Menu

Közelebb a zenéhez. Még közelebb...

Közelebb a zenéhez. Még közelebb...

Open Jam Session – Brody House

No, megvolt ez is. Végre eljutottam egy 'jammelésre'. Itt a klubkoncert.com-on inkább hagyományos zenekarokról szoktunk írni, bár azért improvizációról esett már szó. Pedig igazán közel a zenéhez pont egy ilyen szabadabb rögtönzés, a különböző, egymás számára akár ismeretlen zenészek közös produkciója vihet. Ilyen bulik vannak is, készültem is már megnézni/hallgatni egy ilyet, de valami mindig közbejött. Most viszont úgy alakult, hogy belefutottam egy invitálásba, és épp Pesten voltam, hát elmentem. A Brody-ban még úgysem jártam.

Szóval, JAM! Úgy gondolom, a következőkben a klasszikus klubkoncertes hagyományok szerint a benyomásaimat és érzéseimet írom le. Nem érdeklődtem utána a szervezőknek, nem is beszélgettem még arról velük, hogyan, miért és mióta foglalkoznak zenével és jammeléssel. Gondolom, majd sor kerül erre is, de most csak az első gondolataimat jegyzem le. (Ugyanezért nem írok neveket sem, pár fellépőt ugyan ismertem, te a többségüket nem, és egy ilyen eseménynél sok résztvevő van, akik egyformán fontosak. És annyira könnyű kifelejteni egy-egy nevet. Inkább kihagyom most mind.) 

A hely rendben van. A Brody persze elsősorban egy klasszikus, zártkörű klub, de helyt adnak nyitott eseményeknek, mint ez az Open Jam is volt. Alkalomadtán írunk majd még a Brody épületéről, meg persze a klubról is, mert érdemes, most legyen elég annyi, hogy nagyon jó hátteret biztosíthat akár egy ilyen eseményhez is. Az este leginkább egy nagy házibulira emlékeztetett, ahol a társaság arcról nagyjából ismeri egymást, de ezen belül láthatóan voltak közelebbi barátok, vagy épp összeszokottabb zenészek. Úgy tűnt, van egy alapcsapat, akik beindítják a közös zenélést, (itt most dob, billentyű, basszgitár, gitár és ének volt a kiindulás) aztán hozzájuk csatlakoznak, néha egyenként, néha többesével az új belépők. A legfontosabb az volt, és számomra az egész este varázsát ez a rögtön látható momentum adta, hogy mennyire érzik egymást a zenészek, és mennyire figyeltek a másikra. Hatalmas a kontraszt az itt a portálon bemutatott klubkoncertek egynémely fellépőjéhez képest, ahol egy dobos vagy gitáros simán túljátssza hangerővel a saját zenekarát is. Ezen a bulin ez szóba sem jött.

A zenészek (az este folyamán megfordult a színpadon vagy 25 zenész/énekes) azért különbözőek voltak. Talán tudásban, tehetségben is, - bár igazából itt mindenki jó, és mindenki képes a rögtönzésre, a mások által játszott dallamok követésére - de mentalitásban, a színpadi lét megélésében biztos vannak különbségek. Néhányan amolyan istenadta 'showman'-ek, mások inkább a háttérben maradnak. Ez abban is tetten érhető, hogy ki hogyan csatlakozik a közös zenélésbe. Van aki bármikor, bárki mellé odaáll, de vannak, akik inkább ketten-hárman, egyszerre váltják le az előttük zenélőket. Merthogy itt azért vannak váltások is. Az egészet úgy lehet elképzelni, mint egy folyót. Folyamatosan csatlakoznak be patakok (ezek a különálló zenészek), néha egy-egy másik folyó (itt több zenész egyszerre). Aztán van, hogy az új folyó másfelé tereli a régit is. Azt is lehetett érezni, hogy vannak akik egy-egy stílussal, vagy akárcsak néhány dallal vannak közelebbi jó viszonyban, mások szerintem bármit elénekelnek vagy elzenélnek, ami épp adódik. Folyamatos a kommunikáció a zenészek között, észreveszik, ha a másik épp szeretne valamit. Figyelnek arra is, hogy legyen módja mindenkinek szólóra. Időnként az épp játszott dal közben is voltak cserék, többször megesett, hogy kicsit másfelé néztem, és mire visszafordultam a színpadhoz, már egy másik srác ült a dobok mögött. Egyébként nem is csak a színpadon zenéltek ám. Az is előfordult, hogy a színpad előtt ülő szaxofonosok, ahogy beüzemelték a hangszerük, ültükben becsatlakoztak a zenébe.

Apropó, zene: én a stílusra azt mondanám, a fő vonulat funky és RnB volt. Persze sok egyéb között, hiszen ez épp erről is szól. Á! Millió dolgot lehetne még írni az estéről, nagyon sok apró érdekes momentum volt, megesett, hogy a zenészek-énekesek csak egy-egy sor, vagy pár ütem idejére csatlakoztak egymás produkciójába, de ezek a rövid kis együtt zenélések annyi mindent megmutattak a résztvevők tehetségéből, hozzáállásából. Varázslatos pillanatok voltak, de ezeket tényleg csak élőben lehet átélni. Ügyes zenészek voltak, az bizonyos. Kiemelni sem nagyon lehet senkit, azt hiszem. Persze én elfogult vagyok a gyengébbik nem irányában, megemlíteném az énekesnőket, de itt tényleg mindenki jó volt. Most, hogy a képeket válogattam, talán egy szereplőt mégis megemlítenék, mégpedig a basszeros srácot, Szűts Norbertet. Egyszerűen azért, mert ő gyakorlatilag végigjátszotta az estét. A többi hangszeres, dobosok, billentyűsök, fúvósok és persze az énekesek is többen voltak, váltották egymást, de ő gyakorlatilag az összes készült képkockán ott penget.

Ha már szóba jöttek a képkockák. Készült millió kép, de hát szokás szerint sötét volt, kellemes pirosas világítással. Szóval a képek nem a legjobbak. Egy galériába ide rakok párat alább. (Kattintásra megnőnek és lapozhatóak.) A buli tanulsága talán annyi, hogy egy nagyon élő, nagyon valóságos este volt. (Apró technikai malőrökkel, ami persze elnézhető, hiszen itt minden folyamatosan változik, nincs mód beállásokkal előre belőni a szinteket.) Én mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy menjen és hallgasson meg egy-egy ilyen jam-et. Nem fogja megbánni, nagyon más dimenziója ez a zenehallgatásnak illetve magának a zene létrejöttének, mint egy sztenderd koncert. Különösen ajánlott lehet zenét tanulók számára, ha ettől nem kapnak kedvet, akkor semmitől... 

 

Utolsó módosítás: kedd, 05 július 2016 21:08
Több poszt ebben a témában: « Ajándék Újraír »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?