Menu

Felfedezés

Felfedezés

Aki kicsit is jártas a klubkoncertek és a Facebook viszonyában, annak ismerős lehet a megállapítás, hogy egy bármely random koncert Facebook eventjét rendszerint jóval többen jelölik be, mint ahányan aztán a koncertre valójában elmennek. Legalábbis Budapesten, és különösen a bulinegyed koncerthelyszíneinél ez a helyzet.

A múlt héten egy olyan koncerten jártam, amelyik azonban rácáfolt erre a fenti tapasztalatra. A koncert az Opus Jazz Clubban volt. Az este fellépője a Jazzy Live sorozatában hallható - mindig változó felállású - Jazz AllStars Project volt, ez alkalommal Sárik Péter jazz-zongoraművész töltötte be a házigazda szerepét. A színpadon az alábbi előadókat láthattuk:

Sárik Péter - zongora
Gyárfás István - gitár
Dennert Árpád - szaxofon
Korb Attila - harsona
Sárkány Sándor - nagybőgő

Szóval, a koncertre induláskor rápillantottam az esemény Facebook oldalára, ahol alig húszan jelezték vissza részvételi szándékukat. A koncert kezdési időpontja előtt húsz perccel értem oda az Opushoz. Ahol is gyakorlatilag telt házat találtam, olyannyira, hogy amikor jeleztem, hogy végül is egyedül érkeztem, így nem tartok igényt a két személyre foglalt asztalra, a foglalásokat gondozó hölgy azonnal talált is rá jelentkezőket. Úgy látszik, a jazz zenénél máshogy működnek a dolgok, a Facebook téren is. Pedig nem mondhatjuk, hogy a közönség korban kilógott volna az online felületeket használók közül, abszolút vegyes korosztály ült az asztaloknál, sok volt a fiatal is.

És hogy milyen volt a koncert?

Érdekes. Számomra azért is, mert az általam korábban itt látott koncertek közül ez volt eddig a leginkább jazznek nevezhető koncert. Korábban inkább női énekeseket és az őket kísérő csapataikat hallgattam itt. Azok az előadások is a jazz családjához tartoztak, de a műfajt igazán jellemző improvizációk azoknál kevésbé kaptak teret. Itt viszont volt improvizáció és variáció bőven, ráadásul a résztvevő zenészek nem egy folyamatosan együtt játszó csapat tagjai voltak, épp ezért nagyon szemléletesen láthattuk, mitől is különbözik egy jazz koncert szinte minden más, begyakorolt és betanult zenét bemutató koncerttől.

A koncert után egy jazzkedvelő barátomnak meséltem a koncertről, ő mondta azt a szemléletes példát, hogy az igazi jazz-t úgy tekinthetjük, mint egy beszélgetést (a zenészek között), míg az összes többi műfajt pedig inkább úgy, mint egy vers vagy színdarab elszavalását. Vagyis itt nagyon fontos, hogy ez egy élő, folyamatosan alakuló zene, ahol a zenészek egymásra is hatással vannak. És ami épp emiatt ráadásul sosem alakul kétszer egyformán.

A zenészek persze profik, ezt mondanom sem kell, ugyanakkor szemmel láthatóan elég sokat kommunikáltak egymással is a színpadon (különösen a két fúvós zenész, Dennert Árpád és Korb Attila) és ahogy néztem, néha még egymást is képesek voltak – jó értelemben – meglepni.

A közönség ezt értékelte is, több olyan része is volt a koncertnek, ahol egy-egy dalon belül szinte minden külön hangszeres produkciót taps és ováció követett a közönség részéről. Ez is különbség egy bármely rock, pop, stb. koncerthez képest, bár ott is előfordulnak szólók, néha variációk is, de a közönség a dalok közben nem nagyon jelzi a tetszését. Apropó, dalok! Az elhangzott művek meglehetősen vegyes hangulatúak és voltak. A beharangozóban egy különleges zenei kalandozásra invitálták az érdeklődőket, és ezt be is tartották. Voltak komolyabb, picit elvontabb zenék - egy alkalommal Péter a dalok közötti konf. során meg is jegyezte, hogy látja a közönségen a kicsit ijedt-zavart arckifejezést, ezért a következő dal egy könnyebben emészthető, vidámabb szerzemény lesz. De ez inkább csak tréfa volt, mert a közönség szemmel láthatóan pontosan tudta, mire jön és mire számíthat, valóban tetszett is neki, amit hallott. Azok számára, akik hozzám hasonlóan még csak ismerkednek a műfajjal, ez az este jó alkalmat teremtett arra, hogy kicsit bele kóstoljunk ebbe a zenei stílusba. A jazz világa szinte végtelenül hatalmas és szerteágazó. Én szinte biztosra veszem, hogy nem mindenkinek tetszik minden, amit magába foglal. Ezek az Opus Clubban hallható koncertek azért is jók, mert módot teremtenek egy-egy felfedező utazásra, amolyan próbára a műfaj különböző ágain. Aztán eldönthetjük, megyünk-e tovább, vagy inkább keresünk egy máik ágat...

Az Opus pedig még mindig az egyik legjobb kis koncertterem amit ismerek. A hangosítás minősége nagyon rendben van, de az egész működés nagyon okosan van összerakva. Kezdve a tényleg jó minőségű, nagyméretű kivetítővel, vagy épp a monitorokon futó ajánlókkal, de – ha már vacsoráról is szó lehet – szintén fontos, hogy a konyha is rendben van. Tényleg egy olyan hely, ahol ki lehet kapcsolódni, el lehet felejteni a gondjainkat, lehetőségünk van szimplán jól érezni magunk a barátaink társaságában, de ha épp olyan a hangulatunk, módot ad a zenében történő elmélyedésre is.

Érdemes kipróbálni!

Néhány kép a koncertről:

Ha te is ott jártál a koncerten, de teljesen más a véleményed, netán máshol jártál, és kizártnak tartod, hogy arról az eseményről ne essék szó itt a blogon, mindenképp írd meg nekünk a facebook oldalunkon, vagy Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.-ben. Ahogy kedvenc gitáros barátom mondta: Több szem, többet hall!  

Utolsó módosítás: kedd, 06 szeptember 2016 21:50

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?