Menu

Egy este, valahol máshol...

Egy este, valahol máshol...

Csütörtökön a Revo Project játszott a Lánchíd tövében a Pontoon-on. Ezt a csapatot pont ugyanitt láttam tavaly ősszel már, az egy nyárbúcsúztató koncert volt, most meg (június elseje lévén) inkább nyárköszöntőre készültünk.

A koncert nagyon is hasonlított a tavalyira. Bár a zenekar összetételében volt némi változás, az alapító Zórád András és Szűts Norbert, no meg a csodás hangú Mayer Blanka mellett most Kocsis Olivér (billentyű), Mády Gábor (dob) és Rónai Zsolt (gitár) alkották a csapatot.

Hangulatos, igazán a helyszínhez illő koncertet láttunk-hallottunk.. A Revo Projekt amolyan 'amerikai nagyvárosi' zenét játszik, hipp-hopp, rap, soul és funk egyvelegét, nagyon-nagyon jól. Ezt persze írásban átadni nem egyszerű. Talán segít, ha mesélek egy kicsit arról, számomra mitől jó egy koncert. Nálam a koncertek élményéhez nagyon is hozzátartozik az odavezető út, hogy milyen hangulatban érek oda, és az is, hogy utána hazafelé mit tapasztalok. Az egész egy összefüggő eseményfolyam, ha minden jól megy, akkor egy komplett élménycsomag.

A város, és különösen a Duna part ilyenkor a nyári estéken tele van nyüzsgéssel, emberrel, csillogással és zenével. No meg turistával… A Vörösmarty térről baktattam a Pontoon felé, kimentem a 'korzóra' így elmentem a Vigadó téri éttermek előtt. Az este első zenei élménye itt ért, egy jazzt éneklő lányt láttam az első étterem kerthelyiségében. Nem tudom ki volt, de jól énekelt. Aztán alig 50 méterrel később egy cigánybanda húzta már, hegedű, cimbalom, ahogy az kell... És ahogy ráfordultam a célegyenesre, a szállodák bárjai-kávézói előtt még vagy három különböző zenei input ért. Mindehhez ugye ott volt a már nyugtára induló, de még szikrázó napsütés, a meleg, meg a millió turista. Az egész nagyon 'külföldi' érzéseket keltett az emberben, kicsit nyaralós, kicsit 'világvárosnézős', mindenképpen más mint amit az 'itthon vagyok' érzéséhez kapcsol az ember.

Ezek után értem oda a Pontoon-hoz, ahol a koncert kezdetéig vagy 4-5 busznyi japán turista haladt el, mindegyiknél egy vagyonnyi fotósfelszerelés és kattogtattak mindent amit értek. (Mondjuk a Lánchíd tövében a folyó partján, arccal Buda, a Vár, meg a híd felé azért van is fotózni való, szó se róla…) Aki járt mostanában az említett szakaszon, az tudhatja, hogy a 'plázson' ilyenkor millió a nép, nagyobb társaságok, szerelmespárok, magyarok és külföldiek ülnek és beszélgetnek, nézik a Dunát a hajókat. Nagyon vegyes is a felhozatal, valódi hátizsákos turisták, épp csak egy italt megivó környéken lakók, kutyasétáltatók épp úgy vannak, mint magazinokból kilépett modell stílusú lányok, kikent-kifent dámák és társaságok. Egyszóval az egész nagyon vegyes, megint csak nagyon világvárosi.

És ezután a felvezetés, mondhatni ráhangolódás után jött a koncert, ami ugyanolyan erős és döbbenetes volt, mint a tavalyi. Nagyon igazi, nagyon New York-i, nagyon fekete. A dalok persze részben mások voltak mint tavaly, több volt talán a saját dal, és érzésre picit máshogy is szólt az egész, nyilván a zenészek cseréje azért érezhető. De András ugyanolyan hamisítatlan baseball sapkás amcsi hipp-hopp rapper, mint volt, és Blanka továbbra is - számomra szinte hihetetlenül - jól hozza ezt a zenei stílust.

Az egész - épp úgy, ahogy tavaly - valahogy egy filmekből-videókból ismert Amerikát idézett, bár most, ahogy ezt írom, eszembe jut, hogy Rómában egyszer pont elcsíptünk egy hasonló nyári koncertet a Tevere partján, fogalmam nincs kiket láttunk-hallottunk, de a zene, a nyár, a vegyes közönség, a színes világítás a történelmi múltú épületek között, az egész feeling valahogy ugyanilyen volt. Ami a lényeg, hogy ez egy nagyon kellemes este lett. Az ilyen jellegű koncertek közben-után mindig kicsit azt érzem, bármi történik, azért csak részei vagyunk Európának és a világnak. És még nem volt vége a napnak, még hátra volt a csattanó...

Hazafelé ballagva, a külvárosi végállomáson a buszra várva, odamentem a giroszoshoz, hogy egyek valamit. Az üvegkalitka kiadóablakában épp nem volt senki, de kint beszélgettek többen. Ahogy odaálltam, egy színes bőrű srác pattant be a helységbe a beszélgető csoportból, és hibátlan magyarsággal kérdezte, hogy mit ennék. Aztán a kajával visszaballagtam a buszhoz, amikor is egyszer csak felbukkan egy kétméteres fekete srác, kosárlabdás rövidgatyóban, sporttáskával, hóna alatt egy kosárlabdával, kezében egy 'gyorséttermes' üdítős pohárral.

Azt hiszem, ezzel lett már-már szürreálisan komplett a nagyon 'multikulti', de nagyon is jó koncertélmény.

Szóval, ezeken is múlik, hogy egy-egy koncerteste végül is milyen módon ülepszik le az emberben. Persze a Revo Project valóban jó csapat, azt gondolom nem is nagyon van itthon hasonló, pláne aki ennyire hitelesen tudja előadni ezt a zenei stílust. Mindenképp ajánlom.

Itt van a legfrissebb videójuk, a Switch című dal:

 

Utolsó módosítás: vasárnap, 04 június 2017 09:03

Kapcsolódó cikkek:

Több poszt ebben a témában: « Négy Gyertek lakáskoncertre! »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?