Menu

Csapatmunka

Csapatmunka

Kicsi A Világ, Auróra, 2017.04.30

Korányi Dorka csapatáról, a Kicsi A Világ (KAV) zenekarról írtunk már egyszer, fiatal csapat, de a dalaik kidolgozottsága, minősége alapján egyáltalán nem nevezném kezdőnek a zenekart. Ezen a koncerten ráadásul több új szerzeményt is hallottunk tőlük, de most mégsem ezekről fogok írni.

Amiről most írnék, az inkább egy érzés, ami a koncerten megérintett...

Azt gondolom, a legtöbb zenekar esetében igaz lehet, hogy hajlamosak vagyunk a frontemberrel, - aki általában az énekes - azonosítani a bandát. Tudjuk persze, hogy mindenki fontos a csapatban, de mégiscsak az énekes áll legelöl, középen, és hát általában az ő mozdulatai, ugrálása, 'színpadi léte' a leglátványosabb is.

A tegnapi KAV koncert is hasonlóan indult, zenészek a háttérben, meg két oldalt, középen meg ugye ott áll Dorka. Énekelt, ahogy szokott, vidáman, teli életkedvvel, különösen a harmadik-negyedik daltól jött meg a hangulat. (Aznap ez már a második fellépésük volt, és a koncert előtt mondta is, hogy kicsit azért már fáradtabb.) Én meg ott álltam elől (jó sokan voltunk, amúgy) néha az egyik, néha a másik oldalon, lőttem pár szokásosan vacak képet, és hallgattam a dalokat. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy jó ideje nem Dorkát figyelem már, hanem a zenészeket. Különösen Mészáros Lőrincet aki a basszeros, és Tiszai Vivient, aki szenzációs dobos. Ők ketten észrevehetően figyelnek is egymásra, de ahogy ezt végiggondoltam, beugrott; hát erről a múltkori koncertjük beszámolójában is írtam már. Viszont az tényleg most tudatosult bennem, hogy Vivien ösztönösen jó előadó is. Nem szándékoltan az, azt hiszem, egyszerűen valahogy nagyon szívből jön amit csinál. A fintorai, a nevetései, az, ahogy figyel a többiekre, mind-mind nagyon igazi. Vivit persze sokan ismerik, magam is hallottam róla már többektől, hogy ő bizony egy igazi rocker és igazi zenész is. Ehhez illően játszott és játszik is több, különböző műfajú csapatban. (Aki ennek ellenére még nem találkozott volna vele, mindenképp hallgassa/nézze meg.) Szó se róla, a pályájuk elején járó zenekarok, akikről itt általában írunk, mind lelkes zenészekből állnak, hiszen amúgy nem csinálnák. Pontos és ügyes dobost is hallottam már sokat. De azért olyan, aki a háttérben így magára tudja vonni az ember figyelmét, hát olyan azért nincs sok. És nem, nem azért mert Vivi nő. (Na jó, kicsit talán ez is számít…) Sokkal inkább azért, mert élvezi amit csinál, és nagyon jól is csinálja, és mindez látszik is rajta. Látszik rajta a lelkesedés, és látszik rajta a profizmus is. Látszik rajta, hogy szeret dobolni, úgy tud játszani a hangszerén, hogy kedvet csinál hozzá még annak is, aki dobnak amúgy a közelébe nem ment volna magától.

Lőrinc már nem ennyire látványos, viszont többször is azt vettem észre egy-egy dal közben, hogy annak ellenére, hogy ő basszeros, ami azért alapvetően egy az alapokat biztosító hangszer, az adott dalnál vagy dalrészletnél mintha az övé lett volna a meghatározó gitár szólam. Pedig ott volt a szólógitár is, de mégis a basszer volt a meghatározó. Persze ez nyilván a dalokon is múlik, nem feltétlenül csak Lőrinc érdeme, de itt most jól jött ki, nekem bejött. Mindemellett valami nyugalom is sugárzik Lőrincből, ha zenekart alapítanék, alighanem olyan basszusgitárost keresnék, mint ő. Valahogy olyan érzésem volt a játékát figyelve, hogy lehet rá építeni egy zenekart.

Szintén érdekes a billentyűs, Kristóf Misi is. Pontosabban a játéka. Itt is az történt, hogy hallgattam a koncertet, és egy dal közben egyszer csak magára vonta a figyelmem a billentyűs hangzás, rácsodálkoztam, hogy milyen kellemes, kicsit a régebbi időket idéző játékot hallok, aztán rögtön be is kattant, hogy bizony, hiszen ezt is említettem már a múltkor. A KAV dalai, különösen az újabbakkal kiegészülve messze nem egyformák, és ez a billentyűs fronton is érezhető, határozottan eltérő hangzásokra van szükség a daloknál és ezt Misi hozza is.

A gitáros, Gömöri Marci esetében először a gitárt bámultam meg, amin játszott, aztán még többször is... Mert nem szokványos szerkezet volt, Telecaster forma, dupla humbucker hangszedőkkel. (Bocsánat, de épp gitárvásárlásban vagyok, ezért mindenre ugrom, aminek tetszik a hangja. Azóta kibogarásztam, milyen gitárt használt Marci.) Szóval előbb a hangszert csodáltam meg, de aztán a dalok közben azért kiderült, hogy játszani is tud rajta. Épp a korábban említett meghatározó basszusgitár miatt figyeltem a koncert második felében jobban Marci kezét is, és volt néhány dalrészlet, ahol bizony nagyon is jól játszott.

És hogy mindebből mi a tanulság? Leginkább az, hogy ez a koncert kicsit felidézte, vagy inkább helyrerakta bennem; igen, egy zenekar zenészekből áll, akik mind egyformán fontosak. És ráadásul - ha jók, és szeretik amit csinálnak - mind képesek magukra vonni az ember figyelmét. A Kicsi A Világ alighanem különösen szerencsés, hogy sikerült így egymásra találniuk a tagoknak. Mert itt valóban együtt zenélésről van szó. A Dorka által szerzett dalok nagyon jó alapot adnak ehhez, és ő jól is énekli azokat, de a csapat is hozzáteszi a részét, az bizonyos.

A Kicsi A Világ legközelebb május 26.-án lesz látható a GMK-ban, tessen mindenki elmenni, és megnézni, látjátok-e azt a csapatmunkát, amit én látni véltem tegnap.

Alább az említett vacak képek, majd a KAV új videója, azt is érdemes meglesni:

 

Utolsó módosítás: kedd, 02 május 2017 08:23
Több poszt ebben a témában: « Egy tavaszi este Négy »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?