Menu

Altatódal, basszusgitárra

Altatódal, basszusgitárra

Egy érdekes koncerten jártunk a napokban. Egyszemélyes zenekarokat persze már láttunk, ha úgy vesszük egy klasszikus, a saját énekét gitáron kísérő előadó is ennek számíthat. És persze manapság már sok olyan produkció is van, ahol egy szerző-előadó játszik fel minden szólamot és hangszert. Ez persze már stúdióban létrejövő produkció, de a végeredmény néha egészen kiváló.

Manapság azonban már élőben is van erre lehetőség. A looperek megjelenése az előadók számára lehetővé tette, hogy saját magukat kísérjék, vagy épp egy énekes saját magával tudjon több szólamú, acapella dalokat előadni. írtunk is már ilyesmiről Kozma Orsi vagy épp Molnár Viktória kapcsán.

A koncert ahol most jártunk azért volt különleges, mert a hangszer, amely a produkciót létrehozta, a basszusgitár volt. Ami ugye eredetileg azért általában az alapokat megadó, de jórészt a háttérben maradó zeneszerszám. Nos, Kővári Balázs (művésznevén Silex) produkciójában ez a hangszer számomra meglepően teljes zenei világot valósított meg. A looper segítségével az alapokat majd élőben a szóló részeket abszolút korrekten sikerült összerakni. Itt a blogon nem szoktunk a hangszerekről írni, de most érdemes. Balázs két gitárt használt, egy a bundjaitól megszabadított négyhúros modellt, és egy Cort A6 hathúros szerkezetet. Ez utóbbi meglepő módon szóló-, vagy inkább jazzgitár szerűen szólalt meg néha, ez mindenképp segített a produkció teljessé tételében.

Balázs sok mindent játszott már, ír zenétől a rockig. Aztán született egy fia... és egy gyereknek persze kell altató, meg sírás elmulasztó zene. Igaz, ezeket általában nem basszusgitárral szokták megoldani, de hát mit lehet tenni, ha az apa épp ezzel a hangszerrel van jóban? Elkezdett dalokat írni, amelyek valóban hatásosak, van ami bevált altató, de van, amelyik bármikor jókedvre deríti a porontyot.

A Rocktogonban rendezett koncerten ezeket a dalokat hallhattuk. És jók is voltak. Maga a koncert persze nem volt teltházas. Eleve egy két fellépős rockzenekari este elő-elő produkciója volt, és hát a kánikulai szerda délutánok azért nem a legnépszerűbb koncertidőpontok. Inkább barátok hallgatták a dalokat, meg az időközben odaért későbbi fellépők. De ettől még ez egy jó hangulatú délután lett, és kívülről úgy tűnt, a célját is megvalósította, vagyis bebizonyosodott, hogy a produkció valóban megállja a helyét élőben, színpadon is. Így, hogy tudtam, ezek a dalok milyen célból születtek, persze végig ott motoszkált a fejemben a 'gyerekdal' szó. Pedig ezek egyáltalán nem gyerek (vagyis gyerekes) dalok. Néha jazzes, néha spanyolos hatásúak, kellemes és kifinomult zenék. Nekem viszont végig volt egy olyan érzésem, ezt később el is mondtam Balázsnak, hogy egy énekhang teljesebbé tehetné a produkciót. Nem is biztos, hogy konkrétan énekelni kellene, lehet hogy csak átkötő szövegeket, esetleg meseszerű betéteket kellene a dalok közé illeszteni. A koncerten volt is egy dal, ahol a zene aláfestéseként egy bejátszott hangfelvételt hallhattunk. Mint Balázs elmondta, ez eredetileg egy skót népdal, Am Bròn Binn a címe, és Puller István szavalta és fordította direkt erre a célra. És ez tényleg jó volt. Valami hasonlót tudnék elképzelni élőben is, tehát egy énekes vagy inkább énekesnő közreműködésével. (Nemrég írtam a Green Spiritről, abban a posztban említettem hogy Polonkai Éva milyen jól mesélt a koncert közben. Valami ilyesmit képzelnék ide is.) Ezek a zenék számomra egyfajta történetmesélésként értelmezhetőek. Az a fajta zene, amit egy jobb korban célzottan, egy eseménysorként rögzítenének egy albumra, amit aztán betennénk a lejátszóba, és leülve, odafigyelve végighallgatnánk. Manapság persze nem ennek az idejét éljük, és bár az albumok bemutatóiban néha olvashatunk ilyesmiről, de valójában teljesen kiment a divatból a zene albumként, vagyis egy átgondoltan és célzottan megszerkesztett 'zenei regényként' való hallgatása, ahol bizony a 'fejezeteknek' vagyis a daloknak konkrét helyük van.

No, mindegy. A lényeg, hogy Balázs zenéi jók. Hogy aztán hová és merre fejlődnek, az kiderül. A gyermek nő, gondolom az ízlése is változik. Érdekes lenne végigkövetni, hogy idővel változik-e az altatásra alkalmas zenék stílusa.


A szerzemények közül néhány már fent van a Youtube-on, érdemes meghallgatni:

Utolsó módosítás: péntek, 08 július 2016 10:56
Több poszt ebben a témában: « Szezonzáró Varázsvölgy »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?