Menu

Helyek, zenekarok, miegymás

Helyek, zenekarok, miegymás

Ez nem koncertbeszámoló lesz, inkább csak amolyan vegyesvágott a tegnapi estéről. Persze zenekarokról és koncertekről azért esik benne szó. Olyanról, amire készültem, de aztán meglógtam, és olyanról is, amire nem készültem, de mégis meghallgattam. 

Szóval, ennek a csütörtöki napnak a legfőbb produkciója mindenképp a Shaibo zenekar új, Corallium című EP-jüket bemutató koncerje volt az Aurórában. Készültem is rá, és oda is baktattam jó korán. Hallottam hát a beállás jó részét, és szereztem mindenféle benyomást az általam még nem ismert Auróra nevezetű helyről. (Ez utóbbiról nem írok inkább semmit, mert lassan nem marad hely, ahol ne dobálnának meg mindenfélével, ha felismernek. Alighanem túl szofisztikáltak az elképzeléseim a koncertekre használt helyeknek a koncertekre való alkalmasságáról.) Maga a beállás tanulságos volt, a Shaibo igen profin kezeli ezt az egész zenekarosdit. Eleve megdöbbentő volt, hogy a beállás vége felé mennyire jól szólt az egész. Gyakorlatilag ugyanúgy, ahogy a youtube felvételeken is. Persze ez lehet, hogy csak az én véleményem, ugyanis sem a technikus, sem a zenekar énekesnője, Szigeti Zsófia nem tűnt igazán elégedettnek. Mondjuk nyilván nehéz ideális hangot csinálni egy csupasz táglaburkolatú pincében, de ennek ellenére nekem bejött az eredmény. Aztán volt sminkes is (ez nyilván titok, mert a hivatalos koncertkezdésre eltűnt, de mindegy, már erlszóltam magam) rendes sminkbőrönddel, aki szépen elő is készítette Zsófit és a vokalista lányokat. Nyilván apróság, ugyanakkor én egy-két kategóriával ismertebb zenekarok esetében sem sok ilyet láttam eddig. Volt videós, dokumentálták az eseményeket. 20 év múlva a befutott csapat tud majd miből dokumentum filmeket csinálni a kezdetekről... (Persze nem kizárt, hogy hamarabb is láthatunk ezekből a felvételekből valamit.)

Biztatóan indult tehát a dolog. Hanem aztán elkezdett jönni a nép. Ez persze szuper dolog, pláne ismerve a magyar klubkoncertek roppant gyér látogatottságát. A koncert előtt az esemény Facebook eventjén 80 körüli visszajelzés volt, ez persze legtöbbször a valóságban jóval kevesebb résztvevőt szokott jelenteni. De nem itt és nem most. Az Auróra koncertpincéjében szerintem 60-80 ember férhet el kényelmesen, de persze ez nagy pince, csak a másik szárnyból már nem látni rá a színpadra. Ehhez képest szerintem kilenc körül már mintegy 120-140 ember is összejöhetett, még ha hibás is a becslésem, az biztos, hogy mindenképp vagy másfélszeres tömeg volt az ideálishoz képest. A koncertpincében, és előtte a pultos-közlekedős részben mozdulni sem lehetett. Ez egyfelől nagyon is jó hír, és a Shaibo szempontjából is biztató. Ugyanakkor viszont én itt feladtam a dolgot, ugyanis bekattant az alapszabály a fejemben, miszerint egy koncert azért van, hogy élvezzük. Ekkora tömegben pedig erre nem volt esély. Ettől még nyilván jól sikerült a buli, és biztos hogy emlékezetes lett, de én most kihagytam. A dalokat hallhatjuk az EP-n, (meg a beálláson is hallottam belőlük), koncert meg lesz még úgyis, az bizonyos. Ha most mondanom kellene egy olyan csapatot, aki biztosan befut, és sokat fogunk még hallani róluk, az épp a Shaibo.

Igazából csoda ám az egész, hiszen az egy dolog, hogy jó zenét csinálnak, de - többnyire - ügyesen is adják el maguk, okosan töltik fel a dalokat a youtube-ra, elég jól hangolják a népet az új dalok megjelenése előtt. Tényleg nagyot fognak dobbantani, biztos vagyok benne.

Én viszont ezek után átsétáltam a Dohány utcába, a Platós nevű helyre, ahol a The O'Neills játszott. (Előző nap ugyanis a The MovieProject koncerten elhagytam az objektívsapkámat, és Kriszta, aki mindkét csapatban énekel, megtalálta, majd magához vette, hogy majd alkalom adtán visszaszolgáltatja. Erre most így sort kerítettem.) Ez a koncert persze jóval csendesebb volt, jóval szolidabb számú közönséggel, amibe persze az is belejátszott, hogy egy nap alatt kellett új helyszínt keresniük, mert az eredetileg lekötött Liebling (ismerős?) lemondta a bulit egy komolyabb, pénzesebb foglalás miatt. Az O'Neills-ről írtunk már, tradícionálisabb ír dalokat játszanak. Igazából nem koncertzenekarként működnek, inkább a vendéglátós vonalat képviselik, zömében ír pubokban szórakoztatják a közönséget, méghozzá nagyon jól. Persze minden tag játszik más zenekarokban is, de azért az ír zene közelében maradnak azokban az együttesekben is. (Egyébként a csapat frontembere, Fekete-Szüts Dániel is igen ügyes a marketing terén, írtunk már róla, akkor elmesélte, pontosan tudta, miért és mire hozta létre ezt a zenekart, a vadabb, kalózba oltott rockzenész énjét pedig a The Scarlet csapatában éli ki.)

Ha már itt voltam persze végig hallgattam a koncertet. Gyakorlatilag csupa, számomra jól ismert zenész, épp tegnap is írtam néhányukról a mozis posztban. Az ír - különösen a tradicionálisabb - zene persze rétegzene, nálunk sosem fognak megtölteni a rajongók egy stadiont. De ettől még nagyon is jó amit csinálnak, Hajdú Krisztina hangja fantasztikus, valami döbbenetesen illik ehhez a műfajhoz. Érzékeny, érzéki, mindeközben annyira »ír« hogy jobban már nem is lehetne.

Végeredménben nem volt ez rossz este. Felvetett ugyanakkor egy csomó kérdést, főképp a Shaibo kapcsán. Nyilván, hogy a közönség barátokból, iskolatársakból állt, de ahogy láttam, azért nem kizárólag. Mindenképp érdekes lesz a második hasonló koncert, mert ha ezt az érdeklődést így meg tudják őrizni, az valóban bizonyíték lesz arra, hogy a jó zene ügyes marketinggel bizony megtalálja a lehetőségeit és az utat. Még tán az oldalunk amúgy is folyamatosan alakuló céljait is át kell megint gondolni, mert a Shaibo bizonyosságot szolgáltathat arra, hogy aki elég jó, az bizony boldogul, így aztán a tehetségeket nem is nagyon kell külön segíteni. Kiderül.

Utolsó módosítás: péntek, 28 október 2016 13:30
Több poszt ebben a témában: « Mozikoncert Visszatérők »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?