Menu

Profik

Profik

Megint Kuplungos koncerten jártunk. Korábban már írtam egyszer, hogy a Kuplung szép fokozatosan igazi koncerthelyszínné válik. A méret eddig is adott volt, a technika meg szépen összeállt, a szedett-vedett hangsugárzókból épített tornyok ideje már rég elmúlt, mind világításban, mind hangban nagyon is korrekt feltételeket találunk. Csak az a késői kezdés, csak azt tudnám feledni. Tegnap, bőven kilenc óra után azon gondolkoztam a koncertre várva, hogy erről simán lehetne valami közmondást kitalálni, olyasmit, hogy: „lehetetlen, mint a Kuplungos koncertről elkésni...”

A koncert kivételesen két olyan fellépőt ígért, akik egyformán érdekesek, és egyformán kedvenceim. A kezdő csapat a Shaibo volt, írtunk már róluk, igazából hozták, amit vártam tőlük. A csapat frontleánya, Zsófi, valami döbbenetes érzékkel végzi a zenekar menedzselésével kapcsolatos teendőket. Az önmagában is árulkodó, hogy egy alig pár hónapos csapatnak van már egy szemmel látható rajongótábora, de millió egyéb apró jelet is látok folyamatosan, a Facebookon való jelenlétüktől a fotózásokon át olyan apróságokig, hogy hogyan üdvözöl ismerősöket a koncertek előtt. Egyszerűen nagyon profi amit csinál, most már tényleg beszélgetni kell majd egyet velük, hogy honnan ez a talentum és érzék.

Nade mindez mit sem érne, ha nem lenne igazi a zenéjük. De az, nagyon is. Ahogy nézem, nagyjából havonta jön egy-egy új dal, most is hallottam egy olyat, amit még nem ismertem, a tavaly év végi EP-n megjelent 5 számból szerintem az év közepére talán lesz egy teljes albumnyi dal. A dalok egyébként messze nem egyformák, de az bizonyos, hogy mind kellően shaibós. Vagyis érezni, hogy ki írta és ki játssza, ez persze megint csak a tehetséget dicséri. A tegnapi koncerten az alapfelállásban láttuk a bandát, négyen voltak, Táborszky Bence ezúttal nem fújt velük. Írhatnám, hogy a dalok így is ugyanúgy szóltak, de azért ez nem teljesen igaz, bár a srácok tényleg jó zenészek, de a shaibós hangzáshoz azért hozzátartozna nálam már a fúvós szólam is. Apropó, tagok. Több helyen is olvashattuk már, hogy az eltelt idő alatt ez a zenekar mennyire összekovácsolódott, a tagok nagyon közeli jó barátokká váltak, közel kerültek egymáshoz. Ez látható és érezhető a koncerteken is. Nagyon drukkolok, hogy ez sokáig így maradjon, ők azért meglehetősen fiatal emberek, az élet pedig a változásról szól. És az igaz ugyan, hogy az alkotást és a közös munkát nagyban segítheti egy ilyen extrán jó kapcsolat, de az esetleges változások feldolgozását nagyon meg is nehezítheti. Ennek itt szerencsére semmi jele, de mostanában sajnos több példát láttam erre, ezért jutott eszembe a dolog. (Igazábó semi ok nincs ezen merengeni, egyszerűen aggódom értük, mert ez a projekt egy nagyon jó valamivé nőheti ki magát.) Bár ahogy elnézem Zsófi profizmusát, alighanem ezt is kezelni fogja.

Az est fő produkciója persze a Kéknyúl volt, gyakorlatilag megtöltötték közönséggel a Kuplungot. Ez a csapat nálam már mint afféle „nagy öreg” van elkönyvelve, pedig még nincs 10 éve, hogy alakultak, az igazi népszerűség meg csak néhány éve jött el. Mostanra viszont tagadhatatlanul ismert lett a csapat, szerintem bármekkora helyet meg tudnak tölteni közönséggel. Andrew Hefler egy darab Amerika az itthoni zenei világban, méghozzá egy nagyon kellemes és emlékezetes darab.

Tegnap is hozták az elvárt szintet, Andrew tényleg maga a zene, a tagok meg egytől-egyig jó zenészek, ezekben a dalokban ráadásul van is mód megcsillogtatni a tudásukat. A közönség persze imádta az egészet, érdekes volt látni a nézőket, több korosztályt láthattunk a nézőtéren, és nagyon vegyes volt a zenéhez való viszonyuk is, a szolid, visszafogott jazzista zenehallgatástól a majdnem extázisig terjedt a skála, alighanem ez is Andrew érdeme, egyszerűen ő is amolyan született frontember, természetes módon érzi a színpadot meg a zenét. A Kéknyúlról azt mondják az őket régebben ismerők, hogy eredetileg a Hammond orgona volt a főszereplő a zenei világukban. Ez egy varázslatos hangszer, és mostanában kicsit kezd is újra népszerű lenni, de azért aligha alkalmas az igazi nagy méretű rajongótábor építésére. Az, hogy a Kéknyúl ennyire felfutó ágba került, épp Andrew tehet. Bár a Hammond továbbra is meghatározó (ahogy a fúvósok, meg a többi hangszer is az...) de a csapat mostanra már vitathatatlanul köré szerveződik. És ez nagyon jó így, aki nem hiszi, járjon utána, érdemes követni a zenekar Facebook oldalát, sokat koncerteznek, meg kell hallgatni élőben is őket.

Rövid konklúzióként talán annyit mondok, hogy szerintem mindkét csapat zenéjét receptre kéne felírni. Igazi hangszerek és elsöprő tehetség.

Egy szóval: ZENE

A youtube mindkét csapattól tartalmaz számos felvételt, kattintsatok a Shaibo music meg a Kéknyúl Hammond band oldalaira.

Pár fénykép az estéről (vegyesen, Zsófi a fonott hajú, Andrew a kalapos...):

Ha te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall! 

Utolsó módosítás: vasárnap, 12 február 2017 15:26
Több poszt ebben a témában: « Kicsi-e a világ? Tömegjam »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?