Menu

Hold utca

Hold utca

Az utóbbi időben kicsit meglassúsodott a klubkoncert.com portál. Ritkábban (khmm…) jövünk posztokkal, és sokkal ritkábban járunk koncertekre is. Ettől még persze időnként találnak meg minket zenekarok, előadók, hogy menjünk el egy-egy koncertjükre, vagy üljünk le beszélgetni, aztán egy írásban mutassuk be őket. És mi is bukkanunk új csapatokra. De őszintén szólva ritkán van olyan mostanában, akiknek meghallgatva a dalait, úgy éreznénk, hogy érdemes lenne miattuk kilépnünk a tetszhalott állapotunkból.

Nemrég azonban mégiscsak ez történt. Egy Facebook csoportban találtam Kiss Péter Márknak, a Hold Utca nevű csapat gitárosának egy posztját, majd beszélgettünk, aztán, meghallgatva a youtube-on is elérhető első albumukat, mi javasoltuk, hogy üljünk le beszélgetni egyet. Ez a beszélgetés adta ennek az írásnak a vázát.

A Hold Utca körülbelül egy éve alakult, négy tagból áll: Fábry Pál „Potyi” énekes, dalszerző, szövegíró, Kiss Péter Márk szólógitáros, Darvas Máté basszusgitáros, Darvas Bence dobos. A csapatot Pál álmodta meg és rakta össze. Ez persze nem volt teljesen zökkenőmentes, a tagok egy része korábban is ismerte egymást, különösen, hogy Máté és Bence testvérek és régi barátok Pállal. Márk viszont külsősként került a már félig összeállt zenekarba, és mint elmesélte, először basszusgitározni szeretett volna, de miután ez a poszt már foglalt volt, lett ő a szólógitáros.

Pállal (továbbiakban Potyi) és Márkkal ültünk le beszélgetni a zenekarról, a tervekről, elképzelésekről.

A srácok elmondták, hogy a zenekar végül 2017 márciusában nyerte el a mostani formáját, ekkorra került elő az összes tag, és nyomban neki is láttak az Óriások vagyunk című album elkészítésének. A dalok jó része ekkor – igaz, különböző fázisokban – már megvolt, hiszen a csapat épp azért is alakult, mert Potyi elég termékeny dalszerző, tele mondanivalóval, és a két Darvas testvér folyamatosan noszogatta, hogy ezek jók, és csináljanak hozzá egy zenekart.

Szóval az alapítás után rögtön mehetett a munka, rögtön volt min dolgozni, és kicsit számukra is meglepő módon hétről-hétre jobban ment az együttműködés, és kevesebb mint egy év után már a Kepler Stúdióban álltak, hogy felvegyék a kiválasztott 11 dalt. Elmondták, mindenképp olyan albumot akartak készíteni, aminek a dalai kapcsolódnak egymáshoz, szinte beszélgetnek egymással, visszatérő hangulatokkal és motívumokkal igyekeztek megformálni egy egységes lemezt, aminek van egy meghatározott, egyedi érzésvilága, ami megragad az emberben.

(Közbevetés: Számomra ez rém szimpatikus. Itt a klubkoncerten volt már arról szó, hogy mostanában már nincsenek albumok, csak dalok vannak. Pontosabban készülnek albumok, inkább a közönség tűnt el, ma nem divat leülni és végighallgatni egy albumot, pedig ez sok esetben jóval több, mint a rajta lévő dalok összessége. Manapság a népek kimazsolázzák a nekik tetsző dalokat, azokat hallgatják. Pedig egy albumnak szerkezete, üzenete, mondanivalója lehet, és jó, hogy még vannak zenészek akik érzik ezt.)

Beszélgettünk persze a zenekar stílusáról (aminek némi tanakodás után rutinosan az alter lett megadva, fenntartva, hogy ez igazából a világon semmit nem jelent, inkább pont azért jó, mert ebbe belefér szinte minden, nem kell elköteleződni egy stílus felé sem) és arról is, hogyan is születnek a dalok. Erről azt mesélték, Potyi az első, ő írja a dalokat, amiket aztán persze már közösen gyúrnak tovább. Van hogy ez egyszerűbb, de van, hogy a zenekar tagjai nagyon is különböző irányokba vinnének egy-egy témát, ilyenkor hosszabb a folyamat, mire a végleges verzió megszületik.

Az albumon van néhány dal, ahol a négy fiú mellett más hangszerek is feltűnnek. Ezeket nyilván vendégzenészek szólaltatták meg, a hegedűs lány Retzler Zsófi, a csellista Bos Michaella Lilla. A Megnémultak az órák című dal egy jazzes szám, oda kellett a szaxofon, ezen a hangszeren Márk ismerőse, Victor Jazz játszott. Sokat elárul a résztvevőkről, hogy ezek a vendégszólamok nem lettek túlpróbálva, szinte elsőre a megálmodott módon szóltak a dalok.

És hogy minden dal jól sikerül-e? Dehogy. Legalábbis az album készítésekor jó néhány dal került kidobásra, köztük olyanok is, amelyek szinte már készen voltak. Az albumra végül felkerült dalok meglehetősen sokfélék. Potyiról tudni kell, hogy meglehetősen szövegközpontú, nála a mondanivaló az első. Az albumra felkerült dalokat is inkább a mondanivalójuk köti össze, mintsem a zenei stílusuk.

(De jól van ez így, épp itt az ideje, hogy keressünk egy nyugalmas estét, és üljünk le, nyugodtan, odafigyelve végighallgatni az albumot...)

És hogy hogyan tovább? Pál azt mondja, bár egyfajta csoda, hogy ilyen gyorsan elkészült ez az album, és nagyjából olyan lett, amit szerettek volna, de ez azért még nem a cél, ez csak egy része az útnak. Sokat tanultak a felvételek közben, ezt az egészet egy folyamatként élik meg. A lemez készítése alatt szándékoltan nem is kerestek fellépési lehetőségeket, akkor az alkotás volt az elsődleges. A fellépéseknek, a közönség elé történő kiállásnak most jött el az ideje, július végén lesz is már egy koncertjük a Hunnia Bisztróban, az lesz igazából az album bemutatója is, ősszel pedig, remélhetőleg még sok felé találkozhatunk velük.

Mi mindenesetre drukkolunk nekik, tényleg csak azt javasolhatjuk, hallgassátok meg egy csöndes-nyugis estén végig, egyben az albumot. Akár többször is. Aztán ha gondoljátok, gyertek el július 28-án a Hunniába, jó lesz, meglátjátok.

A koncert eventjét itt láthatjátok.

A csapat dalait pedig itt hallgathatjátok meg, egyet ki is emelünk külön:

 

Utolsó módosítás: péntek, 20 július 2018 18:17
Több poszt ebben a témában: « Ukesteady PlasticOcean »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?