pillanatától az utolsóig a kezében tartotta az estét, tényleg többször eszembe juttatott valami múltszázadi ceremóniamestert, aki azt csinál a közönségével amit akar, teheti ezt azért, mert szakmailag megingathatatlanul és zavarba hozhatatlanul profi. A dalok persze jól szóltak, - a technika és a hangosítás nagyon rendben volt - és megint csak megmutatták hányféle Vera is lakik ebben a csajban. Cserélgette a gitárjait, akusztikusabb és rockosabb dalok követték egymást, és persze időnként amolyan klasszikus, mikrofonos énekesnőként is láthattuk, sőt, egy dal erejéig helyet cserélt a dobossal is, közben kifejtve, hogy rájött, semmiféle elvárásnak nem kell megfelelni, és ha valaki »rosszkislány« akar lenni, és szét akarja dobolni a világot, akkor miért ne tehetné meg.

A koncert egész menetrendje profi munka volt. A színpadkép változásait, az átöltözéseket igazán ügyesen komponálták meg, én közben többször gondoltam is arra, hogy mennyi munka lehet ebben, és milyen kár, hogy ez igazából csak egyszeri alkalomra készült, hiszen a befektetett munka és a végeredmény minősége alapján ez simán lehetne egy rendszeres előadás is. Vera is érezhette ezt, mert a zenekar bemutatásakor külön, név szerint is megemlítette a technikai hátteret biztosító, elsősorban a világítást üzemeltető közreműködőket is. (Amúgy érdekes példa volt ez az este arra, hogy bár itt a klubkoncert.com oldalain mi a kis klubkoncertek, sőt mostanában a lakáskoncertek közvetlenségét hirdetjük, azért kétségtelen, hogy egy ilyen komoly színpadon összerakott koncertnek is lehet varázsa...)

Most visszaolvasva amit eddig írtam, úgy érzem, az eddigiekből az jöhet le, hogy Vera valami kőkemény, erőskezű menedzserré vált az este. Pedig erről szó sincs. Ugyanaz a szerethető, kedves, mosolygós lány, akinek megismertük. Látszik hogy örül a közönségnek, a sikernek, a zenének, értékel akár csak egyetlen mosolyt is. Nem átlagos nőszemély, az bizonyos. A lényeg, hogy most (megint) kiderült, Vera nagyon jó showman és döbbenetes érzéke van ehhez az egész színpadi szakmához. És hogy mennyire jó énekes?

A koncert utolsó dala a Tiger Now albumon található Michelle feldolgozás volt. Ezt már a levonult, visszatapsolt és újra levonult zenekar és vokalisták nélküli, valóban teljesen üres színpadon énekelte el. Minden hangszeres kíséret nélkül tehát. És a legszebb az az egészben, hogy ez valahogy csak a dal közepén tudatosult bennem. Ez a dal persze egyébként is egy kicsit komolytalan, mókásabb feldolgozás, az albumon is csak minimális hangszeres kísérettel halható. A közönség is tudta ezt, néha fel is hangzott innen-onnan egy kis kuncogás, de a lényegen ez nem változtat; Vera valahogy a saját hangjával is kísérte magát, és mi ott valóban egy »teljes«, élő és igazi dalt halottunk. Nagyon aranyos, nagyon szerethető, de nagyon is profi előadásban.

Amilyen egyébként az egész koncert is volt.  

Hazafelé bandukolva azon töprengtem, hogy Vera lassan elér mindent itthon, amit az általa játszott zenével lehet. Úgy értem, hogy az ő zenéje egyszerűen túl jó ahhoz, hogy megtöltsön egy Budapest Parkot, nincs talán ekkora kellően igényes hallgatóság a városban-országban. Az ennél kisebb helyszíneket, mondjuk egy Akvárium klubot, vagy épp ezt a Müpa termét viszont már most is megtöltik Vera rajongói. (Hmm. Két éve meg ott állt a GMK színpadán, mondjuk 60-70 néző előtt…) Nagyon kíváncsi vagyok, merre fog tovább lépni. Jönnek persze biztos új albumok, új dalokkal, amelyekről most csak két dolgot tudhatunk biztosan: jók lesznek, és teljesen mások mint a mostaniak.

Adva van egy döbbenetesen tehetséges, dalait maga író, nagyon is szép hangú előadó, aki a dalok előadásában is nagyon jó. De én Verát ismerve el tudom képzelni, hogy akár teljesen más irányba is elindul, például - bár még ő is meglehetősen fiatal - nagyon el tudnám képzelni, hogy taníthatna, pontosabban elkezdhetné átadni a titkokat, hogyan lehet valaki ennyire rövid idő alatt ennyire jó előadó.

Update: 

Kiderült, hogy ma (június 20) van Vera szülinapja. Hát akkor sok boldogságot kívánunk neki itt is, meg sok új dalt, meg mindenféle szépeket.

Update2:

Egy ilyen színes és tarka koncerten millió képet kellett volna készíteni. Ha szabad lett volna. De a Müpa-ban a sajtós belépő még nem jogosít fotózásra... Így aztán csak abban reménykedgetünk, hogy az amúgy hat kamerával felvett koncert egyszer még látható lesz valahol talán. A poszt nyitóképe pedig így Vera eventjének Müpa fotója lett.

Update3:

A posztok végére persze kéne zene is. De hát Vera Tiger Now albumát MINDENKI ismeri. Azért egy dalt idelinkelek:

Utolsó módosítás: kedd, 20 június 2017 20:26
Több poszt ebben a témában: « Gyertek lakáskoncertre! Jókor, jó helyen... »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?