Menu

Ukesteady

Ukesteady

A Wikipédia azt írja, a magnókazetta egy mágnesszalag alapú adathordozó, mely a hagyományos orsós magnetofonszalaggal szemben speciálisan kialakított zárt házban fut. Különféle változatait hang-, kép- és adatrögzítésre használják, analóg vagy digitális módon. Meg még azt, hogy fénykora az 1970-es, 1980-as évekre tehető, ekkor a mikrobarázdás hanglemez mellett ez volt a legelterjedtebb hanghordozó, mely különös népszerűségnek örvendett a zeneélvező ifjúság körében…

És hogy ez most hogyan is jön ide? Akik kicsit figyelmesebben követik itt a posztjainkat, talán már kitalálták, ennek bizony CéAnne (Szélinger Anna) most megjelent albuma az apropója, amely kazetta formátumban elérhető. Anna ukulele iránti vonzalmáról már írtunk. Számos feldolgozást hallhattunk tőle, ezek közül jó néhány megtalálható a youtube csatornáján is. Azonban tudni lehetett, hogy saját dalok is készülnek folyamatosan, ezek egyike a What would I do? például a mi, Klubkoncertes lakásvideónkban is hallható. És azt is tudjuk egy ideje, hogy egy szerencsés Instagram ismeretségnek köszönhetően ezeket a saját dalokat egy amerikai kiadó kazetta formátumban kiadja. A kazetta persze nem feltétlenül a legkorszerűbb adathordozó, (bár láttunk nemrég kisfloppyn kiadott zenét is) de tagadhatatlan, hogy van egy igazán markáns feelingje a hallgatásának, feltéve, hogy van még működő magnó a háztartásban. A  kiadó, a Jump Up Records épp erre a feelingre építette fel a mostanában kazettán kiadott albumai sorozatát, bár ez a lépés szerintem inkább marketingfogás, mintsem a komoly darabszámok elérésének útja.

A kazettát kézbe kapva és meghallgatva az első érzésem a meglepődés volt. Annáról az utóbbi időben szinte nem készült az ukulele nélkül fénykép és poszt, láthatóan ez a hangszer tényleg nagyon meghatározó a számára. Követve a youtube felvételeit, az is látható volt, hogy a hangszer használatában is komolyan fejlődik, és bár a koncertjein egy-egy apró baki néha becsúszik, de ezek jó részét én például észre se vettem, nagyon is meggyőzően játszik. Ezek alapján arra számítottam, hogy a kazettán található dalokban az ukulele kapja majd a legfőbb szerepet, és bizony mindenféle hosszabb-rövidebb ukulele szólókra és trükkökre is felkészültem.

Mindeközben persze jól tudtam azt is, hogy Anna elsősorban egy döbbenetesen tehetséges énekesnő, aki nagyon jellegzetes orgánummal, nagyon jó adottságokkal és nagyon jól eltalált stílusban adja elő a mások által írt és saját maga szerezte dalokat is. Merthogy Anna ez utóbbiban, a saját dalok szerzésében is jó, méghozzá ez a képesség már szinte a kezdetektől megvan benne, én is épp a reggae műfajban évekkel ezelőtt alkotott dalai miatt figyeltem fel rá még anno.

Nos, az Ukesteady album (kazetta) számomra azért volt meglepő, mert ez bizony messze nem az ukulelét előtérbe helyező album, sokkal inkább Anna énekhangjáról, az ő sokrétű, sokszínű, mégis elsőre azonosítható énekesnői tehetségéről szól. Az ukulele egyfajta alapot, kíséretet, ritmust biztosít ehhez, igazából egy komplett zenekart pótol egymagában, de a főszereplő mégis egyértelműen az ének. Anna az albumon található kilenc dalban nagyon sokféleképpen énekel, igen széles palettán ad tanúbizonyságot a képességeiről. És hogy a dalok milyenek? Ehhez előbb teszek még egy kitérőt: 

Azt gondolom, korábban, még a fizikai hanghordozók, főképp a nagylemezek idejében természetes volt, hogy egy album egy egységet képez, nem csupán összedobált számok gyűjteménye, hanem egy egyben meghallgatandó történet, amelynek dalai kapcsolódnak egymáshoz, ha szöveges tartalmukban nem is, de a zenei megoldásokban, a tempójukban, hangulatukban mindenképp. Egy album dalai a legtöbb esetben nagyon is gondosan, egymásra építve, pontos sorrendben kerültek a lemezekre. Manapság, a youtube, az mp3 és a letöltések világában ez már nem érvényes, az emberek kicsipegetik a számukra érdekes dalokat. Kicsit olyan ez, mintha egy regényből csak a számunkra legkedvesebb fejezeteket olvasnánk el. Nem igazán jó ez az irány, de nemigen lehet mit tenni ellene.

Épp ezért ért meglepetésként, hogy Anna kazettáját először végighallgatva azt éreztem, ez épp egy ilyen klasszikus szerkezetű album. A dalok persze önmagukban is megállnak, némelyik szerintem kifejezetten magas színvonalú szerzemény. De van egy-két olyan is, ami számomra annyira nem jött be. Azonban, ha odafigyelve, egyben végighallgatjuk az albumot, érezni fogjuk (én legalábbis éreztem) hogy itt minden dalnak pontosan megvan a helye. A dalok tempósak, némelyik kifejezetten eleven (pl: Find Da OneMusic is Stronger than Style) és mindegyikben van valami életigenlő vidámság, valami, ami azt mutatja, Anna nagyon jól érzi magát a bőrében, és a sok korábbi, különböző produkció után tényleg megtalálta a saját hangját és stílusát. 

Aki követi a klubkoncert.com-ot, az tudja, itt nemigen szoktunk amolyan túl mélyre menő zenei elemzéseket és kritikákat közölni. Bevallom, én olvasni sem szeretek ilyeneket, mert a zene - bár technikai értelemben nyilván tiszta matematika - mégiscsak érzésekről, hangulatokról szól, és bizony egy adott dalt én mindig teljes egységként tudok csak értelmezni, nem is szoktam hallgatás közben sem figyelni arra, hogy mondjuk egy-egy hangszer épp hogyan teljesít, vagy hogy az épp kiénekelt hangok mennyire pontosak. Ha hallgatva a dalt, az képes elvarázsolni, akkor a produkció rendben van. Az Ukesteady album esetében sem fogok ilyen elemzésekbe belemenni, ugyanis ez a kazetta számomra a dalokból áradó életérzésről, hangulatról, és Anna valóban nem mindennapi tehetségéről szól. Ezt érezni minden dalában, sőt, minden hangjában. A dalok bár eltérőek, de mégis mindben ott van valami plusz, valami odaadó, elementáris szeretet és talán alázat is a zene iránt.

Mindenképp javaslom a meghallgatását, méghozzá ha egy mód van rá, fizikai hanghordozón. Ennek beszerzése ugyan annyira nem egyszerű, természetesen a kiadótól megrendelhető, de a postaköltség bizony nem csekély. Viszont van lehetőség közvetlenül Annától venni kazettát, az ilyen irányú igényeket legegyszerűbb CéAnne Facebook oldalán jelezni.

Ahogy Anna elmondta egy napokban készült interjúban, ezt a kazettát amolyan demónak tekinti, ugyanakkor persze büszke is rá, hiszen teljes egészében saját maga készítette, ő írta és ő játszotta a dalokat, és saját maga rögzítette is. (Pusztán a végső keverésben kérte egy barátja segítségét.) És azt is, hogy mindenképp szeretne ezekből a dalokból egy igazi, rendes, stúdióban felvett albumot is létrehozni. Én a magam részéről már most várom ezt az albumot. Ugyanakkor mindenképp fontosnak tartom, hogy - véleményem szerint - ez a kazetta jóval több, mint egy demó. Kétségtelen hogy található rajta néhány olyan dal, amely komolyabb hangszerelésben, egy ügyes videóval megtámogatva igazán sokra viheti, de az is igaz, hogy ez a kazetta ezekkel a dalokkal így, ahogy van, igazán közel vihet minket Annához, ahhoz, amit ő gondol a zenéről, és amit számára jelent ez az egész. Az említett riportban amolyan "halk szeretetgombócnak" hívta a kazettát, és ez tényleg jó jellemzés. Ez egy komplett, ügyesen és szeretettel összerakott 'alkotás', ami ilyen minőségben sok, már komoly múlttal rendelkező előadó esetében sem jött össze.

Aki élőben hallgatná meg Annától ezeket a dalokat, az megteheti most szombaton egy budapesti koncerten, ide kattintva találjátok az esemény Facebook eventjét.

A poszt végére ide teszem a talán kedvenc dalomat a kazettáról, a már említett What would I do? című dal youtube felvételét, még némi kazettapromóval:

Utolsó módosítás: szerda, 08 november 2017 10:56
Több poszt ebben a témában: « Kertipartiból fesztivál? Hold utca »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?