Menu

VoluMen 1.

VoluMen 1.

A Volumen csapatáról már írtunk, és a nagyjából egy éve készült első EP-jüket (ami fizikai hordozón is megjelent) be is mutattuk. Pár hete megjelent a csapat első albuma, ami kilenc dalt tartalmaz, és szintén elérhető CD formátumban is. Az öt tagú csapat körüli tennivalókat javarészt a billentyűs Pénzes Máté és az énekes Schweighardt Tamás intézik. Néhány hete Máté szólt, hogy ha tetszett az előző CD, akkor hallgassam meg ezt is. Meg is kaptam a korongot, és meg is hallgattam, többször is.

Tudni kell, hogy a korábbi EP nagyon bejött, viszont a zenekart azóta nem láttam színpadon, az új dalokat nem ismertem, úgyhogy tényleg kíváncsi voltam mit is fogok hallani.

Az album kilenc, angol nyelvű dalt tartalmaz, amiből nyolc saját szerzemény. Elsőre végighallgatva meglehetősen egységes képet mutat, nem lóg ki egy dal sem a többi közül. (Később ez már persze megváltozott, de ne siessünk előre.) Jómagam, amikor meghallgatok egy új CD-t, rendszerint találok olyan dalt rajtuk, ami különösen jól sikerült, ami rögtön kedvenc lesz, és amit aztán többször is meghallgatok. Ezen az albumon ilyet viszont nem éreztem. És nem azért, mert nem jók a dalok, hanem tényleg azért, mert nagyon egységesek, nagyon azonos színvonalat képviselnek.

Nálam mindig érdekes kérdés, hogy egy lemez vagy egy dal milyen körülmények között is kerüljön meghallgatásra. Írtam épp nemrég, hogy nagy barátja vagyok az otthoni, leülős, odafigyelős zenehallgatásnak. Viszont ez nem minden zenei műfajnál működik. Bár a blues zene elméletileg épp ehhez passzoló műfaj, az album első meghallgatáskor mégis azt éreztem, hogy számomra a Volumen dalai sem mind ilyenek. Nekem ezek élőben hallgatásra kitalált dalok, szükséges hozzájuk a koncertek, mondjuk ki, a kocsmák hangulata. Pedig zeneileg, a hangszerelésben bőven van mire figyelni. A gitár nagyon erősen jelen van, szép számmal vannak igencsak kidolgozott szólók is a dalokban. A megszólaló analóg hangszerek rengeteg apró és finom részletet adnak a dalokhoz, de összességében ez mégsem amolyan fotelzene nálam. Erőteljes, a kidolgozottság mellett is nyers. Sweki jellegzetes éneke rengeteg energiát hordoz, néha úgy éreztem, mintha épp csak sikerült volna visszafogni a kitörni készülő, egy lemezen el sem férő energiákat.

A többedszeri hallgatásnál viszont ráébredtem, hogy itt már van kivétel, pontosabban különbség a dalok között. Az album harmadik dala a Granted, ami egy balladisztikus, mesélős dal, ráadásul 7.38 hosszú. (Ezt biztos nem fogjuk a rádiókban hallani, ott ennyi reklámmentes idő összesen nincs.) No, ez a dal például kifejezetten igényli az odafigyelést. Hasonló az ötödik dal is, a korábbi EP-ről ismerős Will It Go? című dal. Ezek bizony nagyon jó érzéssel és érzékkel összerakott dalok, ahol tényleg érdemes időt áldozni a részletekre jobban összpontosító hallgatásra. A korábbi korongról három dal (az említetten kívül a Wake Up Now és a Selfies, Tweets And Hastags) került át ide, érdekes, hogy mindhárom a kidolgozottabb, odafigyelős jellegű dalok közé tartozik.

Az új dalok, a Way Too Loud vagy épp a Bad Days valahogy tempósabbak, rockosabb jellegűek. A nyolcadik, Keep On Movin című dal szinte igazi rockdal már. (Bár, most amikor ezt írom, épp ez szól és pont úgy érzem, azért ez mégiscsak blues is…) Az album befejező dala egy feldolgozás, a jól ismert Sledgehammer. Jól sikerült, igazából nagyon hasonló az eredetihez, mégis abszolút passzol a többi közé. Mintha épp a csapatnak írta volna Peter Gabriel. 

Mindenképpen érdekes az album, no meg az egész csapat is. Ez amolyan oldshool, őszinte zene, a zenekar úgy is jellemzi magát, hogy „Analóg zenekar vagyunk a digitális korban.” És ez tényleg így van. Kicsit talán időutazás is a dalok meghallgatása, de persze messze nem lehet azt mondani, hogy ez poros és antik zene volna, sőt, nagyon is élő és friss, és hihetetlenül sok energia van benne. Szóval, amolyan IGAZI zene, igazi hangszerekkel és igazi érzésekkel. 

Próbáljátok ki, hallgassátok meg, a korong beszerezhető a zenekarnál.

Megjegyzés: Az album elkészültét követően a csapatban történt egy változás, Zéri Zé, a Brazíliából idekeveredett, és a csapatba vitathatatlanul némi egzotikumot csempésző basszusgitáros hazatért, a továbbiakban már nem ő játszik a zenekarban. Az új basszeros megvan már, Kőrös Tamás vette át a posztot, a koncerteken már őt hallhatjuk.

Kedvcsinálónak itt van két videó, az első a Will It Go? dal, a második pedig a Granted felvételén készült. 

Utolsó módosítás: kedd, 06 december 2016 10:10

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?