Menu

Koncertbeszámoló, sok zárójellel

Koncertbeszámoló, sok zárójellel

Minimyst és Shaibo, GMK, 2017.03.31

Ez végre megint egy érdekes koncert volt, és jó is. Ráadásul megint egy olyan, ahol mindkét fellépőre kíváncsi voltam, persze más-más okból. Mindkettőjükről írtunk már. Ahogy gondolkoztam azon, mit is írjak az estéről, számtalan megjegyzés jutott eszembe, amolyan zárójeles gondolatok és kiegészítések. Így hát akkor ez most ilyen zárójelekben gazdag poszt lesz.

A Minimyst csapatáról tényleg írtunk sokszor, nagyjából végigkövettük, hogyan és merre fejlődtek az eddigi, majd három éves pályafutásuk alatt. Legutóbb, amikor róluk szóltunk itt a klubkoncert.com-on, annak a véleményemnek adtam hangot, hogy bizony a csapat dalaihoz igenis hozzátartozik a női énekhang. Ennek akkor Mészárosch Isti, a csapat frontembere annyira nem örült, mert a női vokál eltűnésével (Betti már nem tagja a csapatnak) nagyon sok munkája volt abban, hogy átalakítsák a dalok hangzását. Ekkor is jók voltak a dalok, de szerintem nem az igaziak. Ez persze még tavalyi történet, úgy tűnik, a tavasz megújulást hoz náluk is, megint váltás történt, ezen a koncerten debütált a csapat új hangja, Telma Lincoln. (A Minimyst esetében mindig nehézséget okozott eldönteni, énekesnőt, vagy vokalistát írjon az ember, volt is ebből nyűgösség néha. Hát legyen inkább HANG. Az menő.)

A Shaibo újabb szereplő, bár már róluk is írunk itt, utolsó posztunk pedig pont Szigeti Zsófiról, a csapat frontleányáról szólt. Számomra hihetetlenül bejön amit csinálnak, igazából ha csak egy csapatot vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, azok alighanem ők volnának. (Mondjuk lehet, hogy ezt később megbánnám, lévén hogy azért nekik még nincs túl sok daluk, így egy idő után kicsit unalmassá válna a lakatlan szigeti lét. Bár az is igaz, hogy elég jó ütemben jönnek az új dalok, és egyre jobbak. Pedig már az indulás is ütős volt…) Szóval, ez egy nagyon kedvenc csapat, nyilván nem hagytam ki a koncertjüket.

És hogy milyen is volt a koncert? A GMK-ban régen sokat jártam, mostanában meg nem, aminek fő oka az, hogy szinte teljesen kicserélődött a gárda, nem ismerek már ott senkit. Szóval amolyan »hello-hello, a szokásosat?« törzshelyből egy átlagos »jó napot, mit adhatok?« koncerthelyszínné vált nálam. Most legalább módom volt megállapítani, hogy azért akkora változás nincs, bár kicserélődtek a fogaskerekek, de a gép azért nagyjából ugyanaz. (Hmm. Igazából ami azt illeti, nagyon szépen mosolygó 'fogaskerekek' is vannak a pult mögött, szóval talán kéne erre járni többet…)

A Minimyst volt az első fellépő, akik némi csúszással kezdték a programot (ennek még lesz jelentősége). Mészárosch Istit, vagyis Minimystet magát (hiszen ez a produkció igazából Isti által egyedül összerakott dalokból született eredetileg, és most is az ő zenei elképzeléseit valósítja meg) kedvelem, a dalokat is jól ismerem. Ezen a koncerten hozta a szokásosat, bár kicsit talán fáradtnak tűnt. Azonban ez a csapat már van annyira profi, hogy képes egy jó színvonalú koncertet produkálni szinte bármilyen körülmények között. Ez a fáradtság is inkább csak a koncert elején volt érezhető, aztán egészen belendültek, Isti abszolút 'Istisen' énekelte a dalokat, jó volt, tényleg. És akkor Telma: Három dalban közreműködött, ezekben viszont elől énekelt, nem vokalistaként, hanem Isti mellett. És jól. Az elején becsuktam a szemem és úgy hallgattam. Nyilván más volt, mint anno a Manoya/Jónás Vera, vagy később aztán a Betti hangjával megszokott verziók, de nem lesz gond, azt hiszem. Picit lehetne bátrabb, erőteljesebb, mondjuk ki: hangosabb. De ez nyilván megjön majd (ahogy tudom, összesen két próbájuk volt csak együtt a koncert előtt, szóval ez egy nagyon friss ügy még) egyébként viszont nagyon is passzol a dalokhoz, érdemes lesz meghallgatni legközelebb is.

Ők léptek fel elsőként, és bizony a kezdés érezhetően csúszott. (Az biztos, hogy a színház- és a koncertlátogató közönség különböző, egy színházba valahogy odaér mindenki hétre, egy koncert kezdési időpontja viszont csak egy megközelítő adat, az eventeknél kiirt "pontos kezdés!" szöveg meg valami titkos jelszó lehet, még nem jöttem rá, mit jelent.) Így aztán mire az ő koncertjüknek vége lett, és megvolt az átállás, a Shaibo már alig 35-40 perccel gazdálkodhatott. (Ugyebár minden koncerthelyszínen meg van határozva, meddig lehet hangoskodni, ez itt a GMK-ban este 11-ig lehetséges. Hogy utána hajnalig megy a gépzene? Hmm, igen, ezen már én is gondolkoztam...) Ezt az időlimitet Zsófi minden dal között el is mondta, és hajtotta is a zenekart (tényleg!), ennek eredményeképp egy nagyon pörgős, nagyon tempós, és meglehetősen 'izgatott' koncertet láthattunk, egy rendkívül felpörgött, pattogós-ugrálós, az egész testével éneklő Zsófival. Jó volt. A végén aztán kaptak mégis némi plusz időt, így minden tervezett dalt hallhattunk, mindenesetre igazából azt hiszem, kivételesen jót tett a koncertnek ez a fajta stressz. A Shaibo egyébként egy csoda. Volt új dal, aminek a szövegét Zsófi még a koncert előtt is memorizálta, mert elég sok volt benne, amolyan szövegelős, rap stílusban, és annyira friss volt a dal, hogy még nem rögzült kellőképpen. A Shaibonak felismerhető stílusa van, ami egy alig 10 számos csapatnál azért nem mindennapi. A zenei világ, a hangzás, az hogy a dalokon belül is sűrűn találunk stílus, vagy inkább tempóváltásokat. Az egész 'nagyon ki van találva', egészen elképesztő ez a csapat, tényleg kíváncsi vagyok, meddig jutnak. Nem trendi zenét játszanak (annál sokkal jobbat) és angolul, ami mindig nyűgös dolog. Erről lassan jövünk egy külön poszttal, de itthon angolul nem lehet komolyabb méretű közönséget elérni, és ha mondanivalónk is van, akkor végképp reménytelen ennek angolul (vagy bármilyen idegen nyelven) való átadása. Külföldön persze jó lenne az angol, de hát külföld mint cél, megintcsak nem könnyű, hiába lett most egyre nagyobb divat arra tartani... Bármilyen tehetségesek, nem lesz könnyű.

Merthogy ennek az estének ez volt az egyik tanulsága. Ez nem is rajtuk múlik, hanem az uralkodó trendeken, vagyis azon, hogy úgy látom, az élőzene végképp elvesztette a csatát. Nem érdekli az embereket. Nincs Magyarországon akkora, zene iránt érdeklődő tömegbázis, akik bármilyen szinten el tudjanak/akarnának tartani egy zenekart. Persze ettől még lehet zenélni, hiszen ezt saját örömére is csinálhatja az ember, de úgy látom, ez hosszú távon nem megy már. Mostanában több blog több hasonló témájú írásába is belefutottam, abszolút független a dolog a zenei stílusoktól. Mi vagyunk a 10 millió zenekedvelő országa, akik közül 10 millió mégsem jár koncertre. Kijött ez ezen az estén is, a két csapat fél ház előtt játszott. (Volt átfedés, de voltak kifejezetten csak az egyik csapatot végighallgatók is, ami megint csak felvet kérdéseket.) Ez mindenképp szomorú, pláne, hogy a koncert után fellépcsőzve a klub vendégterébe (itt a pincében van a koncertterem) hatalmas tömeget találunk, akik borzasztó (és borzasztó hangos) konzervzenékre iszogatják a koktéljaikat, miközben alattuk igazi zenészek zenélnek igazi hangszereken, szívből. Megette a fene…

Mindenesetre én nem bántam meg hogy elmentem, a csapatok jók, tessék figyelni merre járnak, és lehet menni fülelni, meg autogramot kérni. És most juszt se írom le, hogy élőzene varázsa, mert aki tudja, annak minek írnám, azokkal (mind a 100 emberrel) találkozunk élőben is a klubokban. A többieknek meg pláne felesleges. Nekik ott a tévé meg a Youtube. (Még hogy zenebarátok. Koncertlátogatás nélkül. Ugyan már...)

Utolsó módosítás: vasárnap, 02 április 2017 06:49

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?