Menu

Visszatérők

Visszatérők

Valóban igaz, hogy dübörög a klubkoncertek szezonja. Egy hétvégére akár 4-5 kihagyhatatlan esemény is jut. Persze ezekből aztán mégis mindig kihagyódik pár, de néha így is több marad, mint amit az ember megírna egy-egy külön posztban. Különösen, hogy vannak általam kedvelt zenekarok, akik már évről évre, visszatérően mindig ugyanabban az időpontban játszanak ugyanazokon a helyeken. Nyilván a koncerthelyszínek szervezőin is múlik ez, a GMK-ra például nagyon jellemző, hogy a bevált zenekarok a megszokott időszakokban évente fellépnek, itt ténylegesen egyfajta rendszeresség tapasztalható.

Most pénteken a GMK-ban az 'early reggae'-t játszó The Mighty Fishers koncert volt. Erről a csapatról már milliószor írtunk, énekesnőjük, Szélinger Anna (CéAnne) nagy kedvencem, olyannyira, hogy igazából a zenéről szóló blogolást is az ő egyik korábbi koncertje indította nálam. Tavaly is ilyen időszakban voltak a Gozsduban, akkor megírtam, hogy egyre jobbak, Anna is folyamatosan fejlődik és érik, pedig azt hiszem, mióta elvégezte a főiskolát, életének már jóval nagyobb felét uralja a színház, mint a zene. Az idei koncert után is ezt tudnám írni csak. Esetleg egy kicsit fokozva. Nagyon jó, nagyon összeért csapat és produkció, régi és új dalok, és kirobbanó formában lévő Anna. Aki már nem csak énekel, ugyanis lett egy harmadik szerelme is a zene meg a színház mellett, ez pedig az ukulele. Amit folyamatosan gyakorol is, nem múlik el hét újabb házi ukulele minivideó nélkül. (Iratkozzatok csak fel az instagramjára vagy a facebookjára, aztán majd láthatjátok.)

Szóval, volt ukulele produkció is, méghozzá jó.

A nézőtér egész szépen megtelt, egyenletesen volt a nép, de még épp lehetett közlekedni. A Mighty nem koncertezik túl sűrűn, de amikor fellépnek, van is közönségük. Én nem emlékszem üresebb nézőtérre esetükben. Úgy látszik, tényleg ezt bírja el az itthoni (budapesti) koncert piac. Az is igaz, hogy ügyesen csinálják, általában van valami újdonság, valami extra, amivel még inkább becsábíthatják a nézőket. Most például egy frissen megjelent CD, amit rögtön egy kis arculatváltozás is kísért, így új logóval ellátott pólókat is hoztak.

Azonban ezen az estén sem csak itt voltam, jártam közben a Lieblingben is, mert ott meg Mayer Fanni Sára énekelt. (Igen, róla is volt szó már itt. Ez egy ilyen hétvége volt, igazából számomra új csapatot/előadót nem is hallottam.) Szóval Fanni énekelt, és persze jól, mint mindig. Bár csak pár dalt terveztem meghallgatni, de végül ott is ragadtam, a koncert után alig értem vissza a Mighty produkciójára a GMK-ba. Mostanában sok tehetséges és fiatal énekeslányról írtunk itt. Sokan vannak és tényleg jók. De Fanni hangja köztük is ott van a krémben. Annak ellenére, hogy egyelőre feldolgozásokat ad elő, megvan a koncertjeiben minden igazán fontos momentum, lélekből és szívből énekel. Tényleg magával ragadó.

De ez még csak a péntek volt. Szombatra igazából csak egy komolyabb koncert volt kinézve, ez pedig a Minimyst az A38-on. Itt a blogon sokszor írtunk már a csapatról, egy időben szinte minden koncertjükön ott voltunk. Ez egy közös fellépés volt Sena-val, eredetileg még májusban lett volna, de betegségek meg egyeztetési gondok miatt végül mostanáig csúszott. Ami miatt elsősorban érdekelt a koncert, az a Minimyst új felállása. Ők ugye eredetileg egy hattagú csapat voltak. Aztán valamikor ez év elején elbúcsúztak a billentyűstől, rövidesen magától a hangszertől is. Pár hónapja pedig kiesett a női énekhang, vagyis a Vanyuscsák Bernadett képviselte vokál. Aki ismeri a csapatot, az tudja, hogy a dalok egy részében nem csak vokalista szerepkörben volt női énekhang, hanem szólóként is. A produkció úgy is indult anno, hogy egy-egy dalban Manoya illetve Jónás Vera közreműködött (a CD-n is így jelentek meg ezek a dalok), a koncerteken pedig többnyire ezeket a szólamokat is Betti vitte.

Ehhez képest most egy négytagú, csak férfiakból álló csapatot láttunk, igazi Beatles felállásban. Az ősszel már játszottak így, akik hallották őket, azt mondták, jó lett az új formáció. Én - lévén hogy abszolút női énekhang fetisiszta vagyok - picit azért szkeptikus voltam.

Hát, jelentem, az új felállás valóban nem rosszabb mint a régi. Csak más. Szerintem nagyon más. Ez egy másik produkció. Olyannyira újnak éreztem, hogy időnként mintha új dalokat hallottam volna, és csak később ugrott be a szövegről, vagy egy-egy melódiánál, hogy ez bizony egy elvileg már nagyon is ismert korábbi dal. Az biztos, hogy a közönség jól fogadta a csapatot, a zenekar frontemberének, Istinek vannak nőnemű rajongói, nem is kevesen. Ők biztos nem bánják ezt a változást. Volt új dal is, és jönnek is még, ezek már eleve erre a felállásra lesznek megalkotva, gondolom.

Szóval jó volt ez, a világ halad és változik. A Minimyst pedig nagyon sokat fejlődött az alakulása óta. Igazi zenekar, a megmaradt törzstagok az elmúlt évek alatt már jól összekovácsolódtak, Isti pedig tényleg jó dalokat alkot. De azért nekem nagyon furcsa volt a Birdhaus vagy a Hard Water női hang nélkül. Mindenesetre női közönségnek kifejezetten ajánlom a csapatot, Isti ráadásul még nőtlen...  

 

Nagyjából ennyi volt a hétvége, a jövő héten folytatjuk.

Ha zenéket is hallgatnátok, merthogy zenei blog, meg különben is, akkor például a Mighty új EP-je itt található. A Minimyst pedig itt.  Fannitól még nemigen van fent jó felvétel, de készül most több is, ha igaz, egyébként pedig őt lehet a legsűrűbben élőben látni, ami mindenképp jobb mint bármilyen konzervzene. Érdemes követni a facebook oldalát.

 

Utolsó módosítás: csütörtök, 10 november 2016 21:57
Több poszt ebben a témában: « Helyek, zenekarok, miegymás Trónkövetelők »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?