Menu

The Odyssey

The Odyssey

Belau lemezbemutató koncert, A38, 2016.11.26

Tegnap egy koncerten jártam az A38 kiállítótermében, méghozzá a Belau első, The Odyssey címet kapott albumának bemutató koncertjén. A zenekar frontembere, Kedves Péter hívott el, hogy nézzem meg a csapatot. Bevallom, nem igazán ismertem a zenekart, a nevüket persze hallottam már, és a tavalyi - az ismertségüket nagyban növelő - Island of Promise dalt/videót is ismertem. Ha már így alakult, a koncert előtt szándékosan nem is néztem jobban utána a csapatnak, hagytam, hogy pusztán magára a zenére figyeljek, és az alapján írjam meg a benyomásaim.

Az A38 kiállítóterme (az a külön doboz a hajó folyó felé néző oldalán) egy nagyon jó koncerthelyszín, világos, szellős, és az üvegfal mögött ott a folyó meg a pesti oldal panorámája. Mint kiderült, gyakorlatilag tökéletes körítés a Belau zenéjéhez. Merthogy ez a zene bizony könnyed, szárnyaló, ellazító, elektronikus alapokkal és sok női énekhanggal operáló, könnyű, lebegő zene. A most bemutatott album dalai különböző tengerparti nyaralóhelyek, szigetek, partok hangulatát idézik meg, a közös bennük, hogy mind meglehetősen nyugtató, relaxáló jellegű dal. Ez egy leülős, székekkel kirakott nézőterű koncert volt, ami nyilván nem véletlen, ez a zene nem az önfeledt ugrálásra ösztönző fajta, az bizonyos. Az egész album, a dalok, az albumhoz készült grafikai elemek mind nagyon kapcsolódnak a tengerhez. (Nem tudom, Kedves Péter családjában volt-e tengerész, de az biztos, hogy nagyon erős az Onedin feeling, a helyükben a kedvelt sorozat főcímzenéjéből is csinálnék egyszer egy elektronikus variációt...)

És hogy milyen volt maga a koncert? A Belau csapata Péter egyszemélyes ötletéből alakul ki. Az elektronikus zenében ez nem ritka, a zenét sokszor egy ember is össze tudja rakni, aztán amikor az egész egy produkcióvá áll össze, színpadra kéne állni vele, olyankor kerülnek a képbe a további zenészek. A Belau csapata most három zenészt számlál, az album dalain pedig több énekesnő is közreműködik. A koncert elején el is mondták, hogy ez azért is különleges alkalom, mert itt most minden énekesnő színpadra áll, a további koncerteken már az állandó énekesnő, Szécsi Böbe lesz hallható minden dalban. Szóval, az este folyamán hat énekesnőt hallhattunk, az említett Szécsi Böbén kívül sorrendben Antonia Vai-t, Herrer Sárát, Dallos Bogit, Myra Monokát és az Island of Promise dalban közreműködő Hegyi Dórát. Mondanom sem kell, mind nagyon jók voltak. Megint megerősítették azt a már unásig hangoztatott véleményem, hogy csodás hangú énekesnőkben világhatalom vagyunk.

Azonban arra igazából nem jöttem rá, miért alakult így, miért lett ilyen sok közreműködő az album dalain. Ezek a dalok nagyon hasonlóak, az album egész zenei világa nagyon egységes, és igazából a tegnapi koncertet hallgatva nem éreztem azt, hogy az énekesnők orgánumában, képességeiben amúgy valóban meglévő különbségeket igazán jól ki tudnák használni. Ez persze nem von le semmit az élményből, csak amolyan megjegyzés. Péterrel biztos fogunk beszélgetni még a terveikről, akkor majd megkérdezem erről is a véleményét. A csapat nagyon ügyesnek tűnik a marketing terén, van egy olyan érzésem, hogy a sok énekesnő kiválasztásában is szerepet játszott ez. Van ilyen, emlékezzünk csak mondjuk a Minimyst Jónás Vera és Manoya vendégszereplésével készült dalaira. A közreműködő énekesnők máshol is énekelnek, vannak saját rajongóik, miért is ne használná ki az így nyerhető plusz érdeklődést egy induló zenekar? De mondom, ez nem von le semmit a dalok értékéből, a közreműködők nagyon szép hangú lányok, ugyanakkor azt gondolom, ha valamelyik két dalban kicserélnénk a közreműködő énekeseket, nem lenne rosszabb a végeredmény. Szerintem, ha egy olyan koncertet hallgatnék (biztos lesz még ilyen) ahol Szécsi Böbe énekli az összes dalt, az pontosan ugyanezt a hatást érné el.

Volt egy érdekes, kicsit mosolyt kiváltó sajátosság is a koncerten. Ez egy ráadás koncert volt, miután az eredeti időpontra nagyon hamar elfogytak a belépők, a fiúk ugyanarra a napra meghirdettek még egy koncertet. Ezen voltam én is. Mint kiderült, ez is telt házas lett. Ahogy néztem, a közönség ismerte a Belau zenéjét. Lelkesek is voltak, a dalok végén tapsoltak, ahogy kell, és nem csak illendőségből, tényleg bejött nekik a zene. Szóval, a koncerten persze hallhattunk néhány tisztán instrumentális, énekhangot nem tartalmazó dalt is. Ezek a dalok (is) nagyon erős elektronikus alapokat tartalmaznak, adott esetben tengerzúgást, miegymást idéző hangokat is. No, többször is megesett, hogy egy-egy dal végén a közönség nem mert elkezdeni tapsolni, mert a dal finoman lecsengő alapjai miatt igazából nem érezték, mikor is van vége, mikortól lehet tapsolni. Lehet, hogy érdemes volna egy „taps” feliratú lámpát rendszeresítenie a zenekarnak…

A koncert összességében nagyon jó volt. A dalokra az a legjobb  jelző, hogy kellemesek. Kidolgozottak, jól szerkesztettek, és nagyon hallgathatóak. A Belau színpadi produkcióként talán nem annyira látványos, ebből a szempontból is fontosak az énekesnők, a három fiú önmagában, ezzel a nyugis, finom zenével a látvány oldaláról nem vinné el a show-t. Hazafelé bandukolva azon gondolkoztam, milyen érzéseket is váltott ki belőlem. Semmiképp sem az a felpörgető, nem is annyira inspiráló, inkább amolyan nyugalmat közvetítő koncert volt ez. Ez egy nyugis zene, nincs mit tenni. Elrepít, kiszakít a hétköznapokból. Az biztos, hogy az élvezetéhez megfelelő minőségben kell hallgatni. A most megjelenő CD-t meg is fogom szerezni (a koncertre nyomdai késedelmek miatt nem készült el a fizikai adathordozó) mert ez a fajta zene igényli a finom részletekre való odafigyelést. A lemezt mindenképp meg kell hallgatni otthon, fotelből, rendes hangrendszeren is. És nem is csak egyszer.

Addig is itt a youtube verzió, ami persze nem CD minőség, de pár napig kihúzhatjuk vele:


A Belau csapata amúgy jó példa arra, hogy bizony nem csak a lassú építkezés lehet sikeres. Igazából tavaly indult a projekt, és azóta nagyon szép karriert futottak be, játszottak a Szigeten, a Balaton Soundon, a Paloznaki Jazz Pikniken, vagy a tavaly Európa legjobb fesztiváljának választott kolozsvári Untold fesztiválon. A saját zenéjüket játsszák, és bár az én ízlésemnek mindenképp túlságosan elektronikus a produkciójuk, de mindenképp értékes, és nagyon is kellemes. Az egész projekt meglehetősen profi módon van összerakva, marketinges szempontból is. Az albumra került dalokhoz például külön-külön grafikák készültek, ezek a CD változatnál láthatóak is lesznek.

Készült egy rakás kép is a koncerten, ezekből néhány itt van egy galériában:

 

Utolsó módosítás: vasárnap, 27 november 2016 14:06
Több poszt ebben a témában: « Trónkövetelők Dupla dinamit »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?