Menu

Varázsvölgy

Varázsvölgy

Fesztiválokról nemigen szoktunk írni, legfőképp azért, mert ilyenekre nemigen járunk. Bár ezek között is van olyan, ahol fellelhető az általam kedvelt személyes, a hallgatósághoz közeli előadásmód, azonban a tömeg, meg a sátorban alvás már kevésbé csábító. Ugyanakkor tudom, vannak olyan fesztiválok, amelyek valóban különleges hangulatúak. Ilyen például a Művészetek Völgye, ami kicsit ki is lóg a többi zenei fesztivál közül.

Egy hirtelen jött lehetőség kapcsán keveredtem le Taljándörögdre, egy konkrét, Nagy Edi Project koncertre mentem le a zenekarral. Ediről persze írtunk már rengeteget, de ez a mostani koncert más volt, talán a hely varázsa miatt is.

Dörögd kicsit kiesik a Völgy központi részének nevezhető Kapolcshoz képest, itt nincsenek útszéli árusok, szuvenír és kézműves dömping, csak a - némileg el is dugott - színpadok és persze mindenféle szálláshelyek. Így aztán jóval csendesebb és szellősebb mint Kapolcs, lehet például sétálni, anélkül, hogy 5 méterenként meg kéne állni, mert nem fér el a nép a járdán, az úton meg egymást érik a buszok. 

A lényeg, hogy Dörögd más. És az igazság az, hogy a helyszín - Dörögd, és ezen belül a Kocsor Ház - 'visszafogottsága' épp illik Edi zenéjéhez. Nem tudom, hogy ez - mármint hogy a fellépés épp ide került - ebből a szempontból is tudatos döntés volt-e, de ha igaz, hogy minden kis apróság hozzájárul egy koncert sikeréhez, akkor bizony jól jött, hogy épp ide szervezték. Merthogy ez a koncert nagyon jó volt. Páran talán emlékeznek még a tavalyi, Tiszavirág fesztiválos fellépésről született írásunkra. Ott láttam először, hogy Edi bizony magával tud ragadni bármilyen random, nem rajongókból álló közönséget is. Azt nem tudom, hogy itt most volt-e olyan, aki a koncert alatt beleszeretett, (tavaly akadt, hallottam) de hogy a közönség őt még nem ismerő része itt is megtanulta Nagy Edi nevét, az bizonyos. Voltak is ilyenek, bár azért elég sokan jöttek kifejezetten Edi miatt.

A koncerten hallhattuk a már ismert saját dalokat és feldolgozásokat is. Utóbbiak ugyan nagyon jók (sőt!), de gondolom főképp azért vannak a repertoáron, mert még mindig nincs egy egész koncertnyi saját dal. És ez az egyetlen gondom az estével, illetve a koncerttel. Edi tehetség, ez vitathatatlan, ráadásul nemcsak jó hangú, karizmatikus előadó, hanem valóban jó dalokat is ír. Mert bár igaz, itt a klubkoncerten sok fantasztikus hangú énekeslányról írtunk már, de olyan, aki valóban jó dalokat tud írni magának, amelyek tényleg a saját érzéseiről és kételyeiről, no meg persze örömeiről szólnak, nos, olyan már jóval kevesebb van. Edi pedig ilyen. Ráadásul a mostanra összeállt csapat, vagyis a kísérőzenészek is jók, a nézőtérről látva a színpadi kommunikációjukat, az jön le, hogy jól érzik egymást és Edi dalait is. Együttesként működnek. Szóval az alapok megvolnának.

Akkor miért van mégis ilyen kevés koncert, miért készül ilyen kevés dal?

Van elképzelésem, de a kifejtéséhez egy kicsit elkanyarodok a konkrét koncerttől:

Szóval, azt gondolom, itt is az a általam már sokszor látott probléma lehet a háttérben, nevezetesen, hogy alapvetően egy itthoni zenész előtt két út áll: vagy civil állást is kell vállaljon a megélhetésért, (ez esetben a zene nyilván csak munkaidőn kívül kerülhet sorra) vagy főállásban próbál megélni a zenéből, ekkor viszont muszáj több zenekarban, több helyen is játszania, mellette esetleg zenét tanítania, vagy más zenéhez kötődő munkát vállalnia. Egy produkcióból, egy projektből - meg a hozzá kapcsolódó egyéb bevételszerző munkákból - csak néhány igazán ismert szupercsapat zenészei élnek meg. Nem hiszem, hogy nálunk egy tucatnál több ilyen van, de lehet hogy még annyi sincs, illetve ezen csapatok sem tartják el minden tagjukat. Egyszerűen túl kicsi a piac, nem tud eltartani egy induló, vagy akár egy ismert, de nem populáris slágerzenét játszó zenekart. Ediéknél sem lehet ez másképp, gondolom a zenészek többsége ezer helyen játszik, azt pedig tudom, Edi az állandó anyagi gondokat generáló 'zenészlét' után most megint dolgozik. Ebből következhet, hogy aligha van elég idő és lehetőség a megfelelő mennyiségű próba- és alkotói összejövetelekhez. Az már csak hab a tortán, hogy tapasztalatom szerint a több helyen játszó zenészeknél általában van egy preferencia. Az aktuális munkákból rendszerint van olyan zenekar, amit közelebb éreznek magukhoz. És sajnos elég kicsi az esély arra, hogy egy csapatnyi ilyen zenész minden tagjának ugyanaz a - közösen csinált - zenekar legyen a kedvenc projektje. Így aztán nyilván nem egyszerű például egy próbát egyeztetni, túl sok a különböző, figyelembe vételre váró szempont. Tényleg nem egyszerű. Különösen, ha hozzávesszük, hogy itt még csak munkáról beszélünk, a zenélésből származó bevételről szó sem esik még ilyenkor... Tehát valóban arra volna szükség, hogy egy zenekarnyi zenész egyformán fontosnak tartsa a produkciót, és egyformán hajlandó legyen munkát és időt és akár pénzt is belerakni, szinte számolatlanul, aminek aztán, egyszer - ha minden jól megy - lehet gyümölcse. Ez a frontembernek, aki a saját álmát, elképzelését valósítja meg, persze természetes. De a többiek (a többi zenész) számára, akiknek igazából az ő álmát kéne magukénak érezniük, bizony nem annyira magától értetődő. Minderre persze lehet azt mondani, hogy van példa működő megoldásokra, vannak szépen fejlődő csapatok. Ez igaz, de az is tudható, hogy ezeknél a zenekaroknál általában van egy keménykezű vezető, aki az egész projektet viszi a vállán. És képes valóban főnökként működni, ami azt is jelenti, hogy adott esetben szívfájdalom nélkül le is cserél egy-egy olyan tagot, aki nem képes az elképzeléseinek megfelelő lelkesedésre. Az ilyen zenekarvezetőket aztán általában nem is szeretik annyira a csapat tagjai. Tisztelik őket, elismerik a munkájukat, tudják, hogy rajtuk múlik a közös siker, de ennyi.

Ahol azonban egy énekesnő a középpont, egy helyes, kellőképp különleges lány köré szerveződik egy csapat, ott inkább az ő személyes varázsa ami összetartja a zenekart. És ez egy nagyon másféle viszony, mint az előző esetben vázolt. Itt nyilván szeretik őt, sőt, jó eséllyel van valamiféle kicsit intimebb, bensőségesebb, testvéribb kapcsolat a zenekaron belül. De épp ezért jóval kevésbé tudják és akarják elfogadni, mint utasításokat adó személyt.

Ahogy most végiggondolom, tényleg minden variációra tudok példákat. Azt viszont nem tudom, hogy lehet és kell ezt kezelni. Talán épp erre lenne kitalálva a menedzser, mint ezt kezelő, de mégis külső vezető. Az ő feladata hajtani a csapatot. Egy jó menedzser számára ez üzlet. Ő nem várja el, hogy szeressék, amit akar, az legyen meg, cserébe eredményeket hoz a munkája, amiért megkapja a részesedését. Bármilyen konfliktusba beleáll bármelyik zenésszel, hiszen személyesen nem érintett, nem gondolja, hogy bármelyik zenész pótolhatatlan lenne, az meg végképp nem érdekli, hogy az adott zenész különben milyen jó ember. Csak az eredmények számítanak. Ezt a metódust és hozzáállást egyébként nem is elméletből ismerem csak, találkoztam már olyan menedzserrel, aki ezt így szó szerint elmagyarázta. Ő az aktuális zenekarának tagjait a frontember munkáját biztosító alkatrészeknek tekintette csak. Ez persze nem volt túl szimpatikus, ugyanakkor sajnos nem zárható ki, hogy neki volt igaza...

No mindegy, elnézést ezért a kis eszmefuttatásért. A lényeg, hogy Edi koncertjét hallgatva, a tényleg nagyon jól összeállt zenekart nézve a színpadon, szerintem vagyunk páran, akiknek a 'szeretet' szó ugrik be elsőként. Viszont sajnos a sikerhez vezető üzleti szótárban ez a szó nem szerepel. (Kivéve persze az önsegítő iparban dolgozó gurukéban.) És ez mindenképp baj. Mert Edi valóban szívből énekel, ráadásul a benne kavargó érzéseket tényleg hallgatható, kellemes, sőt, kifejezetten jó dalokká tudja transzformálni. Ritka és fontos adomány amit kapott, és láthatóan küszködik azzal, hogy nem tudja úgy tovább adni, ahogy szerinte, szerintem - no meg a többi rajongója szerint is – kellene. Egy jobb világban biztos, hogy lenne már pár albuma, évente jönne egy új, és ezeket hallgatnánk is.

Megérdemelnénk, és jót tenne nekünk. De talán még össze is jöhet. Az biztos, hogy Edi nem fogja feladni, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint eljárni a koncertjeire, és terjeszteni az igét. Mondjuk minden koncertjére vihetnénk magunkkal még egy embert. Vagy akár kettőt is.

A koncerten készült egy rakás kép, ezeket a poszt végén egy galériában lehet végiglapozni. Plusz egy kis hangulatot talán átad ez a (kalóz minőségű) videó, amit szintén ott vettünk fel. A lassan ikonikusnak mondható Csend című dal hallható rajta.:

 

És a képek:

 

 

Utolsó módosítás: szombat, 30 július 2016 12:10

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?